Hogyan lett a Tokio Hotel? 2. ÉVAD


15.rész - A csend a leggyönyörűbb módja annak,hogy kimutasd mennyire szereted a másikat


A gép sípolása hangosan járta körbe az az egész szobát. Tom szíve begörcsölt és nagyon rossz érzése volt. Felpattant és a műtő ajtajához lépett... Feltépte az ajtót és tesójához sietett. A kisebbik Kaulitz arca tele volt sebekkel, a karja összezúzódva.
-200! - kiáltott az orvos és újra rátette a hófehér testre a képet. Bill teste már háromszor emelkedett meg. De semmi
-Bill! Bill hallasz? Nem hagyhatsz itt! Hallod? Ne merj itt hagyni! - kiabálta neki ikertesója- Szeretlek te hülye! Nagyon szeretlek és nem élem túl nélküled! Kelj már fel- akadt el a hangja és egy kövér könnycsepp folyt le az arcán. Bill vállára
-250! -
A gép sípolása alábbhagyott, szaggatott sípolás következett
-Van pulzusa! De nagyon alacsony-nővérke

Tom egy nagy levegőt vett és picit megnyugodott
Nem is volt ideje felfogni igazán már ki is küldték,hogy tudják folytatni a műtétet
Mikor becsukta az ajtót éppen akkor toltak el a tolókocsival
-Egy pillanatra- mondtam az orvosnak aki megállt
-Hogy van?-
-Most élesztették újra...-
-Istenem- sírtam el magam
-És te? Hogy vagy?-
-Nem jól... figyelj Emil én iszonyat sajnálom-
-Sajnos ezzel nem sokat segítesz... de most nem nagyon érdekelsz bocsi- fordult el

Szomorúan néztem ahogy lassan eltűnik a folyosó végén.

-Kicsim-sietett az ágyamhoz Juliet-Hogy vagy?
-Megvagyok ,köszönöm- mosolyogtam
-Emil csinálta veled?- idegesen-Megölöm!
-Ne Juliet...kérlek! Briant majdnem megöltem-
-Micsoda?- sápadt el
-Autóbalesetünk volna-
-Istenem! De ugye már jól van?-
-Kómába esett Juliet! Érted ezt? Én miattam! -takartam el az arcom
-Kincsem! -ölelt át-Nem lesz semmi baja -mosolygott- tudok tenni valamit érted? -
-Igen! Lécíves menj be hozzá -néztem rá nagy szemekkel-
-O...oké- vett egy mély levegőt és egy puszi után átment

Bill szobája csendes volt, még mindig csak a gépek hangja zavarta meg a csendet. Tomnak egyik nap eszébe jutott mit mondott neki még kiskorában mindig Bill.
" A csend a leggyönyörűbb módja annak,hogy kimutasd mennyire szereted a másikat. Ha egymás szemébe néztek és nem érzitek kínosnak a némaságot akkor igazán szeretitek egymást"
Juliet a kanapéra dobta táskáját és a férfi ágya mellé lépett és megfogta a törékeny kezet
-Szia Brian- mosolygott halványan- Az orvosok azt mondták az ajtóban ,hogy jót tesz neked ha beszélnek hozzád így végiggondoltam mit is tudnék neked elmondani... Végre nem vágsz az ember szavába... Tudom,hogy sokat mondtam neked,hogy idegesítően sokat jártatod a szád...de most mégis nagyon hiányzik a hangod! Nem tudom mit érezhetsz most legbelül..Utálsz vagy szeretsz? Bár gondolom az első. Meg is értenélek, hiszen amit tettem az nem emberhez méltó volt. Tudom,hogy nehéz elfogadnod Andreát de én igazán szeretem őt! Szerelemből! De téged is...és ezt nem szabad! Tegnap mikor megtudtam a balesetet rögtön idejöttem... egy esküvőről. Ami az enyém lett volna - tört ki belőle a sírás- Hozzámegyek Andreához amint vissza megyek Olaszországba! Csak így tudlak elfelejteni.-

Bill arca meg sem rendült. Viszont belülről ordított! Legszívesebben megütötte volna a lányt. Sose ütött még meg nőt,de most azt tette volna.

Juliet lámpaoltásig bent volt. Tom kikönyörögte magának a pótágyat. Mindent megtett azért,hogy a tesója mellett maradhasson. Sikerült neki.
-Jó éjt tesó...remélem holnap javul az állapotod- fogta meg tesója kezét és betakargatta - Megvan a flopi! Tudod hol találtam meg?- mosolygott- Az ablakpárkány alatti résben...nagyon cseles... de nem olyan mint mi... hát remélem együtt ünnepeljük majd meg ezt a munkát is. Ha meggyógyulsz akkor örökre lezárjuk ezt az egészet. Sőt ha akarod el is költözhetünk. Én soha többé nem dolgozom nőkkel. Nagyon brutális. Pláne ha helyes... -

Tom arra lett figyelmes,hogy éjfél van. Már 3 órája folyamatosan beszél.Mindenről be akart számolni. A kinti életről,hogy mit evett,hogy mik a tervei.

-Na tényleg jó éjt... nagyon késő van- hajolt oda és egy lágy puszit adott a sápadt arcra- szeretlek tesó- halkan és a fejét a párnára hajtotta

A kórház ezen része csendben pihent. Mindenki aludt. Ki rengeteg nyugtatóval , ki csak mert fáradt. De egy valaki keservesen sírt. Egyedül volt és nem volt kit átölelnie. Abigail most érezte magát igazán egyedül. Nincs testvére akire számíthat,de még csak szülei sem. Pár hónapja érezte úgy először,hogy családra lelt.
A Kaulitz családban.



16.rész - 3 napja van még


-Már 2 hete semmi - sóhajtott fájdalmasan a telefonba Tom. Édesanyjával beszélt
-Nyugodjunk meg kicsim. Minden rendben lesz. Holnap odautazom-
-Érted küldjek valakit?-
-Nem kell... majd vonatozok kicsit-
-Odaküldök valakit! -
-Jól van-mosolyogva

-Bejöhetek?- álltam az ajtóban
Tegnap hazaengedtek.
Tom megvonta a vállát és tovább beszélgetett. Billhez léptem és egy lágy puszit adtam a homlokára
-Anya most leteszem...akkor holnap délre odaküldök valakit-
-Rendben kicsim

Tom kinyomta a telefont és odajött hozzám.
-Mit keresel itt?-gúnyos hangon
-Meglátogatom Briant...baj?-
-Igen...hiszen majdnem megölted-
-Emil! Hagyjuk már ezt könyörgöm! Így is elég szar nekem. Elhiszed,hogy nem direkt csináltam?-
-Nem...
-Miért ártottam volna neki? Hmm??-
-Mit tudom én-
-Akkor meg fogd be-halkanú

Erősen a falnak szorított a torkomon keresztül
-Emil- vörösödő fejjel és kezdtem fulladozni
-Nem fogom be! Nem kussoltathatsz el! Értetted? Az ikertesóm bármikor meghalhat és te itt nem vagy senki - üvöltötte és még jobban megszorított - Legszívesebben elvágnám a torkod
-Engedj már el! -
Elrántotta a kezét én pedig a földre estem. Rögtön a nyakamhoz nyúltam. Alig éreztem. És a fejem is iszonyat megfájdult
-Nem a te tulajdonod! Akkor jövök ide amikor akarok! - vettem erőt magamon és felkeltem
-Hogy mondtad?-
-Mosd ki a füled! Holnap is bejövök....és azután is. Ameddig fel nem kel! Szokj hozzá- vettem fel a táskám és egy apró puszit nyomtam Bill arcára majd miközben megfordultam Tomra pillantottam. Apró mosollyal az arcomon jeleztem,hogy ÉN győztem.

A napok lassan teltek el. Az orvosok egymás után hozták a rossz hírt. Amiért ilyen sok beteg vár kórteremre így ha Bill 3 nap múlva nem kel fel le kell kapcsolni a gépeket. Ha lekapcsolják a gépeket nincs ami életben tartsa
-Megmondtam már magának uram,hogy életveszélyes állapotban van! 1 bordája eltörött és a lábcsontja 30 helyen eltört. Mindent megtettünk de ha 3 nap múlva nem kel fel sajnáljuk,de le kell venni a gépről-
-Nem! Ha leveszik esküszöm bezáratom a kórházat! Ha meg akart volna halni már megtette volna. De 3 hete küzd az életéért és én tudom,hogy fel fog kelni! Nem kapcsolják le-Tom
-Sajnáljuk de rengeteg más beteg várakozik-
-Engem nem érdekel más beteg... akkor adjanak ápolót és vigyük haza! Géppel együtt....kifizetem! -
-Micsoda? Az több millióba kerül-
-Nem érdekel...mondja meg mennyi pontosan és kifizetem-

4 hét telt el a baleset óta. Bill már 3 napja otthon van. A vendégszobát berendezték az ápolónak/orvosnak . Ideiglenesen ott lakik.
Bill az ágyán feküdt és még mindig egyenletesen lélegzett.
Tom volt mikor egész nap mellette volt. A párnáját igazgatta,betakargatta.
Mikor éppen a kezét mosta Billnek kis vattával az ujjai lassan megmozdultak.Hirtelen felnézett rá. Bill szeme nyitva volt.
-Istenem- tátotta ki a száját Tom és a kis kapcsolóhoz nyúlt ami jelzett az orvosnak
-Bill! Hallasz?- mászott mellé Tom
Lassan bólintott. Ekkor lépett be az orvos
-Megtud szólalni? - kérdezte Billtől és a szemébe világított
Bill megrázta a fejét
-Milyen fájdalmai vannak? -
Bill lassan felemelte a kezét és a hátára mutatott

Gyors kivizsgálás. Tom közben felhívta Simone-t és... engem

-Felébredt! -kiabáltam Julietnek aki ideiglenesen nálam lakik míg teljesen rendbe nem jövök (főként lelkileg)
-Mennyünk! -vette fel a táskát és máris futottunk a kocsihoz

-Brian! - szaladtam oda
Üveges szemekkel nézett rám aztán elfordította a fejét! Juy felé
-Szia-Juliet könnyes szemekkel
Bill bármerre nézett mindig volt ott valaki. Vagy Tom,vagy az orvos vagy mi,így inkább becsukta a szemét
-Hagyjuk pihenni- küldött ki mindenkit Tom
Juy még egyszer visszanézett Billre. Azokba a gyönyörű barna szemekbe és ekkor jött rá,hogy valamit nagyon elrontott




17.rész - Kiss me goodbye


Február eleje van.Olyan gyorsan telt az idő. Patrik hívásait mindig kinyomtam. Nem érdekelt ha kirúg vagy fenyeget. Kit érdekel ha már semmi értelme az életemnek? A Kaulitz ikrek megismerésével kezdődött csak igazán az élet nekem. Rendbe kell hoznom!
A párás ablakon végighúzva az ujjam nyomtam meg a csengőt. Egy családi pizzával a kezemben.
Bill egy fekete köntösben és papucsban nyitott ajtót. Haja hátrasimítva, smink és körömlakk nélkül. Mint egy normális hétköznapi férfi.
-Szia-mosolyogva mentem be
-Szia... -ásított
-Hoztam pizzát! A kedvenced-
-Nem vagyok éhes,de azért köszi-csukta be az ajtót
-Hogy vagy?- öleltem át
Nem ölelt vissza
-Jobban. Még 2 hétig pihenőn vagyok! Aztán mehetek vissza dolgozni-
-Értem.Emil?-
-Ő most pár dolgot elintéz...
-Juliet holnap jön haza 1 hétre. Nem akarsz vele találkozni?-
-Minek? Úgyis gondolom itt lesz a kis férjecskéje-
-Nem-vigyorogtam-egyedül érkezik. Gondoltam itt a lehetőség,hogy beszélj vele-
-Azt hittem,te jobban odavagy Andeáért mint értem-
-Te ezt,hogy gondolhatod? -

Megvonta a vállát és visszaborult a kanapéra

-Szóval... akkor összefuthatnánk holnap. Egy házibulira gondoltam,de ha neked még pihi van akkor inkább négyesben nálam lenni... főzőcskézni meg ilyenek- ültem mellé-
-Jó majd meglátom- feküdt a hasára és egy nagyot nyögött-auh
-Mi a baj?-
-Fáj a hátam-nyöszörgött
-Megmasszírozzalak?- mosolyogva
Bólintott
Feltoltam a pólóját és az oldalára tettem a kezeimet. Forró volt a teste.
-Hol fáj?-
-Mindenhol megmasszírozhatsz..de csak óvatosan. Nehogy megint kórházba menjek-
-Nyugi,élvezni fogod- vigyorogtam és lassan elkezdtem dörzsölni az ujjaimat az oldalában
Elégedett nyögésiből tudtam,hogy élvezi.

-Hát itt meg mi van?- dobta le a kulcsokat Emil
-Cshhh... már alszik- fordultam felé és lehúztam Bill pólóját
-Mit keresel itt?-
-Átjöttem megnézni mi a helyzet. És elhívni titeket holnap hozzám egy kis főzőcskézésre- álltam fel és odamentem hozzá
-Holnap sok dolgunk van-
-Brian nem mondta... -
-Mert ő még nem tudja. De köszi... majd ha ráérünk benézünk-
-Emil ne csináld már ezt! -
-Mit?- emelte fel a hangját
-Hogy ilyen ellenséges vagy, igen tudom,hülye voltam és iszonyat rossz érzés ez nekem is de felejtsük már el...-
-Mi lenne ha kiszállnál az életünkből? Hm? -

Pár lépést hátraléptem meglepetten. Tom nem ilyen volt. Gúnyolódtunk egymáson de az nem ilyen komoly volt. Nem tudtam,hogy ennyire nem bír
-A tiédből kiszállok! De Brian életéből nem! -vettem fel a cipőm
-Megtiltom,hogy vele legyél! - fogta meg a karom és a falnak lökött
-Csak verekedni tudsz? Szavakkal már nem megy? - löktem én is hátrébb. A kis előszobai asztalnak ment és a kedvenc családi váza a földön landolt
-Fuhhh most azonnal húzzál ki innen! - ragadott meg megint és az ajtó felé kezdett rángatni
Megfogtam a másik karját és abba kapaszkodtam. Vettem egy nagy levegőt és kitéptem a karjaimat az erősen szorító kezéből
Elé siettem és egy apró puszit adtam a szájára. Megállt és hirtelen azt sem tudta mit csináltunk. Ez is volt a célom!
Megfogtam az arcát és felpipiskedve csókoltam vastag ajkait,újra és újra.
Neki sem kellett több, ismét a falnak nyomott és vadul falta a számat.
Lihegve szakadtunk el. Mivel nem tudtunk volna mit mondani így megint egymásnak estünk. Ő a nyakamat szívta én pedig a fülét harapdáltam.
Bill krákogása zavart meg minket.
-Őhm... ne is figyeljetek rám... itt se vagyok- ment a fürdőbe
-Akkor én...most megyek- igazítottam meg a pólóm és elsiettem
Tom a szájába harapva ment be tesója után a mosdóba. Nem érdekelve,hogy éppen pisil
Becsapta az ajtót és neki támaszkodott
-Hugyozok! Nem zavar? -
-Láttalak már így... ne rinyálj...inkább mondd meg mit csináljak?-
-Tőlem kérsz tanácsot nő ügyben? - mosolygott és felhúzta a sliccét
-Igaz-
-Kösz bazdmeg! - csapta fejbe
-Szeretlek tesó... - mosolyogva
-Én is te kis nyomi- mosott kezet

Nevetve mentek ki. De ha tudták volna ,hogy a holnap már nem lesz ilyen boldog....



18.rész - Susanna


Este 7 körül érkezett meg Juliet,Andrea nélkül.
-Szia szépségem- ölelgettem meg-
-Szia-mosolyogva bújt hozzám-annyira hiányoztál-
-Te is nekem...gyere be! Brianék még nincsenek itt...azt mondta valami meglepetésre készül így csak fél óra múlva tudnak idejönni...-
-Nem is baj- apró mosollyal az arcán utánam jött a konyhába
-Andreával minden rendben?-
-Persze... valami fontos dolga akadt Patrikkal...valami nyomozó vagy bérgyilkos vagy én már nem tudom milyen testvérpárt akarnak elkapni... -
-Az kemény.Léci pácold be azokat a húsokat ! Addig én felvágom a salátát-

Mire megcsináltunk mindent addigra a fiúk is megérkeztek. Ám nem csak ketten voltak
-Lányok..bemutatom a barátnőmet! Susanna ő is Abigail...Abigail ő is Susanna... Ő pedig... Juliet- nézett Juy szemébe
Nem tudta leolvasni a gondolatát. Féltékenység,harag,megértés?
Hiszen nem várhatja el Juliet Billtől,hogy örökre várjon rá. Hibát követett el mikor hozzáment ahhoz a férfihez akit még csak nem is ismer.Akivel 1 héten talán 2 napot tölt. Undorítónak érzi magát. Minden egyes lágy , érzéki csók közben is Bill jár a fejében. Gondosan ügyel arra,hogy sose mondjon rossz férfi nevet. Fél,hogy Andrea bántaná őt. Hiszen fegyvere van. Tudja,hogy nem agresszív ember de ki tudja. Belőlem kiindulva inkább óvatos. Visszatérve Juliet érzéséhez. Igen! Pontosan ezt érezte... haragot,féltékenységet. Tudta,hogy ha komolyak a szándékai Billnek akkor hosszú távon meglesz a barátnője. Abba is szörnyű volt belegondolnia,hogy Bill más lányt ölel át. Mással beszélget egész éjjel. Mást csókol és mással szerelmeskedik. Próbálta megérteni a fiút de nem ment neki.
-Örülök-mosolygott bájosan Susanna és mindkettőnket átölelt
Juliet apró fintorral az arcán ölelte vissza. Bill büszkén vigyorogva ment be a konyhába és nézte meg mi lesz a menü. Jobbra majd Balra nézett. Tiszta a terep. Mutató ujját felemelve nyúlt bele a szószos tálba és jól megmártotta benne,majd kiemelte és minden egyes cseppet lenyalt ujjáról,miközben halkan nyöszörgött
-Khm! Ez a húshoz lesz - kapta el Juliet Bill elől a sárga tálat majd a hűtőbe tette
-Csak megkóstoltam. Nyugodj meg...marad neked is! - támaszkodott a pultnak és még mindig az ujját tisztogatta nyelvével és telt ajkaival
Juliet megkövülten bámulta a srác minden egyes mozdulatát. Legszívesebben magára öntötte volna az összes szószt és kérte volna,hogy nyalja le.
-Micsoda perverz gondolataid lehetnek most- hajolt közelebb Bill
-Fogalmam sincs miért vagy annyira oda magadért.. Egy cseppnyi férfiasság sincs benned-
-Na mert annak az Andreának van... tényleg. Hol hagytad a pincsidet? -
-Ne hívd így! A férjemről beszélsz! Egyébként meg dolgozik. Tudod ő szokott...-
-Értem! Most ha megbocsátasz visszamennék a szerelmemhez!-
-Jó gyorsan haladsz. Mióta is ismered?-
-Nem hiszem,hogy neked bármilyen magyarázkodással tartozom! Egyébként épp elég ideje ahhoz,hogy így hívjam!-emelte fel bal szemöldökét és sarkon fordulva kisietett a konyhából

-3 szó! - kiáltotta Tom
Erős bólogatás után elkezdtem mutogatni az első szót
-Őhm...pf...hajlakk? Mi az? Istenem Brian...te az ilyenekben jártas vagy! - pattogott a kanapé előtt mint egy kisgyerek
-Mit tudom én... biztos az! -
Vigyorogva lépkedtem a bal majd jobb lábamra. Mindjárt lejár az idő
-Haj valami?-Juliet
Bólintottam
-Hajlakk?Hajzselé?Hajápoló?Hajfesték?Sampon?Fésű?Csatt?Hajgumi?-
Bólintottam
-DE MELYIK?- sikítozott Tom
Nevetve ültem le a szőnyegre. Lejárt az idő
-Hajfestéket kent fel-terültem el kacagva
-Kurvaélet- csapkodott Tom
Mindenki nevetésben tört ki.
-Inkább együnk- pufogva kelt fel a nagyobbik Kaulitz és a mosdóba sietett
Gondoltam csak kezet mos... így utána mentem. De tévedtem!
-Upsz Bocsi! - mentem ki gyorsan
Nevetve húzta fel sliccét és húzta le a wc-t
-Jöhetsz már... már eltettem a nagyom- vigyorgott féloldalasan
Beléptem és lehajtott fejjel /elég vörösen/ a csaphoz siettem. Kezembe nyomtam egy adag szappant és alaposan kezet mostam
-Tudod ami a múltkor történt-kezdett bele halkan
-Igen,tudom- mosolyogtam
-Nem tudom hová tenni... nem értettem miért csináltad...-zárta el a csapot és egy alapos törlés után átadta nekem
-Én se... csak le akartalak nyugtatni - vigyorogva tettem vissza a helyére
-Most is elég ideges vagyok- nézett nagy szemekkel
Nevetve odahajoltam és egy apró csókot adtam az orrára majd a szájára
Mikor eltávolodtam tőle megfogta a kezem és a falnak nyomott. Hozzám préselődött és az arcomra tette forró kezét. A szemembe nézett és pár perc múlva már egymás ajkait faltuk.



19.rész - We meet somewhere one night to share...just you and me (+18)


Hajnali 2 körül szállingóztak el a vendégek. Bill barátnője fejfájásra hivatkozva fogott egy taxit és egyedül ment haza. Tom velem akart még maradni picit "beszélgetni" . Mivel busz ilyen későn már nem járt... vagyis bocsánat... de! Az éjszakai. Leginkább kedvező volt a hajléktalanoknak,részek embereknek akik focimeccsről jöttek és bennük volt még a verekedés iránti vágy. Így Bill egy hatalmas sóhaj után beleegyezett,hogy hazafuvarozza Juyt.

-Miért nem a férjecskéd visz haza?-
-Na jó! Rakj ki! - csatolta ki magát
-Dehogy raklak!-
-Akkor meg ne nyafogj mint egy kamasz...és azért nem Andrea jött értem mert sok a munkája és csak reggel ér haza.-

Bill mosolyogva vezetett tovább. Többet nem is beszélgettek az út alatt. Mikor Bill megállt a hatalmas kertes ház előtt mindketten kiszálltak.
-Amíg ti Olaszországban vagytok,ki neveli ilyen szépen a virágokat?- nézett körbe a hatalmas kerten. Ha balra nézett csak fákat látott. Volt ott minden. fűz,fenyő,berkenye,citromfa... jobb oldalon pedig a virág fajták mindegyike ott díszelgett. tulipán,rózsa,nárcisz,ibolya...
-A nagyszülei átjárnak a másik városból néha. Ha erre van dolguk. De a szomszéd is nagyon segítőkész,ezért cserébe szedhetnek le virágot-mosolyogva sétált az ajtóhoz és a táskájába kezdett kotorászni
Oly annyira elmerült a keresésben,hogy észre sem vette Bill mennyire közel áll hozzá. Hogy megijedt e vagy csak félt,hogy megenyhül és neki esik...nem tudni, de leejtette a táskáját
-Oh a francba- guggolt le és elkezdte felszedni
-Tessék- adta oda vigyorogva neki a tampont
-Köszi-vörösödött el és bedobta gyorsan
-És itt a kulcs! - rázta meg Bill

Juliet kinyitotta.

-És amúgy Paddy? Régen láttam-sétált be nemes egyszerűséggel
-Őhm... most Andrea szüleinél-
-Értem...szóval egyedül vagy itthon?-
-Igen,miért?-
-Csak mert egyik nap ... a tv-ben is bemondták... megtalálták itt valahol a pasi feleségének a holtestét... és még keresik a gyilkost-
Juliet nyelt egy nagyot. Persze Bill mind ezt csak kitalálta,hogy itt maradhasson.
-É...értem.Akkor majd vigyázok magamra- kezdte el kifelé tolni Billt

De Bill kikerülve ment be a nappaliba és gyorsan leült.
-Na de... Brian... fáradt vagyok...nincs kedvem szórakozni-nyafogva állt elé
Bill egy könnyed mozdulattal az ölébe húzta. A meglepett lány azt sem tudta mit csináljon. Élvezte természetesen... de mégis csak tilos.
Bill a füle mögé simította szőkés barna fürtjeit majd a szemébe nézett és apró,forró puszikat adott Juliet arcára
-Brian ezt most kéne abbahagyni-sóhajtott fel halkan
-Szeretnéd,hogy abbahagyjam?- hajolt a füléhez és finoman megrágcsálta
-Muszáj...-
-Nem! Nem muszáj- csúszott le a nyakához
Juliet sem bírta tovább... Átkulcsolta Bill nyakát és csukott szemmel élvezte minden egyes érintését
A hálószoba felé cipelte a lányt. Közben ajkaik falták egymást.
Lábával kirúgta a hálószoba ajtót. Juliet ingének gombjához nyúlt és gyorsan lehámozta róla.
A melltartó csak úgy feszült rajta,így Bill hátranyúlt és kicsatolta azt is
Az ágyra lökte a lányt és fölé hajolva csókolta meg ismét,miközben vékony ujjai a nadrág gombjához csúsztak,végigsimítva Juliet hasán. Körözött egyet a köldöke körül majd a gombhoz ért. Kicsatolta és a sliccét is lehúzva lassan becsúsztatta tenyerét, közben még mindig szenvedélyesen csókolóztak. Úgy mint a tinédzserek mikor egy ütős buli után felmennek a 3. emeleti üres szobába. Bill tenyere lassan simogatta fehérneműn keresztül azt a bizonyos intim részt miközben a lány eszébe jutott,hogy Billről is le kéne venni már valamit.
Izgatott volt,hogy milyen a teste. Milyen amiről már annyit álmodott. Milyen amit szeretkezés közben elképzelt. Igen! Nem Andrea járt az eszében szex közben... hanem Billé.
Mivel nem látta mit csinál így nehéz volt a gombokat megtalálni. Ráadásképp még remegett is a keze elég rendesen.
Igaz Bill teste fehér volt. Néhány helyen lila foltos is. De megbabonázva nézett végig rajta. Aztán Bill gyönyörű gesztenyebarna szemeibe nézett és saját ajkába harapva simított végig Bill forró testén.
-Hm...egy piercing- vigyorogva hajolt oda a lány és a piercinget a szájába kapva húzta meg lassan a kis dudort
-Máshol is van- vigyorogva húzta le saját nadrágját
-Kíváncsian várom- nevetve kapta be a még szabadon hagyott,érintetlen (piercing által) mellbimbóját.Körbenyalta majd azt is meghúzgálta .
Bill fölé kerekedett és az ágyékára ült
-A pici Brian már elég rendesen éledezik- gonoszan vigyorogva ugrált rajta picit ami által Bill hangosan felnyögött és Juliet mellébe markolt
Mindenféle kényeztetés volt. lágy,vad,szenvedélyes,szerelmes. Körülbelül 1 órán át kényeztették egymást.
-Van valahol óvszer?- lihegve Bill
-A 3. fiókban... de lehet nagy rád- kacagott
-Marha vicces vagy. Az olasz pasiknak nincs is nagy farkuk- kotorászott a fiókban míg nem talált egyet
-De tudod- nevetett és kivette Bill kezéből majd fogaival kibontotta és lassan felgörgette Bill nemi szervére.
Bill egy könnyed mozdulattal maga alá gyűrte szerelmét és lábai közé furakodott
-Na nézzük mennyire igaz amiket állítasz - mosolyogva karolta át lábaival a lány Bill derekát
Bill felvont szemöldökkel hatolt belé hirtelen. Juliet hangosan sikított és Bill karjába markolt.
Kaulitz lehajolt és apró puszikat adott Juy ajkaira miközben lassított a tempón.
Testük egyszerre feszült meg, Bill szorosan bújt a lányhoz és így mozgatta csípőjét a takaró alatt
Juliet csukott szemmel élvezte minden egyes másodpercet.
Sosem érzett még ilyen hatalmas élményt... sose akarta még ennyire a szeretkezést. Sose akart még ennyit csókolózni. sose akart ennél jobban semmit.



20.rész - Nem vagyok a tiéd...


-Ha ennyire nagyon velem akarsz maradni elmosogathatnál-mosolyogtam
-Hát persze...hogy nem- mosolyogva feküdt el a kanapén
-Ugyan már! Gyerünk! Nem halsz bele-
-De! Belehalok.Nem és kész! Inkább megvárom míg végzel-
Erre a mondatára felkaptam a fejem és a hasára ültem
-Na idefigyelj te kis szarházi... az én házamban én vagyok a főnök! - hajoltam közel hozzá
-Na persze-nevetve csókolt meg
-De komolyan... mi van köztünk? - simogattam a fürtjeit
-Hát nem tudom. Nem nevezném járásnak-
-Én csak úgy veled akarok lenni... nem járni meg ilyenek... olyan nyitott kapcsolat féle-
-Nekem sosem lesz komoly kapcsolatom - mosolygott- kiráz tőle a hideg. Én csak a nyitottban vagyok benne- nyúlt a pólóm alá és az oldalamat simogatta

Fél óra pihenés,csókolózás,simogatás után erőt vettünk és elpakoltunk.
-Lassan mennem kell... biztos te is fáradt vagy már - nézett a hatalmas órájára
-Hosszú volt a nap...-sóhajtva bújtam hozzá
-Akkor majd beszélünk...-adott puszit az arcomra majd sietősen beszállt a kocsijába

*

Bill fáradtan borult szerelme vállára. Még mindig szorosan ölelték egymást.
-Na megmutattam mit tud egy igazi férfi? -vigyorogva dőlt mellé és a feje alá csúsztatta kezét,így húzva magához
-Meg- csókolgatta állát
Az ablakon erős fény szűrődött be. Juliet hirtelen felült és az ablakhoz sietett
-Brian! Istenem...Andrea... gyorsan,gyorsan,GYORSAN MÁR- kapta fel magára gyorsan a ruháit
Bill mindent lassan csinált.
-Direkt csinálod?- dobálta oda neki a ruhákat
-Nem!Csak nem érdekel... azt akarom,hogy tudja te az enyém vagy! -
-De hát nem is vagyok a tiéd! Ez...ez ami megtörtént jó volt. Szép volt. De egyszeri! Van férjem...és szeretem- az utolsó szót épp,hogy lehetett hallani

Mit tudna most erre mondani? Enyhüljön meg...vagy vágjon vissza? Vele egy nő sem játszhat

-Jó akkor ezt tisztáztuk! Mert nekem se jelentett semmit! Nálad 100x jobb nőkkel is leszek még. De te emellett az egy mellett fogod leélni a nyomorú életed! - vette fel ingét és az ablakhoz sietve mászott ki rajta
Juliet vett egy mély levegőt és kiment Andreához.
-Szia kicsim- csókolta meg
-Szia-halvány mosollyal az arcán
-Kié ez a kocsi a bejáratnál? -
-Ne...nem tudom... talán a szomszédban van valami de inkább ide parkolt le-
-Értem-
-Nem úgy volt ,hogy reggel jössz haza?-
-De! De már elkaptuk az ikreket... így hazaengedtek-

Bill idegesen ült be a kocsijába és egy nagyot csapva a kormányra nézte ahogy az a lány akivel pár órája még az ágyban feküdtek összebújva csókolózik a férfival akit ezek szerint szeret. El sem hitte,hogy Juliet kihasználta.
A gázra lépett és nem érdekelte sem a piros lámpa, sem a járókelők... sietett haza.



21.rész - Nagytakarítás


Juliet kedd este kopogott az ajtómon. Nyúzott volt és amint nyílt az ajtó a nyakamba borult és nem akart elengedni. Miután picit megnyugodott leültettem a kandalló előtti karosszékbe és hoztam neki teát. Kortyolgatás közben mindent elmesélt. Az aktust,a gyönyörű perceket,a majdnem lebukást és az érzéseit.
-Ühüm..szóval azt mondtad neki,hogy csak egyszeri volt de igazából nagyon is akarod még? - ültem előtte a földön. a lábára támaszkodva
-Pontosan... annyira csodálatos volt! El sem tudod hinni,milyen mikor kényeztet és mikor megcsókolt... és... ahw- vigyorogva nézett rám
-Te teljesen belezúgtál- vigyorogva
-De ez baj! Hát nem érted? Ha Andrea megtudja akkor azonnal megkeresi és megveri... és nem akarom,hogy baja essen-
-Szerintem Andrea nem olyan. Szóval szerintem meg értené ha inkább Briannal lennél-
-De nekem ott van ő. És... jó férj...-
-Szereted?-
-Igen-
-Jobban mint Briant?-
-Ez viszont egy nagyon fogós kérdés.. Brian...istenem annyira jó vele,de egyben nem is értem...és igazából nem is ismerem... soha nem beszél a munkájáról...-
-Ezek csak apróságok! Üljetek majd össze és beszélgessetek-
-Furcsa lenne beállítani hozzá és beszélgetni miután elküldtem a fenébe és azt mondtam,hogy jó volt de ez volt az utolsó... -

Az egész éjjelt végigbeszéltük. Ha picit lenyugodott Bill majd beszél vele. Andreának meg még nem említi meg. Még nagyon nem.
Délután 3 körül csörgött a mobilom. Patrik. Már pár hete kinyomom neki. Pedig a főnököm. Félő,hogy most negyed órát kiabál majd behív túlórázni
-Háló?-vettem fel
-Szia... Mi lenne ha végre dolgoznál is? - kérdezte cseppet sem idegesen,nyugodt ...sőt...inkább vidám hangon
-Hát... ha adsz feladatod megcsinálom-
-Hozd be a flopit...-
-Jó... most gyorsan bedobom-

Egyenletes sípolás.
-Neked is szia- tettem le a szemem forgatva

Gyorsan az emeletre siettem és a párkányt felemelve nyúltam be a flopiért...
-Höh? - hajoltam le hirtelen. A flopi sehol. Kétségbeesetten tapogattam végig , még a párkány alját is. Sehol semmi.
Benéztem a függöny mögé... a virágcserépbe... de sehol egy árva flopi
Kétségbeesetten hívtam vissza Patrikot

-Hogy mi? Hogy mi? Mit mondasz? Mégis,hogy lehetsz olyan istentelenül hülye ,hogy olyan helyre teszed ahol megtalálják-üvöltözött
-Bocsáss meg,hogy az ablakpárkány aljára ragasztva azt hittem lehetetlen megtalálni... -
-Ezek szerint mégsem! Van 2 napod ,hogy megtaláld! - tette le

Az egész lakást felforgattam.Összes dobozt,ruhát...mindent. De nem is értem miért mikor tudtam,hogy valaki vagy valakik ellopták.
Este 8 körül nyílt az ajtó. Tom állt ott kínaival a kezében
-Hát itt meg mi történt?- nézett körbe
-Őhm... most nem érek rá... - pakoltam vissza a dvd-ket
-Betörtek?- pakolt le és egy szó nélkül segített keresni
-Nem... csak kerestem valamit-

Rájött,hogy mi is történik itt... apró mosoly jelent meg az arcán
-Értem! Hát akkor segítek keresni-
-Oh szükségtelen...mert nincs itt... ne haragudj de rengeteg a dolgom... most nem tudok veled lenni-
-Szívesen segítek,persze előbb a mocskos dolgaidat tüntesd el... nem akarom,hogy kényelmetlenül érezd magad-húzta fel vigyorogva a bal szemöldökét
-Nekem nincs olyanom...- halkan és visszatettem a párnákat a kanapéra
-Nyugodj meg cica. Meglesz az a f...valami-puszilta meg az orrom

Valamennyire lenyugodtam

-Megterítesz?-halkan és a nyakába bújtam
-Persze! De előbb leveszem a kabátom
Kiment az előszobába és felakasztotta a kabátját. Mikor húzta el a kezét fel sem tűnt neki,hogy az iratai kiestek.
Mikor végeztem a nappaliban kimentem a cipős szekrény elé és bepakoltam a cipőket.

-Kész van az asztal... hova is tettem a kaját?-
-A nappali asztalra-mosolyogva mutattam meg neki
Ekkor feltűnt egy fekete kis tok a fogas alatti asztalon...odaléptem és a kezembe vettem ,nem is sejtve mi vár rám.



22.rész - Vasajtó mögött


Letettem a kezemben lévő dolgokat és lassan kinyitottam. Mosolyogtam egyet Tom képén. Majd a névre pillantottam.
Amikor meglátta Tom mi van a kezembe odakapott és kivette a kezemből
-Ez az enyém- tette a zsebébe
-Bocsi...a földön találtam-
-Jó... semmi baj-ment vissza

Pár óra múlva az egész ház csillogott
-Köszönöm a segítséget- ültem le mellé a kanapéra
-Nincs mit -mosolygott- de már igazán ehetnénk-
-Megmelegítem- pusziltam meg majd bementem a konyhába és megmelegítettem a kínait
Besiettem és odaadtam neki az ő adagját
-Vagy várj...- néztem meg az enyémet majd az övét- abban több a hús... -cseréltem ki
-Hey! Ezt nem! - cserélte vissza
-De...de...dee-nyafogtam
-Rád borítom! Fogd be és egyed a tiéd... - kezdett enni
-Beleköpök! - hajoltam oda
-Köpj... - vonta meg a vállát
-Emííííl! -

Olyan ideges lett,hogy az egész adagot a tányéromba öntötte. Felkelt és az előszobába ment
Felvette a cipőjét és a kabátot
-Várj már! Most ne legyél mérges...csak hülyéskedtem-
-Így is fáradt vagyok...majd eszek a Mekibe- nyitotta ki az ajtót
-Jó...akkor jó éjt- halkan
-Szia- ment ki gyorsan és becsapta magam mögött az ajtót

Sóhajtva dőltem az ajtónak és lecsúsztam rajta. Miért leszek szerelmes ilyen pasikba? Nincs olyan nap mikor ne vesznénk össze... legszívesebben mindent elmondanék magamról és akkor nem lenne baj. De nem lehet!
Tom vezetés közben tárcsázta tesóját,hogy most azonnal induljon haza akárhol is van... beszélniük kell!

-Ez már nagyon kockázatos... ha pár másodperccel később látom meg akkor már le is bukunk... -mászkált fel s alá Tom a nappalijukban
-Akkor mi legyen? Beszélni kellene Neilel... ő biztos tudja,mit csináljunk-
-Igen az lenne! De megölni nem ölhetem meg...azt nem lehet-
-Megölni biztos,hogy nem! Juliet teljesen ki lenne akadva-
-Kit érdekel most Juliet?- kiabált
-Mi bajod van? Engem igenis érdekel! És tudod miért? Mert szeretem! És mert lefeküdtem vele de kidobott utána... és nekem kell ő. És meg is fogom szerezni! Ha kell megölöm Andreát...-

A sötét folyosón lassan erős fénysugár futott végig. 2 férfi sétált rajta végig. Nem szóltak egymáshoz...csak mikor a vasajtóhoz értek. Soha nem jártak még itt. Főnökük azt mondta csak akkor jöhetnek ide ha valami igazán megoldhatatlan feladatuk van. Izgatottan kopogtak. Egy kis csattanás és az ajtó résnyire kinyílt.
Először Tom lépett be rajta. Bill izgatottan lépkedett utána. Neil egy hatalmas barna asztal mögött ült. Fejét eltakarta a számítógépe. Lába keresztbe feltéve az asztalra,a sok papír tetején.
-Jó napot...-szólalt meg halkan Tom
Lassan leemelte lábait a bútorról és rájuk pillantott.
Bill egy sebhelyes arcú,félszemű,50 éves férfira gondolt. De nem. Szőke rövid haja volt.Picit felzselézve.33-35 körüli... öltönyös férfi
-Mondjátok mi a helyzet...-
-Abigail Peterzről lenne szó- ült le Tom
-Megvan a flopi...akkor mi a baj?-
-Az,hogy túl sok mindent tud már...vagyis semmit sem tud. De Bill összemelegedett Abby legjobb barátnőjével én meg jelenleg nem is tudom mi...de igazából... persze nem komolyan-
-Mond már a lényeget! - csapott az asztalra
-Összejárkálunk...meg ilyenek-
-Szóval ti lefeküdtetek velük...értem...-
-És tegnap Abby megtalálta az irataim-

Neil erre felkapta a fejét
-Hogy mi? - kelt fel
-Kiesett a zsebemből... de időben elvettem..szerintem-
-Szerinted vagy biztos vagy benne?-
-Szerintem...-
-Jó akkor megvan mi a megoldás...raboljátok el.



23.rész - Tudom az összes mocskos titkotokat


Bill és Tom izgatottan állt a főváros egyik kis utcájának egyik bejáratnál.
Tom szívott egy nagyot a cigiből és tesójának nyújtotta.
-Ha most látjuk rajta,hogy tudja akkor elraboljuk...ha nem tud semmit akkor viszont örökre véget vetünk ennek az egésznek. Te sem jársz vele és én se barátkozom vele...értetted?- Bill és ő is beleszívott majd kifújta
-Értem...már hogy ne érteném-halkan és még egyet szívott majd elnyomta

*

Juliet is ott volt nálam. Bill elég feszélyezetten érezte magát pláne,hogy úgy váltak szét... Juliet rá sem mert nézni. Tudtam miért ilyen. Nekem már elmondta. Tudom,hogy beszélni akar vele így pár perc kínos csend után elhívtam Tomot azzal az ürüggyel,hogy segítenie kell levenni a szekrény tetejéről a jénai tálat.

-Hogy vagy? - Juliet halkan
Bill hátra nézett...azt hitte mástól kérdezi
-Jól...és te?-
-Mondanom kell valamit- halkan és tördelte az ujjait

Bill szeme felcsillant. Érezte,hogy azt fogja mondani Juy ,hogy Andreával nem boldog már...eddig sem volt boldog de mióta lefeküdtek főleg nem érezte jól magát. Juliet pontosan ezt érezte... de nem ezt mondta
Bill arca abban a pár percben leírhatatlan volt. Egyszerre volt meglepett,csalódott és mérges...
"Terhes vagyok... de nem veled akarom felnevelni...sajnálom"
Folyton ez az egy mondat járt a fejében. 100x elismételte de még mindig nem tudta felfogni...ezek szerint tőle lesz gyereke?
-És ha én vagyok az apa?-
-De nem te vagy... -hazudta magabiztosan
-Akkor meg minek mondod el?- állt fel hirtelen Bill. A szék amin eddig nyugodtan ült hátraborult. Egy hatalmasat csapott az asztalra aminek köszönhetően Juliet sírva fakadt- Minek mondod el? Halljam! Válaszolnál végre? Ha attól vagy terhes miért mondod el?-

Bill feje vörös volt az idegességtől. Juliet viszont annyira meg volt rémülve
-Mi folyik itt?- jött vissza Tom
-Sajnálom Abby...de most inkább megyek- Bill
-Nem mehetsz sehova Brian! Nyugodj le- öleltem át
Juliet csak csendben ült a székén... a terítő mintáin végighúzva az ujját próbált nem Billre figyelni.

Az egész ebéd csendben telt. Tom próbálta azzal oldani a feszültséget ,hogy folyton dicsért minket,hogy milyen finom lett...
Erre csak mosolyogva figyeltem rá
-És mond csak.. néha nem érzel minket furcsának?- nézett rám Tom
-Már miért kéne?
-Hát csak...mert -mosolygott kellemetlenül- nem is tudom miért kérdeztem ilyen hülyeséget
-Tudom a mocskos kis titkotokat nyugi- mosolyogva

Neon cső zúgására ébredtem. Kinyitom a szemem de semmit sem látok. Ijedten kapnék a szememhez de nem tudom mozgatni... se a lábam se a kezem.
-Hahó...valaki- szóltam halkan
Semmi válasz
-Van itt valaki? - folytattam kétségbeesetten
-Csitujl-szólt egy hang. Iszonyat ismerős volt mégse tudtam megmondani kié lehetett
-Hol vagyok?-
-Jó helyen! Idefigyelj!Add ide a másolt flopit... - támaszkodott a székem két oldalára és közel hajolt hozzám
-Olyan ismerős az illatod...-halkan
-Válaszolj! - ragadta meg idegesen az állam
-Fogalmam sincs miről beszélsz...nem tudok semmilyen flopiról-
Idegesen rántotta oda a fejem és erőszakosan megharapta az alsó ajkam majd egy könnyed mozdulattal oldalra fordította a fejem... iszonyatosan fájt.
-Játszhatjuk ezt is! -suttogta a fülembe




24.rész - Apró csókok


2 hete jelentette be Juliet a rendőrségen eltűnésem. Billéket is kérte,hogy segítsenek. Bill és Tom egész éjszaka tervezgették ,hogy hogyan vezessék félre a rendőrséget. Miközben én a másik szobába próbáltam kiszabadulni. A lábam és a kezem össze volt kötözve. A szemeimen és a számon ragasztó. Egy rozoga széken ültem már 16 napja. Egy nap 2x bejött valaki és adott vizet meg valami ehetetlen szendvicset.

-Nincs semmilyen flopim... -halkan
-Ne hazudj - hajolt oda és ismét egy erőszakos csókot adott
-Ne csókolj már meg-fordítottam el a fejem-és légy szíves lazíts a kötélen mert már nagyon fáj a karom- nyüszögtem

Hátranézett. Tiszta lila volt a kezem. És remegett.
-Mindjárt jövök- ment ki Tom

*

-Kit érdekel?Nem nyaralni hoztuk ide- lett ideges Neil
-Basszus már... kutassuk fel az egész lakást és ha nincs másolat engedjük el-
-Túl sokat tud! Nem érted?-

Tom idegesen jött vissza.

-Sajnálom... nem lazíthatok-halkan és leült mellém a szivacsra

Sírva fakadtam. Már nagyon fájt mindenem. Minden erőm alábbhagyott.
-A szekrény alatt van egy kis rés a parkettában... ott van alatta a flopi...-

Tudtam,hogy azzal még nagyobb bajba kerülök,hogy elmondtam. De jelenleg az érdekelt a legkevésbé
Odaguggolt elém és kikötötte a kezem. Félve nyúltam volna a szememhez de nem tudtam mozdítani a kezem. Sose gondoltam volna,hogy ez lesz mivel a mozdulatok olyanok mint az anyanyelv. Egyszer megtanulod és utána már nem felejted el soha. De most rájöttem,hogy mekkora tévedés.
-Nyugi... mindjárt leveszem -fogta meg a kezem- hozok valami alkoholt...- sietett ki majd visszajött egy nagy üveg pálinkával-nagyon fog fájni... de ne sikíts kérlek ... harapj rá erre- vette le az ingét és a számba tette. Kinyitotta az üveget és lassan önteni kezdte a sebeimre. Azt hittem kitörik az összes fogam. Életembe nem éreztem még ekkora fájdalmat. Mintha valami szétmarná a kezem.
-Jólvan... kész.. most leveszem a kendőd... de kérlek ne ficánkolj és ne ordibálj-suttogta majd lassan lehúzta szememről a ruha anyagot.
Először nem láttam semmit annyira szokatlan volt a fény... majd jött a megvilágosodás.

*

-Még mindig semmi...semmi már 3 hete... - idegeskedett Juy
-Nyugi kicsim,minden rendben lesz- ölelte meg Andrea
-Hogy lenne minden rendben? -kiabált rá
-Ha idegeskedsz az árt a babának-
-Ne aggódj...nem is biztos,hogy a tiéd- fintorgott...de abban a percben meg is bánta




25.rész - Egy bársonyos érintés


Andrea arca egy pillanat alatt sápadt lett.Lassan közeledett Juy felé... sose ütött még meg lányt. De most penge élen táncolt.
Felemelte a kezét ,hogy pofont adjon feleségének.
-Hozzá ne merj érni! - szólalt meg mögüle egy ismerős hang
Mindketten ránéztek. Bill állt ott ökölbe szorított kezekkel és lassan közeledett az ideges férfi felé.
-Brian...ne bántsd kérlek... - állt közéjük Juy
-Akkor húzzon el...-
-Mi az,hogy húzzak el? Ki vagy te?Ez az én házam is -
-Jó... elmondod neki te vagy elmondjam én?- nézett Juliettre
-Brian...kérlek ne- csuklott el Juy hangja
-Miről van szó? Mondjátok már el! - kiabált Andi

Bill végiggondolt mindent mielőtt belépett volna a házba. Erősnek látszik de olyan gyáva valójában. Amint meglátja Juliet könnyeit megenyhül és nincs szíve elmondani kié is a baba.Előtte még határozottan megbeszélte magával,hogy mit fog mondani... de most valahogy még se tudta kiejteni az egyszerű szavakat.

-Abby jól van... felhívhatta Emilt...- suttogta
Juliet egyszerre megkönnyebbült. 2 dolog miatt... 1. nem mondta el Bill mi is az igazság... 2. mert a legjobb barátnője él még. Legszívesebben megölelt volna valakit...de nem tudta eldönteni melyik férfihoz is menjen. Vett egy mély levegőt és megölelte Andit.

Este Andreának sok munkája akadt...így Juy elment a közeli kis parkba sétálni. A park szélén egy kisebb patak folydogál. Szép tiszta. Ápolt az egész környék. Eszébe jutott,hogy mikor kicsi volt mennyit ment a közeli bányatóhoz játszani a barátaival,mennyire koszos volt a víz. A mellette lévő kis játszótér össze vissza volt firkálva csúnya szavakkal.Sose gondolta volna,hogy egyszer egy ilyen puccos helyen fog élni. Olaszország és Németország között fog cikázni. Lesz egy gazdag olasz férje és nemsokára megszületik a baba. Más nő ilyenkor a legboldogabb a világon. De ő egyáltalán nem volt boldog. Nem szerette Olaszországot,nem szerette a férjét. Egy bársonyos érintést érzett a vállán. Oldalra fordult és a koponyás gyűrűről rögtön felismerte. Bill volt az. Megkerülte a padot és a lány mellé ült.

-Nem félsz itt ilyen későn? Vannak itt furcsa emberek- gyújtott rá
-Elnyomnád légyszíves? Nem akarok elpatkolni...-
Bill mosolygott a lányon. szívott még egyet bele majd 2 ujjával elnyomta. Juliet egy csomag rágót dobott Bill ölébe.
-Nem félek... 12 évig karatéztam-dugta mindkét kezét a zsebébe és oldalra nézve figyelte a fák egyenletes mozgását
-Akkor írnál egy listát,hogy miket mondhatok és miket nem? Nem akarom,hogy megverj-mosolygott Bill
-Rendben... majd elküldöm Emailbe-mosolygott végre
-Mit csináltál volna ha megüt?-
-Fogalmam sincs... sose láttam még ilyennek... -sóhajtott fájdalmasan
-Fogalmam sincs miért nem mondtam el neki az igazat-
-Brian...mi lenne ha nem szólnál bele az életembe?-
-Lesz egy közös kisbabánk... bele fogok szólni ne félj-
-Holnap megyek vizsgálatra... -
-Megyek veled-
-Figyelj rám jól! Köztünk nem volt semmi.. és nem is lesz-
-Mégis lefeküdtél velem...-
-Mi lenne ha nem pofáznál bele állandóan?- kiabált rá
Bill hirtelen odahajolt és lágyan megcsókolta Julietet. Apró puszikat adott a szájára majd lassan bedugva a nyelvét járta közbe szájpadlását

Azon az éjszakán még egy csoda történt... amit már egyszer átéltek.Meg is lett a gyümölcse.



26. rész - Mesélj még


Az egész házat finom citrom illat árasztotta el. A viharok miatt áramszünet volt. Bill 2 bögrével a kezében lépdelt a kanapé elé és odaadta a lánynak.
Juy csak egy vékony lepedővel volt körbetekerve. Bill pedig a megszokott feszülős bokszerben. Szerelme mellé ült aki egy könnyed mozdulattal a bal vállára csücsültette szőke tincseit és Bill ölébe bújt a forró bögrét ölelgetve.

-Voltál már vizsgálaton?-
-Persze! Egészséges mint a makk -mosolyogva- majd mutatok képet. -
-Biztos,hogy én vagyok az apa?-
-Igen...mivel Andreával azelőtt már vagy 2 hónapja nem voltam-szürcsölt bele a teába
-Értem... és mik a terveid? Andreával akarod felnevelni?-
-Hát...ezek után már nem tudom... de miért te lemondanál róla?
-Soha! Soha nem mondanék le róla...hiszen a pici gyerekem...és iszonyat szeretném-
Juliet elmosolyodott ,odahajolt és egy apró csókot lehelt Bill ajkára

*

A felismerés szörnyű pillanatai. Tüzes lándzsaként ért a tudat ,hogy az a férfi áll előttem akivel már kezdtem összemelegedni. Aki esténként átjárt hozzám főzni vagy filmet nézni... annyi mód lett volna arra,hogy rájöjjek...ha nem vakított volna el az úgy mondott beleszeretési folyamat akkor talán én is rájöttem volna. Azért barátkozott velem. A kezdetektől fogva csak azért jött,hogy kiismerjen... hiszen ő tört be... hiszen ő dúlta fel a lakásom...ő rabolt el...ő ütött meg...
Fogalmam sincs kívülről milyen lehetett az arcom ebben a pillanatban de belül iszonyat dühös voltam,sikítottam , üvöltöztem ,lármáztam.
-Engedj el! - kiáltottam rá és mozgolódni kezdtem
-Nem tehetem...még... -halkan és a szám elé tette a kezét-kérlek ne hangoskodj...mert ha meghallja bejön! Ha elmegy elengedlek-
Beszéltem tovább... de mivel nem hallotta mosolyogva elvette a kezét
-Ha elengedsz én megöllek... hogy tehetted ezt? Neked vannak érzéseid? Csezd meg te barom! -
-Tudom,hogy mérges vagy... de 2 választásunk volt Billel... vagy megölünk vagy ezt tesszük-ült le mellém a szivacsra
-Bill? - néztem rá

Tom gyorsan felkapta a pálinkás üveget és beleivott. Odafordultam és egy gyors mozdulattal kirúgtam a kezéből. Mellé esve folyt a szivacsra. Gyorsan felvette,hogy ne vesszen kárba a pia

-Ki az a Bill?-
-A tesóm... nem Briannal hívják-
-Tesód? Nem haver? Mi van ? Emil...-
-Tom vagyok-nézett rám félve
-Na jó ez nekem magas! Nézd meg elhúzott e már és engedj el-
-11 előtt nem mehetünk...csak ha sötétedik... -kelt fel és elengedte a kezem.-elől kötözlek be és leülhetsz mellém a szivacsra
-Megtisztelő...-fintorogva

Mivel elég nehezen jártam bekötözött lábakkal ...és persze több mint 2 hete egy széken ültem ... elég nehéz lenne most járnom. Felkapott az ölébe és letett a szivacsra. Majd mellém ült. Mindketten a falnak dőltünk

-El sem hiszem,hogy végig hazudtál-néztem a másik irányba
-Te sem voltál őszinte...-suttogta a fülembe

Teljesen kirázott a hideg.Becsuktam a szemem és felé fordultam. Az arcomhoz nyúlt és lágyan megsimogatta
-Olyan gyönyörű vagy még most is- suttogta és lassan közelebb hajolt



27.rész - Fél év eseményei


Lassan gurult végig a fekete Audi az utcákon. Ropogott a hó alattunk. A padokon idős hölgyek ültek piros esernyőben. Mögöttük a dombon sikítozó gyerekek szánkóztak. Szerelmes párok sétáltak a friss hóban. A rádióban valami 60as évek top listája szólt...

-Akkor holnap hívlak... -adtam egy arcra puszit az ügyvédemnek
-Minden papír megvan?-mosolyogva
-Igen itt van a táskámban! Akkor majd beszélünk...jó éjt- szálltam ki és mielőtt még bementem volna a házba integettem neki

Ma fél éve,hogy hazakerültem a "rabságból" . Első dolgom az volt,hogy vettem egy kutyát és egy kamerát a kapura nézve. Nem mondhatnám azt,hogy minden rendben van azóta. A munkám elején elmondták nekem ,hogy előfordulhat ilyen és erre készüljek fel. De ilyenre nem lehet.Hogy mi van Tommal? Fogalmam sincs. Hetente kétszer látom őt a bíróságon. Patrik jelentette fel őket testi bántalmazásért. Hiába ellenkeztem ragaszkodott hozzá. A per után 2 hónappal kiléptem Patrik mocskos cégétől. De vissza vonni a pert már nem lehet.
Juliet és Bill között 2 napig volt minden meseszép. Míg haza nem kerültem. Juliet vigyorogva jött át elmesélni,hogy Billel mennyire boldog... muszáj volt elmondanom neki a rossz hírt. Teljesen összetört lelkileg így ismét összeköltöztünk. Jah igen...Andrea. 2 hónapra vissza kellett mennie Olaszországba pár dolgot elintézni... Juy biztos benne,hogy nő van a háttérbe és már néha betegesen képzelődik.

-Beírattalak egy gyógykezelésre-mondtam vacsora közben
-Miféle kezelés? Gyogyósokat kezelnek?-
-Nem vagy normális... csak egy nő van ott és beszélgetsz vele-
-Magyarán agytürkász... ne nézz már hülyének- akadt ki és ledobta a villát
-Juliet te is tudod,hogy szükséged van rá... a baba érdekében is-
-Kit érdekel a baba? Ő az oka mindennek... minden rendben lenne ha nem lettem volna terhes-
-Nem hibáztathatod a gyereket! Ti nem figyeltetek oda a védekezésre-

Fújtatott rám. Egy pillanatra megijedtem a tekintetétől de álltam . Nem csinálhatja tovább ezt
-Kérlek! Te vagy a legjobb barátnőm és én nem tudnék neked ártani... csak segíteni akarok

Pár percig lesütött szemmel turkált a tésztában majd rám pillantott.

-Hova kell mennem?-

Mosolyogva nyomtam a kezébe a kinyomtatott papírt. Telefonszám , lakcím minden megvan...

*

-Gondolod,hogy felkelt már?- Bill izgatottan és a telefonját szorongatta. Amint elment róla a kép azonnal újra megnyomott egy gombot ,hogy nézze mennyi az idő. Néha elfelejtette mit is akart és csak percekig nézte a háttérképét. Az ultrahangos kép volt rajta.
-Az érdekel,hogy Juliet mit érez még irántad vagy azt,hogy hogy van a kis Huan meg a kis Miguel?- nevetve Tom
-Hülye...nem is így fogják őket hívni-nevetett fel azért Bill is
-Legyen az egyik Tom... és nevezzétek el egy csodás és eszméletlenül szexi emberről... rólam- húzta ki magát büszkén

Míg ők a kandalló előtti kanapén nevetgéltek addig Németország leghíresebb nyomozói egy képet tűztek fel a bűnözők falára.2 testvérpárról akik hatalmas bűnt követtek el. Elvettek istentől egy életet. Egy férfi fal fehér arca világított ki egy zsákból amit később egy hullaszállító tett be az égetőbe.



28.rész - Csokorba foglalva


Juliet felszisszenve nézte a monitort.
-Gyönyörűek és egészségesek... mikorra van kiírva?-
-Január 9-
-Az már csak 1 hét... -
-Bizony... gondolja,hogy minden rendben lesz?-
-Ez magától és a kis lurkóktól függ... a lényeg,hogy ne stresszeljen és akkor minden rendben lesz...-mosolyogva törölte le a nagy pocakról a zselét

*

Bill fel s alá járkált a kórterem előtt.

-Na?-esett neki izgatottan amint kiért Juliet
-Minden rendben... -halkan és elment mellette
-Hazaviszlek... meg meg... mutatok pár dolgot amit vettem... remélem tetszeni fog-
-Ha nálad van a lakásba akkor nem megyek-szállt be a kocsiba
-Ne csináld már ezt! -szállt be ő is és elindította a motort
-Mit? -emelte fel a hangját
-Jó csinálj bármit csak ne húzd fel magad... az kárt tehet a babákban-
-Nem húzom fel magam csak egy dolgot nem értek...hogy miért pont Abby?-
-Mert ő lopta el a flopit...és mert van egy főnökünk... aki ezt a feladatot adta. De hidd el mi is nagyon megszerettük-
-Azért raboltátok el... és basszus már, miért kellett ezt tenned velem Bill?- kezdte el csapkodni Bill vékony kezét és keservesen felsírt

Bill megállt az út szélén és a lány felé fordult. Egy picit hagyta,hogy a lány kitombolja magát. Juliet pár perc múlva lihegve borult Bill mellkasára
Bill gyengéden átölelte szerelmét és a hajába puszilt

*

Tom minden egyes nap virágcsokrokat küldözgetett nekem. Az elején mindet kidobáltam aztán a 10. csokrot vázába tettem. Egy pici borítékot dobált mindig a postaládámba mellé. Általában hívj fel szöveg volt rajta.
Ma is ugyan úgy vártam a virágot. 10 percenként kukucskáltam ki az ablakon,hogy mikor jön. Persze haragudtam rá és legszívesebben ugyan azt tettem volna mint ő velem. Éppen kapcsolgattam a televíziót mikor hallottam ,hogy valaki bedobott valamit a postaládába. Felpattantam és kiszaladtam. Felrántottam az ajtót
-Szia Tom... -halkan és egyben csalódottan
-Jó napot hölgyem... esetleg vár valami fontos levelet?-
-Áh...nem lényeg... hogy vagy?-
-Megvagyok! És ön?-
-Tökéletesen... nagyon hideg van... gyere be egy teára-húztam be majd a konyhába siettünk

Tom a postásom. 17 éves és diákmunkán van. Nagyon jól el lehet vele beszélgetni...

-Mennyi keresel?-
-Pár Eurót hetente... épp elég arra,hogy anyának segítsek -
-Apukád?-
-Nem ismerem... -
-És van tesód?-
-Van. 3 kis tesóm és 2 nagy...-
-Én eddig erről miért nem tudtam?-
-Nem tetszett kérdezni- szürcsölt bele a teába

1 éve már biztos ismerem még sem tudok róla semmit... lefogadom ő mindent tud rólam.

-Lenne egy kis munkád... ha segítesz jól megfizetem-
-Nekem arra nincs időm...-
-Egyszeri munka-mosolyogva
-És miről lenne szó?-
-Segíteni kéne picit átrendezni a lakást-
-Ez nem egy napos munka-nézett körbe
-Tudom de tényleg jól megfizetném-
-Nem fogadhatom el a pénzét-

Mosolyogva töltöttem neki még teát
-Mivel tudnálak rávenni?- hajoltam egyre közelebb



29.rész - Matt és Emily


Nevetve kentem végig a barack színt. Zöld munkás ruha volt rajtunk.
-Ott kimaradt egy pötty- kuncogva kente bele a hajamba
-Héé tudod milyen nehezen jön ki majd a hajamból?-pufogva
-Jól áll- mosolyogva
-Köszi...na gyere adj egy csókot...- hajoltam oda

Tom vigyorogva lehelt puszit a szám szélére
-Letusolhatok itt? Körülbelül fél órám van arra,hogy odaérjek a postára-
-Persze... tényleg jött levelem?- tettem le az ecsetet
Ő már a fürdőből beszélt ki.
-Nézd meg... a második reteszbe van-

Bementem a fürdőszobába és a kádba nyúlva megmostam a kezem. Vigyorogva nézett rám. A hajáról levettem egy kis habot és azzal szedtem le a festékeket a kezemről
-Azt mondta Lory ,hogy fizetésemelést kapok- mondta miközben megmosta minden kis zegzugát
-Az jó...mit szólnál ha hétvégén elmennénk valamerre... kirándulni-
Bólintott majd adott egy hosszú csókot

-Hahó! Van itt valaki?- szólalt meg egy férfi hang a bejárat felől
-Jövök-töröltem meg a kezem és kimentem

Tom állt előttem.Pár papírral a kezében
-Szi...szia-halkan és végignézett rajtam-átalakítás?
-Hello...igen...kifestjük a nappalit
-jük?-nézett körbe
-A párom és én-

Látszott rajta,hogy meglepődött
-Párod?-
-Párom!-
-Huh...picit sietsz-vette le a táskáját és a postás batyu mellé tette
-Hogy mondod?-nyíltak ki a szemeim
-Pár hete még velem bújtál ágyba-dörmögte az orra alatt
-Mielőtt még elraboltál volna...akkor még veled voltam-
-Hányszor kérjek még bocsánatot?-
-Már nem haragszom...mit hoztál?-
-Hogy hívják?-
-Parancsolsz?-
-Hogy hívják a fiúd?-
-Tom

*
-Bill gyere értem... megindult a szülés-szólt bele a telefonba Juliet

Bill lecsapva a telefont vette fel a kocsikulcsot és száguldott szerelméhez.
Juliet kint állt az ajtó előtt egy nagy bőrönddel és a hasát fogta. Bill odaszaladt és megfogta a kezét

-Most ilyenkor mit..mit kell tenni?-remegve
-Basszus Bill ... vigyél be a kórházba!-
-Kórházba?-
-KÓRHÁZBA-sikítva a nő
-Jah... kórház...hát persze...ott kell szülni-vette fel a bőröndöt és segített beülni Juynak

Ez a 2 óra Bill számára végtelenségnek tűnt.Juliet nem engedte be a szülőszobába. Tudta a lány,hogy ezt majd meg fogja bánni hiszen Bill az apjuk ,de nem volt képes Bill szemébe nézni. Bill ujjait tördelte. Csoda,hogy nem törte le őket. Fel s alá járkált és minden egyes orvostól megkérdezte mi történik éppen bent. Még attól is aki nem onnan jött ki. Azok az orvosok fintorral az arcukon mentek el mellette.

18:43 perckor megszületett Matt és Emily
Matt gyönyörű dús hajáról volt felismerhető, az első pár percben sírt majd mikor meglátta Juliet pityergő arcát azonnal abbahagyta
Emily meg... cappuccino baba lett



30.rész - Vizsgálatok


Bill kétségbeesetten nézte a 2 babát. Folyton azt mondogatta,hogy ilyen nincs. Nem lehet az ő gyerekük... nem ő az apa
-Végig hazudtál nekem! - Bill
-Én nem! Esküszöm,hogy a tiéd! -
-Hiszen a lány félig néger! - kiabálva- Andreáé
-Hogy ha vele nem feküdtem le pont akkor? Nem lehet az övé! -sírva

A kis törpék egymás kezét fogva aludtak. Nem is gondoltál volna,hogy közben kint milyen vizsgálatok folynak. A folyamatos vizsgálatokat nagyon jól tűrték.
Juliet mosolyogva ringatta mindkettőt és nézte a két gyönyörű arcokat

-Meg vannak az eredmények-jött be az orvos-Sandra...behívná Bill Kaulitzot?- szólt az ápolónak

Pár perccel később már feszülten várakoztak. Bill kezében a pici Emily

Bill az elmúlt 2 napban végig gondolta az egészet. Nem zavarná ha nem az övé lenne csak Juliet engedje,hogy együtt felneveljék.
Az orvos eltette a lapot és inkább saját szavaival kezdett neki.

-Nem tesók-szólalt meg
-Mi van? Már hogy ne lennének? Egyszerre érkeztek-
-Igen... de nem egy embertől vannak. Bill Kaulitz maga Matt édesapja , Emilynek pedig más... ez iszonyatosan ritka , talán ilyen egyszer fordult elő eddig. A nő egymást követően lefeküdt 2 férfival és egyszerre fogant meg a kettő-

Juliet és Bill köpni nyelni nem tudott.

-És ez...ez mit jelent?- Juliet
-A többit már el lehet intézni egymás között...nem kell hozzá semmilyen engedély,hogy Bill Kaulitz megtarthassa Emilyt... csak pár papír aláírása... de ha tudja ki a másik apa akkor szerintem célszerű lenne szólni neki-

Juliet szégyenkezve nézett magára. Egy útszélinek képzelte magát aki fűvel - fával összefekszik
Billre nézett félve aki nagy szemekkel nézte Emilyt

Most mire gondol vajon Bill? Utálja ezért a kislányt vagy megvet engem? Talán visszaadja a babát és elmegy úgy ,hogy soha többé ne lássam?
Ezek futottak végig Juy agyában.

Bill mosolyogva adott egy apró puszit Emily pofijára.

-Hogy is utálhatnálak,ha egyszer ilyen gyönyörű szemekkel nézel rám-mosolyogva és megcirógatta az arcát
-Szeretném ha te lennél mindkettő apukája-
-Az vagyok...alá fogom írni azokat a papírokat. Nem vehetitek el tőlem egyik babát sem és nem is választhatjuk el őket... -nézett Juyra
-Eszembe se volt...pláne,hogy 1 hónapja nem láttam Andreát... -

Vigyorogva mentem be a kórterembe. Juliet éppen etette a csöppségeket

-Istenem hát de gyönyörűek... szia Matt... az a haj- olvadoztam
-Ugye? Olyan helyes lesz mint az apja-mosolyogva

Bill kihúzta magát és leült Juliet mellé az ágyra

-És akkor most mi lesz veletek?- néztem Billre
-Összeköltözünk... aztán majd lesz valami...de két gyerekre nem tud egy ember vigyázni...ahhoz 4 kéz kell...ugye rosszcsont?- mosolyogva fogta meg Emily kezét

Éjszaka mindenki nyugovóra kért. Néha egy egy orvos vagy ápoló járta végig a kórtermeket. A 3. szinten lévő folyosó kivétel volt. Hangos kattanások. Vakufények.



31.rész - Rácsok mögött


A csendes folyosókon hangos cipődobbanásra lettek figyelmesek. 2 rendőr érkezett a 382-es kórterem elé. Bekopogott majd bement az egyik.
-Jó napot...Bill Kaulitz?-
-Igen...én vagyok az-

A férfi odalépett és hátratette Bill kezeit majd bilincset tett rá

-Jogában áll hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható Ön ellen a bíróságon- vitte kifelé
-Mi ez? Ez valami félreértés... mi folyik itt?-

Amint kivitték Billt a másik rendőr bement Juliethez

-Mi folyik itt? Miért vitték el?- idegesen
-Szeretnénk kikérdezni önt...Észlelt bármiféle különös dolgot Billben ez alatt a pár hét alatt?-
-Igen...ideges volt a szülést illetően, valamint nem nagyon beszéltünk... miért?-
-Gyilkosságot követett el! -
-Hogy mondja? Ez biztos,hogy nem-
-A nyilvántartásban az szerepel,hogy Bill Kaulitz fél éve még bérgyilkos volt de ezt abbahagyta...így már nem volt joga megölni Andrea Maurust-

Juliet a név hallatán felült. Meg szólalni nem tudott. Könnyek szöktek a szemébe és a pulzusa egyre nőtt.

-Nem halhatott meg... képtelenség... nem! NEM! - kiabálta

Bill lánccal a kezén ült le a székre. Juliet nyúzott arccal ült vele szembe az üvegablak mögött... suttogott egy sziát és a telefonhoz nyúlt

-Szia-Bill halkan
-Hogy tehetted ezt?-
-Esküszöm nem én voltam! Higgy nekem. -
-Miért csak úgy véletlen téged gondoltak gyilkosnak? Lett is volna okod megölni-
-Mi?- lett ideges és az asztalra csapott
-Mondjuk,hogy megszerezz engem-
-Tudod mit?Erre inkább nem mondok semmit... de nem én voltam és ha kiderül már bánhatod,hogy ezt mondtad-dőlt hátra a széken
-Tomot is behozták... -
-Mi?Miért? - hirtelen felült és az ablakhoz hajolt
-Mert,hogy segédkezett a gyilkosságban...Bill kérlek nézz a szemembe és úgy mond,hogy nem te voltál-sírta el magát Juliet

Bill az üvegre tette a kezét és úgy nézett Juliet szemébe

-Nem én tettem! Nem én öltem meg őt! Nem én voltam az-
-Re...rendben,hiszek neked-tette ő is oda a kezét
-Most mindjárt mennem kell...motozás van,de legközelebb mindent elmondok...jó? -
-Mi mindent?-
-Ezt az egészet...az eddigi életem... mindent-
-Rendben... ugye nem bántanak téged itt?-
-Nem... a picikkel mi van?-
-Besárgultak,így még bent maradnak 1 hétig...-
-A táskám bal zsebébe ott a kulcsom... emlékszel mikor múltkor mutatni akartam valamit?-
-Igen...-
-A vendégszobából gyerekszobát csináltam és vettem pár ruhát , az elég lesz... a széf kódomat kérdezd meg anyától és ott van pénz-
-Bill...-halkan
-Kérlek... én meg amint tudok hazamegyek! Csak bízz bennem-
-Bízok! Szeretlek - sírva
-Szeretlek- mosolyogva és letette a telefont

Integetett még egyet majd az ajtóhoz lépett. Az őrök ráncigálva nézték át nem e rejtett el valamit.

*

-A hétvége még se jön össze... Barátnőmnek kell segíteni mert a párja börtönbe ment-
-Nyomorék... megdug valakit aztán börtönbe megy-fintorogva
-Mi van? Na jó most hagyd abba! Ne hívd nyomoréknak! - keltem fel idegesen

Meg se tudott szólalni. Én is meglepődtem rajta. Mióta nálam van eléggé elbunkósodott.

-Most megyek... neked meg dolgozni kell menni...majd beugrok érted 5-re-vettem fel a cipőm
-Nem kell...ma haza megyek-vette fel a táskáját és már ment is

Juliethez siettem. Az ajtón alig tudtam bemenni. A földön hevert minden.

-Hello! -szóltam fel az emeletre

Nem válaszolt csak pár perc múlva jött le az emeletről
-Szia-halkan-elaludtak-

Megöleltem és magamhoz szorítottam.
-Ne legyél szomorú... ha nem Bill a bűnös akkor kiengedik-simogattam a hátát
-Hallottam már olyanról,hogy nem ... és Tom is bent van-

Megfogtam a vállát és eltoltam

-Hogy Tom? De... de ő miért?-
-Mert,hogy állítólag segített Billnek-
-Ne már! Tuti nem ők voltak.-

Matt sírt fel hangosan aminek köszönhetően Emily is keserves sírásba kezdett.
Felmentünk és én Emilyt , Juy pedig Mattet vette fel.
A kislány hatalmas könnycseppekkel bújt a nyakamba.A hátát simogattam és lassan ringattam

*
-Kérem álljanak fel-bíró

Mindenki felállt. Bill és Tom letette esküjüket majd kezdődött a faggatózás
Mikor Billt kérdezték ki én végig Tommal szemeztem. Nem haragudtam már rá.Próbáltam elhinni,hogy nem ők voltak.
Engem is kikérdeztek

-Mikor találkozott utoljára Tom Kaulitzal?-
-Kb.2 hete nálunk volt... -
-Bántotta már valaha önt?-

Tomra néztem majd rögtön rávágtam egy "nemet" . Ha hezitálok csak kihúzza belőlem az igazságot
-Bill is és Tom is egy nagyszerű ember...segítőkészek,biztos vagyok benne,hogy nem ők voltak

Mielőtt még elvitték őket odamentem Tomhoz és egy lágy csókot adtam szájára. Mosolyogva puszilta meg a homlokom és eltűnt a vas ajtó mögött.

-Puszilok mindenkit... a piciket is... Julietet is- mondta Bill elcsukló hangon és ő is adott egy puszit a homlokomra majd ő is eltünt az ajtó mögött




32.rész - Tom meg... Tom a szerelmem


1 hónap és 3 napja vannak bent az ikrek. Egyre lehetetlenebbnek tűnik a kijutás... Egyre nehezebben bírják már a benti "életet". Billnek rettenetesen hiányoznak a picik. Juliet hoz róluk rendszeresen képet. Bill tudja,hogy nem szabadna de ilyenkor mindig elérzékenyül
-Elég a pénz? -
-Persze... mindent köszönök-
-Ha nem lenne elég ott van pár díj... nagyon sok pénzért el lehet adni-
-Bill kélek nyugodj meg...nincs otthon semmi baj-mosolyogva
-Ki akarok menni innen- remegő szájjal nézte Juliet arcát
-Ki fogsz...és elveszel feleségül- mosolyogva próbálta nyugtatni Billt de már neki is nehéz volt sírás nélkül
-Az biztos-mosolyogva

Egy szőke,szemüveges férfi lépett be a rendőrségi kapitányságra. Pár papírt leadott majd ment is a börtönbe beszélni a 2 "ügyfelével".

-Jó napot...Bill Kaulitz-mutatkozott be Bill-Ő pedig a tesóm.Tom Kaulitz
-Örvendek... Gustav Schäfer... én fogom magukat védeni az ügyben...de fontos,hogy mindent őszintén elmondjanak nekem! Ha mindent elmondanak garantálom ,hogy kiszabaduljanak... soha nem vallottam még kudarcot-mosolyogva és helyet foglalt az ikrekkel szemben

Bill és Tom mindent elmondtak. Szó szerint. Elejétől a végéig. Az megismerkedésünktől az elrablásomig.

-Rendben,köszönöm,hogy elmondtatok mindent.Én felhívom őket és elindítom az ügyet. Ti meg nyugodjatok meg-mosolyogva Gustav
-Köszönjük-Bill és kezet fogott vele

*
Síri csend volt a teremben. Néha köhögött valaki ,de több nem nagyon volt.Tom hátrafordult és rám nézett.
Bólintottam egyet és mosolyogva néztem én is a szemébe.

-Abigail Peterz! Kérem jöjjön ide!-Gustav
Odaültem. Az eskü után neki is kezdtünk

-Tom és Bill Kaulitz elrabolta önt?-
-Igen...-
-Bántotta önt valamelyik is?-
-Nem! Sőt... Tom szabadított ki.Billt sose láttam ott-
-Milyen a kapcsolata velük?-
-Bár elraboltak...Ők mégis közel állnak hozzám.Bill az egyik legjobb barátom... Tom meg... Tom a szerelmem-

Nem mertem Tomra nézni...így is elég vörös lehettem. Gustav rám mosolygott és bólintott egyet

-Köszönöm szépen...
-Még szólhatnék pár szót?-
-Persze... de ezt is jegyzőkönyvbe veszik...ugye tudja?-
-Igen-halkan
-Akkor mondja csak
-Biztos vagyok benne ,hogy nem ők voltak azok... a halál eset körülbelül hajnalban történt... Juliet küldött nekem egy hangfelvételt... ő nem lehet most itt mert a pici babáira kell vigyázni...akik egészségesek és gyönyörűek ... Bill az édesapa... vagyis...az egyiké ... szóval ezen a felvételen hallható ,hogy Bill telefonált Juliettel ... Juliet vizsgálaton volt és azért hívta Bill... szeretném ha meghallgatnánk... és még azt is szeretném elmondani,hogy a munkájukhoz tartozott,hogy elraboljanak ... de egy újjal se nyúltak hozzám... és semmi okuk nem lett volna arra,hogy megöljék-
-Köszönjük... foglaljon helyet-Gustav és kinyitotta nekem az ajtót

Tom rám mosolygott. Leültem mögé. Kezem lábam remegett... hoztak egy magnót és lejátszották a felvételt...
Gustav és a bíró hosszan tanakodott. Mindenki izgatottan várta a végeredményt... Bill és Tom egymás kezét fogva nézték ,hátha le tudnak valamit olvasni a bíró szájáról.

-Kérem mindenki maradjon csöndben! A döntést meghoztuk... Bill és Tom Kaulitz kérem álljanak fel-bíró
Felálltak.Még mindig egymás kezét szorongatva.
-Bill és Tom Kaulitz,bűnösnek nyilvánítom önöket! 15 év letöltendő büntetésre ítélem önöket! A tárgyalást lezárom-

Ekkor csapódott az ajtó és egy nő szaladt végig... egészen a kis kapuig. Átlépett felette és a bíróhoz szaladt. egy hatalmas borítékkal a kezében



33.rész - Gitár,Dob,Ének


-Várjon! Várjon-lihegve és felsietett a bíró mellé
Mindenki furcsán nézte. egy kócos hajú,szemüveges,halásznadrágos, 23 év körüli nő állt a bíró mellett... eleve tilos oda felmenni... de nem zavartatta magát
Tom felismerte.Talán 4 vagy 5 éve együtt voltak pár hétig. Emlékszik,hogy egy hatalmas vita vetett véget annak a csodás pár hétnek... Tom akkoriban eléggé agresszív volt
-Elnézést hölgyem...ide nem jöhet fel! -
-Bocsesz...elkéstem nagyon?-
-Eléggé...már lezártuk az ügyet-
-Lécives csak egy perc...-

Mindenkit levett a lábáról... bátor volt és nem érdekelte,hogy ki mit gondol... tovább folytatta
-Hölgyem... menjen ki kérem! -
-De ez fontos! Az ikrek ártatlanok... csak 5 perc! -
-Nem! - állt fel a bíró

A lány végig a sarkában járt. Be sem állt a szája
-Kegyetlen! Tudja meg! Kegyetlen amit művel! - kiabálta a fülébe
-Ha nem akar maga is büntetést kapni akkor menjen innen! -
-Attól még,hogy bezárja őket attól még a bűnös szabad lábon van és tovább öl! 5 percet kérek az életéből... kérem-
-Rendben... üljön le- ült vissza a helyére

A lány Tomra vigyorgott és leült. Ő is letette az esküt majd odaadta a bírónak a borítékot. Egy CD volt benne azzal a felirattal "ütős rock koncert Metallica módra!" Tele szivecskézve

-Maga szórakozik?- nézett rá a bíró

Gustav akarva akaratlanul is elmosolyodott
-Jah neeeem... csak... arra vettem rá...mert már áttettem a laptopomra... ha akarja majd megnézheti-mosolyogva
-Hölgyem....-sóhajtott
-Bocsesz... na de nézzük meg... mindent meg fog érteni...

Az egyik őr betette a lejátszóba és elindította

-Jó még az elején egy pici koncert rész... nem vagyok számítógép zseni-kuncogva

Ezután jött a lényeg. Mindenki tátott szájjal figyelt.
-Ez a férfi 3 napja minden nap ott ült a házam előtti padon ... nagyon furcsa volt mert amint elszívta a cigit jött a másik szál... egy fekete rablósapka lógott ki a zsebéből... így fogtam a kamerám és odatettem az ablakba...A halott férfi körülbelül 1-2 hete minden délután járt a házunkba... a 10. emeletre... Ott jól látszik mindkettő arca...kivehető ugye? És akkor most ott... a kuka mögött... -

Szörnyű volt végignézni... a vége felé már nem bírtam... előrehajolva takartam el az arcom. A mellettem ülő idegen nő vigasztalt. Tudtam,hogy Andreasnak szeretője volt és oda járt... de a legjobb barátnőm férje volt.

Amikor vége lett a kis videónak az őr visszatette a tokjába és odaadta a bírónak
A férfi intett Gustavnak aki odasietett. A lány (akiről később megtudtam... Samantának hívják) kijött és leült az üres székbe.

-Kérem álljon fel megint a két vádlott! Soha ilyen nem történt még... köszönjük,hogy behozta...bár késve... a szabályzat azt írja elő,hogy a büntetést 1 óra elteltével meg lehet változtatni... így a döntésem az,hogy Bill és Tom Kaulitz nem bűnös! Az igazi bűnöst megkeressük és megkapja méltó büntetését... az ügyet ezennel önöknél lezártam-ment ki

Sikítozva ugráltam Tom nyakába... nem tehettem róla! Egyszerűen szerintem én voltam a világ egyik legboldogabb embere. Nem érdekelt,hogy mit tett... semmi sem érdekel... VELE AKAROK LENNI! A kezemmel a nyakát öleltem a lábaimmal meg a derekát. A nyakamba bújt és úgy fogott meg.
Felemeltem a fejed és egy lágy csókot adtam a szájára... soha nem akartam,hogy vége legyen. Nagy nehezen lemásztam róla és Billt is megöleltem
-Hívd fel Juyt-mosolyogva adtam neki oda a telefonom
Azonnal tárcsázta... szipogva és remegve tette füléhez a telefont

-Szia kicsim...szerelmem...egyetlenem...szabad vagyok! -

Ugyan nem hallottam amit barátnőm mondott de tudtam,hogy ő is nagyon boldog... az elmúlt 2 hónapban nagyon nehéz volt neki...talán annyival könnyebb volt,hogy odaköltöztem hozzá...
-Igen picikém...hazamegyek...ne sírj jó? ne pityeregj... mert én is akkor sírni fogok... szerelmem hazamegyek...és azonnal elveszlek feleségül... - mosolyogva

Mindenki kiment. Georg is és Gustav is ott maradt...na meg a nap hős(nője)... Samanta
-Nagyon köszönöm-ölelte át Tom
-Ugyan ...nincs mit-mosolyogva
-De van! Ha te nem lennél... akkor 15 évre eláshattuk volna magunkat... nagyon hálás vagyok-
-Ez természetes... ne haragudjatok....mennem kell.
-Egyik nap felhívlak... menjünk el vacsorázni-
-Randizzunk?- vigyorogva

Tom rám nézett... Mosolyogva dobáltam be az italautomatába a pénzt...mikor visszadobta erősen csaptam a gép oldalába és már jött is a kávé.
Tomra néztem csillogó szemekkel és intettem neki egyet

-Őhm...nem... nekem van barátnőm! Mint barát-mosolyogva
-Értem...hát szerencsés nő...majd hívj-adott neki egy arc puszit és elsietett

Odamentem és hozzábújva ittam bele a kávéjába. Ahogy körbenéztem eszembe jutott minden közös élmény... és tudtam,hogy többé soha nem lesz semmi baj.
Bill Georgal beszélgetett míg Gustav telefonon tárgyalt a következő ügyféllel. Mikor letette mosolyogva odament Billékhez.
Tom lehajolt és megcsókolt.
-Mi lenne ha elmennénk hétvégén valamerre?-
-Persze...az jó lenne... - mosolyogva
-Leszel a barátnőm?- nézett a szemembe és a fülem mögé simogatta a hajam
-Szívesen- bújtam a nyakába és belecsókoltam aztán mi is csatlakoztunk a többiekhez

-Azta szereted a gitárokat?- nézte meg Tom Georg kulcstartóját
-Hogy szeretem e? Viccelsz? 12 éve basszus gitározom-mosolyogva
-Komolyan? Én 10 éve gitározom! -csillant fel a szeme
-Dobolok! 8 éve... mondhatni a szerelmem- Gustav nevetve
-Komolyan? Bill imád énekelni... vagy 300 dalszövege van- Tom

Bill mosolyogva nézett végig a 3 fiún. Annyira egy hangon vannak... Összepasszolnak és érzi,hogy talán most kezdődött csak az élet... egy örökre szóló barátság kezdete. Vagy annál több?

-Alapítsunk egy bandát-Bill

VÉGE 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése