Forever Now - NOVELLA


Forever Now - Novella - 1.rész
 
Tom fáradtan borult le a kanapéra. Sóhajtva nézett körbe a csendes szobába. Egy csomó emlék...egy csomó érzelem. Szomorúan nézett a szekrényen lévő képekre. Mindegyiken annyira boldogok,szerelmesek. Egy férfi és egy barna hajú ,csillogó szemű lány öleli egymást. A másikon egymásra néznek. A harmadik képen pedig az első gyermeküket tartják. A pici Arleent (Árlin). 3 éve Durhamban fogant meg a pici. Szerelemgyerek. Abigail a szülést követő fél évben nagyon lebetegedett.A szoptatás és az azt követő időszak nagyon nehéz volt neki. Fél éve mint a már megszokott sétájukra indultak. Napsütés , madár csiripelés,minden megvolt. Tom végig mosolyogva magyarázott és tervezte a jövőt. Egy fagyis kocsihoz sietett és vett 2 csokis finomságot. Soha életében nem volt ennyire boldog. Pár éve még azt hajtogatta testvérének,hogy mennyire nem hisz a szerelemben.Most meg lassan 4 éve boldog párkapcsolatban él és megszületett a gyönyörű kislány.

*

Fekete cipőjét súrolva nézett maga elé. Hol rontotta el? Miért nem figyelt szerelmére?

Több száz ember gyűlt össze. Mindenki feketébe öltözve, néhány közelebbi rokon,barát egymást ölelve sírtak. Tom a sarokba meghúzódva szorongatta az alig 2 éves kislányát. Nem akarta elhozni és ideges is volt magára. De nem tudta senkire sem bírni... és hát, az anyukája temetése volt. Nem akarta,hogy mindenki sajnálja vagy,hogy mindenki megölelgesse. Egyedül akart lenni és ki akarta ordítani magából a fájdalmat.

Tom átadta egy picit Simonenak Arleent és előkapta a cetlit amire felírta mondanivalóját. Mély levegőt vett és tesójára nézett. Bill biztatás képpen bólintott egyet.

-Nos...először is szeretném megköszönni,hogy ennyien eljöttek. Abby is nagyon örül neki. Tegnap éjjel írtam pár sort szerelmemnek... amolyan búcsú szöveg de ő is tudja,hogy sose válunk el igazán... mindig mikor dúdolgattam vagy énekelgettem mosogatás vagy zuhany közbe Abby mindig belopózott mögém és vigyorogva hallgatta. Voltak ebből viták mert tudom magamról,hogy nem tudok énekelni de ő mindig mondta,hogy számára az én hangom a legcsodálatosabb-csuklott el picit a hangja de nem sírt... mások előtt nem- szeretnék ezentúl mindenben részt venni amire eddig nem tudott rávenni... na szóval... szeretném akkor elénekelni azt a pár sort amit neki írtam-köhintett egyet és halkan elkezdte énekelni. Nem akarta,hogy mindenki hallja. Bár most nem is érdekelte más. Leguggolt a sír mellé és csendesen elénekelte

I remember years ago (Emlékszem néhány évvel ezelőtt )
Someone told me I should take (Valaki azt mondta, hogy figyeljek oda )
Caution when it comes to love (Mikor eljön a szerelem. )
I did, I did (Odafigyeltem, odafigyeltem. )
/ http://www.youtube.com/watch?v=9ybhPQyJS8k /

Az első sorokban mindenki hallotta . Bill, Simone, Gordon , Jürgen és Abilail családja .

-Szeretlek-suttogta Tom és megsimogatta szerelme örök nyugovóhelyét. Arleen odatotyogott Tomhoz és az ölébe ült
-Ana moszt ott vany jent?- nézte a sírt a pici
-Nem... anya ott van fent a felhők között- mutatott felfelé
-Gye otty isz hajj minkety?-
-Persze szerelmem... anya mindig hall minket. - puszilta meg mosolyogva


Forever Now - Novella - 2.rész


A kis Arleennal a kezében nyitotta ki a bejárati ajtót Tom.Későre jár. A picinek már rég ágyban a helye. A kocsiban mindig dúdolgatott valami szép kis gyerekdalt de most végig felfelé nézett. Tom betette a saját ágyába és levette róla a ruhákat, csak a bugyija maradt. Betakarta és megpuszilta.
Mára még tervezett egy hosszú fürdést. Áztatni akarta magát a vízben órákig... az mindig sokat segít neki de annyira álmos volt,hogy megmosta magát és befeküdt Arleen mellé. Egy pillanatra kinyitotta picike szemeit ,hozzábújt apjához és tovább aludt.

Tom párna mintás arcát a napsugarak világították meg.Megdörzsölte szemeit és nyújtózott egy hatalmasat
-apaa... büdösz vad- Arleen fordult a másik irányba és befogta orrát

Tom nevetve mászott oda és megcsikizte
-Vettem a célzást illatos hölgy- húzta fel a szemöldökét-Ma Bill bácsinál leszel egész nap-
-Ész tye?- karolta át pici kezeivel apja vállát
-Én nekem ma van pár dolgom , de este érted megyek és elviszlek enni- puszilgatta baba bőrét

*

Délelőtt Tom beadta Billnek a kislányt. Bill próbálta rávenni Tomot,hogy maradjon legalább ebédre , de hajthatatlan volt. Így inkább ráhagyta.
Tom leparkolt kedvenc helye előtt és vett egy kávét meg 2 db csokis fánkot és elsétált a pár utcányira lévő parkhoz. A levelek szorgosan hullottak a fáról . Kétség kívül ez Tom kedvenc évszaka. Leült a hatalmas fűzfa alatti padra és belekortyolt kávéjába. Ismét eltervezte,hogy itt fog ülni órákig és csak gondolkozik, de természetesen most sem történt így. Egy félénk nő állt meg előtte. Halkan köszönt és kért egy szál cigit. Tom a bal zsebéből kivette a dobozt és odadobta neki
-Tartsd meg-mosolyogva
A lány leült Tom mellé és rágyújtott. A kéztartása,a mozdulatai, a szemrebbenése. Olyan ismerős volt Tomnak. Látott már ilyet nem egyszer. Tom elővette a fánkot és beleharapott.
-Hogy hívnak?-kérdezte mosolyogva
-Tom...és téged? - teli szájjal
-Abigail-
Tom arcáról lefagyott a mosoly.Abigail...Abby,a pillantása,a mozdulatai... olyan mint Abbyé volt.
-Valami rosszat mondtam?- kérdezte a lány félénken
-Dehogyis... csak a kedvesemet is így hívták-
-Elváltatok?-
-Meghalt...2 hete- csukta be a szemét és halkan suttogta
-Én sajnálom,nem akartam,hogy szomorú légy- simogatta meg Tom karját

Több szó nem is esett. 1 órát biztos ültek egymás mellett. Abbynak ugyan ilyen illata volt. Tom arra hivatkozva,hogy rosszul van és várja otthon a kisgyermeke hazasietett. Bevágva az ajtót ment be a hálószobába
-Na jó... tudom,hogy hallasz! Miért csinálod ezt velem? Hmm? Nézhet mindenki dilisnek de te ne... piszkosul hiányzol és erre itt ez a lány... te küldted mi? Ne csináld ezt! - üvöltve beszélt felfelé majd egy hatalmasat belevert a falba. A falon pihenő képek is megremegtek. Kezéből számtalan helyen folyni kezdett a vér. Észre sem akarta venni, de pár zsepivel körbetekerte és indult is a lányáért.

Forever Now - Novella - 3.rész

Tom reménykedett benne,hogy nem tartja majd ott Bill, de tévedett.Amint odaért Bill közölte vele,hogy Arleen még alszik így leülnek beszélgetni. Szereti testvérét de Bill néha túlságosan aggódik érte. A kisebbik Kaulitz töltött két pohárba alkohol mentes sört és leültek a kanapéra.
-Mi jár a fejedben? - Tom mosolyogva és beleivott sörébe
-Nem akarlak ezzel fárasztani...-
-Bill az ikertestvérem vagy és rám mindig számíthatsz... és ez fordított esetben is mindig így volt. Szóval mond el mi bánt-
-Nem bánt semmi...csak holnap van Edina születésnapja és meg szeretném lepni-
-Mivel?-

Bill felemelte bal oldalát és zsebéből kivett egy pici dobozkát. Kinyitotta és odanyújtotta Tomnak aki tátott szájjal nézte a csillogó gyűrűt

-Szeretném megkérni a kezét-suttogta félénken
-Hát ez remeg tesó-mosolyogva ölelte meg-de miért vagy ilyen búval baszott?-
-Félek,hogy nemet mond... 3 éve vagyunk együtt de ő még fel se hozta-
-Mert talán ő is attól fél,hogy nem akarod...-
-Vagy mert neki az csak egy papír-
-Minden nő szeretne esküvőt...-
-Nem akarok nagy felhajtást... kis tengerparti esküvő... szűkebb baráti és rokoni körben-
-Szeret téged,biztos minden rendben lesz-

Arleen lassan totyogott be a nappaliba. Szemét még jócskán elárasztották a csipák. Megdörzsölte lágyan és Tom ölébe feküdt
-Szia napsugár-mosolyogva puszilgatta meg-mi megyünk is... köszi Bill,hogy vigyáztál rá. És ne aggódj ,minden rendben lesz-adott neki 2 puszit és felöltöztette a kislányt

*
Bill két kezében fogta a tálcát és óvatosan letette az éjjeliszekrényre. Szerelme meztelenül feküdt a hatalmas franciaágy közepén és csak egy lepedő volt rajta.
Bill az ágyra térdelt és végig simított barátnője gerincén. Elsimította kócos haját és lehajolva adott apró puszikat fülére. Edina jól eső nyögéséből állapította meg,hogy felébredt
-Jó reggelt királylány-mosolyogva
-Ki beszél? Csak nem a fekete herceg? - fordult felé vigyorogva és átkarolta a nyakát
-De bizony. Én vagyok az- nevetve és egy lágy puszit adott keblére- Boldog névnapot szerelmem- csókolta meg

Edina meghatódva ölelte magához és beleszippantott illatos nyakába
-Csináltam neked reggelit, fánk meg kakaó-
-Minden nap lehetne névnapom-vigyorogva felült és az ölébe vette a tálcát
Bill mosolyogva nézte ahogy jólesően tömi magába a finomabbnál finomabb péksüteményt. Az idő számára iszonyatosan lassan telt. Egész éjjel azon gondolkozott mit is kéne mondania... hogyan is kéne megfogalmaznia érzéseit. Mindig is jó volt ebben , de most valahogy nem lett egy mondat sem értelmes. Ha igazán szeretsz valakit azt nem is lehet szépen megfogalmazni... csak éreztetni kell
-Kicsim...-akadt meg... úgy érezte elmegy a hangja így köhögött egyet és tovább folytatta- nem is tudom mi lenne a legmegfelelőbb szó vagy mondat a mi kapcsolatunkra. 3 év rengeteg idő... sok mindenen átmentünk már együtt de úgy érzem mindenre képesek vagyunk... soha nem beszéltünk még erről de számomra világossá vált,hogy te vagy az a nő akivel le akarom élni az életem.-fogta meg a lány kezét és feltérdelt az ágyra- Lennél a feleségem egy életen át? Szeretnéd velem összekötni az életed és jóban rosszban együtt lenni? Családot alapítani és együtt megöregedni?-

Szerelme arcán hatalmas könnycseppek folytak le.Ez a pár perc nagy nyomot hagyott a szívében. Ő is átélte amit éjjel Bill... kereste a szavakat de nem talált...vagyis talált de egy sem jött ki a száján. Bill a mindene. Ha Bill elutazik pár napra az neki a pokol. Nincs aki várja haza, aki átöleli és főz neki vacsorát, akivel órák hosszát összebújva feküdnek a kádban és beszélgetnek. Első pillanattól fogva mindig volt közös téma. Soha nem volt kínos perc. Hatalmas viták persze mindig voltak... hiszen volt mikor egymáson vezették le a feszültségeket de ezt általában egy szenvedélyes éjszaka rendbe tette. Szeretné ha Bill lenne a férje, ha lenne pár gyönyörű gyermekük és,hogy együtt öregedjenek meg. Nem is akar semmit ennél jobban.

Letette a tálcát és amilyen szorosan csak lehet átölelte élete szerelmét.
-Hatalmas igen! Iszonyatosan szeretnék a feleséged lenni és sok sok sok gyereket szülni és veled menni a nyugdíjas klubba...szeretnék a feleséged lenni- könnyezve és apró puszikat adott Bill szájára. Bill pár percig ölelgette majd elővett az éjjeli szekrényből egy piros kis dobozkát amit tegnap mutatott Tomnak és kinyitotta.
-Ez gyönyörű Bill- mosolyogva és megtörölte fánkos kezét a lepedőbe
-Reméltem,hogy tetszeni fog... a szemedhez illőt választottam- fogta meg a kezét és lassan felhúzta ujjára

*

Halk zene szólt a lejátszóban,a szél lágyan fújta a nők haját.
A fehér székek sorban sorakoztak . Lassacskán az összes ülőhelyet elfoglalták. Tom és Arleen kézen fogva álltak egymás mellett, Tom másik kezében pedig az alig 1 éves Ben. Bill izgatottan várta,hogy felcsendüljön az óly rég óra várt hang és meglássa szerelmét. Billen fehér blúz és egy lenge fehér nadrág volt, talpát a meleg talaj melegítette.









Abigail egy krémszínű ruhában jelent meg rózsaszirom kosárral a kezében. Mosolyogva Tomra nézett és a kisfiúkra majd lassan elindult. A szellő lágyan simogatta karját és haját miközben a vörös virág szirmokat szórta szét a földön. Edina Gordont átkarolva jelent meg a székek végén. Mindenki felállt és mosolyogva megcsodálta őt. Mosolyogva és meghatódva indult el lassan. Mikor odaértek Gordon megpuszilta és átadta Billnek aki remegő kézzel magához húzta menyasszonyát és mosolyogva összekulcsolta kezüket
-Gyönyörű vagy-suttogta
Edina mosolyogva bújt közelebb hozzá.

Az esküvő kimondhatatlanul gyönyörű volt. A szertartás után élő zene volt és vidám hangulat. Bill mosolyogva nézett végig a társaságon. Pezsgőspoharát felesége felé tartotta aki azonnal koccintott vele majd lágy csókolózásba kezdtek.
-Kérnénk a fogadalmakat-vigyorogva kiabálta oda Abigail
Bill felkelt és a pezsgőspoharával a kezében kezdett neki.
-Fogadom édesem,hogy ráállunk a baba projektre és 4 gyerekig meg sem állunk-vigyorogva- amellett fogadom azt is ,hogy örökre hűséges leszek hozzád és mindig számíthatsz rám. Bármi is legyen , akár 30 000 km is elválaszthat minket... én mindig segíteni fogok és támogatni foglak....mert te vagy a szerelmem , te vagy a Nagy Ő! - csillogó szemekkel és felhúzva Edinát szorosan átölelte. Egy életen át

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése