I will nevet let you down


I will never let you down - 1.rész - Las Vegas 10 mile

Elégedetten simítottam végig vékony selyem ruhámon a Elevate Lounge  női mosdójába. Nem először fordultam meg Los Angeles leghíresebb nightclubbjában. Mindig élvezet idejönni, annyi helyes szingli pasi mászkál itt éjszakánként. Végigsimítottam a szemem alatti táskán ,hogy leszedjem az elkenődött szemceruzám és mosolyogva visszamentem a tömegbe.
Neonzöld fények cikáztak és egy híres DJ zenélt az emelt pulton. Nem igazán vagyok képben az ilyen zenék terén, de pár órára belefér.
A tánctér tele volt , így leültem a puha bőrfotelbe és intettem a pincérnek.
-Egy Chocolate Martinit, legyen szíves- mosolyogva néztem ahogy felírja a kis cetlire majd intve elmegy
Pocsék felhozatal...mindenkinek van barátnője...mindenki egymás száját falja.
Unottan nyomkodtam BlackBerrym mikor egy 20as éveiben járó kisfiú eltakarta előlem a fényt.
-Szabad ez a hely?- mosolygott rám csábosan és kivillantotta csillogó fehér fogait
-Bocsánat,foglalt vagyok- tudtam le ennyivel
-Én gyerekekkel nem foglalkozom- gondoltam magamba és tovább piszkáltam az apró gombokat
-Én is, nyugi- ült le velem szembe

Jobban szemügyre tudtam venni. Körülbelül kétszer nagyobb ruhát hordott gebe testére, de egész jól nézett ki.
Fonott haja kockás ingén pihent...még mindig macsó tekintettel figyelt engem
-Hogy hívnak?- szólalt meg pár perc múlva
-Abigail... na és téged?- tettem vissza a telefonom

Már nyílt a szája mikor a háta mögött egy fekete dzsekis fickó jelent meg és a vállára csapta izmos kezét
Az ismeretlen barátom felnézett és nyelt egy nagyot.
-Elhoztad?-kérdezte mély hangon a dzsekis fickó
-Ühüm... a kabát zsebemben van.. ami kint van... érte megyünk a kedvesemmel- kelt fel és megragadta a kezem
-Hé, hova viszel?- kérdeztem meg ijedten és próbáltam szabadulni
-Nyugi, így teljesen lebuktatsz minket... szép nyugodtan menjünk kifelé és utána szaladjunk

Az egészet viccnek gondoltam, hiszen még nem is ismerem a pasit... bárhova vihet
-Nem! Most akarom hallani... mi folyik itt?
-Röviden, ezek a pasik 100 000 dollárt követelnek tőlem ma estig... és ha nem adom oda akkor megölnek
-Hát akkor add nekik oda
-Csakhogy nincs annyi pénzem...bocsi
-És erre nem gondoltál volna azelőtt ,hogy bajba kerülsz?
-Tök mind1 már nem?- vett elő egy kis vasrudat és egy fekete autó ajtaját kezdte felfeszíteni
-Mit csinálsz? - idegesen néztem körbe
-Alszom... nem látod?- förmedt rám
-Nem lophatod el ezt az autót
-Szállj be- nyitotta ki a hátsó ajtót
-Dehogy ülök, én hazamegyek és elfelejtem ezt az egészet...különben is, nem is ismerjük egymást
-Aztán megtalálnak téged és megölnek mert azt hiszik,hogy velem vagy, szállj be a kocsiba vagy megkötözlek és beteszlek én-nézett a szemembe határozottan Tom


Levettem a magassarkú cipőm és a kocsiba dobtam, aztán mikor már megnyugodott,hogy beszállok, felkaptam a táskám és futásnak eredtem. Megforgatta a szemét és beszállt a kocsiba. 2 perc alatt elindította az autót és utánam jött... éppen egy drótkeritésen akartam átmászni mikor odaért
-Ott zsákutca van... - tekerte le az ablakot és halkan dobolt a kormányon

Felé néztem és sóhajtva lemásztam , a selyem ruhám egy kis helyen elszakadt és azonnal foszlott is tovább
-Remek, ez a napom is egy szar... vigyél el egy hotelbe és hagyjál ott- ültem be az anyós ülésre és bekötöttem magam
-Tudok egy jobb helyet,ott biztos nem találnak ránk
-Miért rángattál ebbe bele?- csaptam meg  táskámmal a mellkasát
-Mert jó nő vagy- nézett rám csábos  mosollyal és elindult az országút felé

Már kelt fel a nap mikor az autó elhaladt a "Las Vegas 10 mile" tábla mellett... Megkönnyebbültem,hogy egy elég nyüzsgő városba érünk ahol talán felhívhatom a családom és szerezhetek magamnak pár tiszta ruhát. De mikor az idegen sofőr elhaladt a lehajtónál pánikolva ránéztem

-Itt kellett volna tökfej, továbbmentél... most már csak a következő lehajtónál fordulhatsz vissza...
-Nem is akartam lehajtani, majd egy zsarukkal teli városba megyek bujkálni
-De nekem nem kell bujkálnom...sötét volt és nem láttak engem, rakj már ki a francba- emeltem fel a hangom

Idegesen a zsebébe nyúlt és az arcomhoz nyomott egy pisztolyt

I will never let you down - 2.rész - Nem bírnám ki egyedül...

Elég rendesen vert a szívem... azt hittem ott helyben megnyomja a ravaszt
-Legalább nem lenne min idegeskedned...félsz hogy beköplek mi?-

Nagyot kellett nyelnem,hogy meg tudjak szólalni... nem ismerem, ő se engem... neki ez lenne a legegyszerűbb
-Ha nem fogod be komolyan lelőlek... egy ilyen idegesítő lány nem  hiányozna senkinek
-Van családom képzeld el, neked talán nincs?
-Van egy ikertesóm aki egy cég igazgatója és híres... van egy anyám aki híres festő,van egy nevelő apám aki híres zenész és van egy barátnőm aki Miss Fülöp szigetek... és itt vagyok én aki elbaszta az életét mert nem talált magának normális munkát... lehetne már feleségem és 3 gyerekem, de nem...én itt vagyok egy idegesítő , nyafogó kislánnyal - dobta a szélvédőre a pisztolyt és úgy üvöltötte
-Nekem meg a nagyszüleimre kéne vigyáznom, nincs aki gyógyszert vegyen nekik...
-Hát sajnálom

Az út további részében rá se tudtam nézni, legszívesebben leköptem volna annyira felidegesített.
Az autó fékezni kezdett és Tom a zsebébe csúsztatta a fegyvert
-Maradj itt cica, veszek kaját és pár ruhát... ha megpróbálsz elszökni akkor sok sikert... de ne is reménykedj- szállt ki a lepukkant benzinkútnál és rám zárta az ajtót

Amint becsukódott az ajtó a kistáskámba kezdtem kutatni. A telefonomban még mindig meg volt nyitva a levelezés amit a bulin olvasgattam
Ha felhívnám a legjobb barátnőm akkor őt is belekeverném és azt nem akarom,hiszen van egy újszülött kisbabája. A szüleimet nem hívhatom mert több éve nem beszéltünk már... a telefonszámaikat sem tudom már. A nagyszüleim szívének nem tenne jót.
"Szia édes, találkoztam egy pasival és elmegyünk együtt egy kis időre kikapcsolódni és megismerkedni a hegyekbe... ne keress mert nem lesz térerő. Nagyiéknak a gyógyszert kérlek vidd át minden nap, majd meghálálom valahogy , szeretlek, puszillak ... Abby" - a névjegyzékben kikerestem barátnőm, Alexis telefonszámát mikor a még mindig névtelen elrablóm kikapta a kezemből
-De... dehát én csak
-Semmi de, megmondtam valamit nem?-
-Leszarom, elküldöm és utána kikapcsolom- kaptam ki a kezéből és gyorsan rámentem a küldés gombra

Nem szólt semmit csak elindult a 157-es úton a hegyek felé.
-És meddig maradunk itt?
-Amíg nem látom jónak,hogy tovább menjünk
-Soha többé nem látom a családom?
-Nem tudom cica, nem tudom... - sóhajtva tette a kezét a combomra de én azonnal lelöktem onnan
-Abigailnek hívnak- morcosan
-Oké Abby- mosolyogva
-Abigail! Neked Abigail
-Megértem ,hogy haragszol...de nem tudok mit csinálni, nem hagyhattam,hogy bántsanak téged
-Ha nem ültél volna le mellém akkor nem lennék most bajban
-Te voltál ott egyedül, muszáj volt
-Jah értem- fintorogva
-Nem bírnám ki egyedül... - motyogta az orra alatt és egy földesútra kanyarodott

A fák között haladva figyelmes lettem egy kis egy szintes házra. Nem mondhatnám mai modern háznak, de nem is volt romos
-Itt leszünk egy ideig...
-Oké- nyitottam ki az ajtót amikor leállította a motort. De mielőtt kiszálltam volna megfogta a karom
-Kérlek fogadd el ezt a helyzetet, nem tudok mást csinálni
-Rendben- néztem a barna szemeibe aztán kiszálltam

A házban erős dohányszag volt és érezni lehetett,hogy pár éve nem lakik ott már senki.

-Kié volt ez a ház?
-A nagynénémé, picit büdös van, de majd kiszellőztetek... gyere megmutatom mi hol van- vakarta meg a fejét és hezitált,hogy megfogja e a kezem vagy sem... már éppen nyúlt érte mikor elhúztam és előrementem
-Szerintem fel tudom ismerni a szobákat...melyik lesz az én szobám?
-Csak egy hálószoba van, egy nagy ággyal...ott fogunk aludni
-Akarod mondani ott fogok én, te meg a szép kis kanapén a nappaliban
-Igen, így akartam mondani-dobálta ki a zsebéből a cuccokat és bezárta az ajtót majd kinyitotta az összes ablakot
-A fürdő merre van?
-Az a zöld ajtó- mutatott jobbra

Fél órát folyattam magamra a meleg vizet mikor kopogott Tom
-Nekem is hagysz azért vizet?
-Igen, 1 perc és végzek
-Vettem fogkefét , és valami póló félét is neked, hogy tudj benne aludni
-Behoznád? - szóltam ki és magam elé tartottam a törölközőt

Csak egy hosszú mackó nadrág volt rajta, felsőteste kidolgozott volt és a vállán pár helyen heg és sebhely
-Köszönöm, oda leteheted- mutattam a mosógépre és végig a testét figyeltem
Biztos vagyok benne,hogy ő a lábaimat nézte, még ha úgy is tett mintha a padlót nézné

I will never let you down 3. rész- 3 napig maradsz az emberek gondolatában


Fél óra múlva már mindketten a kanapén ültünk, mivel megkért,hogy üljek le mellé és adott is egy bögre teát
-Szóval, az én nevem Tom, és szerintem jogod van tudni miért is vagyunk itt

Nem válaszoltam semmit csak bólogattam és felhúztam a lábaimat, hogy be tudjam takarni

-Azt a 3 srácot még 2 éve találtam meg egy szórakozó helyen, minőségi füvet adtak olcsón, ám azt elfelejtették mondani ,hogy lopott és keresi őket a rendőrség... nem rég szabadultak és mondták,hogy nem adtak fel engem így adjak nekik pénzt, én meg ott hagytam őket és nem fizettem... aztán azóta zsarolnak
-És miért nem mentél a rendőrségre?
-Mert füveztem...és akkor is mikor később megtaláltak a fickók
-És most is füvezel?
-Hébe hóba, ha van egy kis pénzem

Feltűnt,hogy néha megremeg a keze , olyankor megropogtatta és zsebre tette, hogy ne vegyem észre
-Mikor szívtál utoljára?
-3 napja, és kurvára hiányzik- fakadt ki és megmarkolta a bögrét
-Hé, nyugodj meg... ez így nem mehet tovább, nem kívánhatod tovább... keress valami más elfoglaltságot, de azt a pénz tedd félre és fizesd ki nekik
-Túl sok pénz
-Akkor kérj a tesódtól vagy a szüleidtől
-Ők ezeket nem tudják, teljesen elfordultam tőlük, de te ezt nem értheted- kiabált rám vörös arccal
-Igen, nekem eddig tökéletes életem volt, minden reggel 8kor ébredtem, elmentem a kedvenc kávézómba, ott megittam a jól megszokott kávém és hozzá a sütim, aztán elmentem a kedvenc boltom előtt ahol mindig kijött az eladó és 4-5 percet beszélgettünk a kedvenc műsorunkról majd továbbmentem a barátnőmhöz akinek most született meg a kisfia és lehet én lennék a keresztanyja, ott beszélgetünk mindenről aztán megyek dolgozni ahol imádnak.Szerinted engem nem keresnek majd Tom? Mindenki imád engem a városban...mindenki
-Jó neked, de nem fognak keresni... a kávézó tulajdonos túl fogja tenni magát azon,hogy nem veszed meg a 2 dolláros kávédat, a kedvenc bolt tulajdonosod keres mást akivel beszélgethet a brazil szappanoperákról és a munka helyeden kiakadnak rád mert nem szóltál,hogy nem mész be, de nem keresnek téged...jobban érdekli őket ,hogy kevés az eladó és kell keresni mást... Abby, mindenki 3 napig fog téged hiányolni, aztán elfelejtenek

Igaza volt... annyira nem vagyok fontos személy az életben, ha az elnök tűnne el akkor már most keresnék, de engem nem... semmi esély arra,hogy megtaláljanak és elfelejtsem ezt az egészet. De valahol nem is akartam elmenni... jobban mondva nem akartam itt hagyni ezt az idegent, aki igazából sosem ártana nekem...legalábbis remélem
-Honnan szerezted ezt a sebet?-ültem vissza mellé és lassan a sebre tettem a kezem
Felszisszent és kirázta a hideg. Elhúzta a karját és eltakarta...bár minek? Úgy is láttam már.
-Csak nekimentem a vas csőnek
-Nem hiszek neked, ez friss seb és véraláfutásos is...veszélyes
-Túlteszem magam rajta
-Beborogatom
-Nem- takarta be
-Ne nyávogj mint egy kislány- szóltam rá
-Nem nyúlsz hozzá...nem nem- rázta meg a fejét és elfeküdt a kanapén, az ölembe túrta a fejét és behunyta a szemét
-Nem játszunk ilyet Tom, nagy fiú vagy már... mutasd a sebed- szóltam rá ismét határozottabban


Eljátszotta,hogy horkolt mire én megcsaptam picit az arcát. Hirtelen elkapta a karom és felült, szorosan az arcomhoz hajolt és úgy nézett a szemembe
-Tudd,hol a határ
-Elraboltál és egy pisztolyt fogták a képembe, erősen szorítod a karom... te is tudd hol a határ, nem félek tőled... te is egy puhány kisfiú vagy aki nem bírja a fájdalmat- válaszoltam neki nyugodtan

A pasik sosem bírják ha valaki kételkedik abban,hogy milyen férfias. Így őt is teljesen váratlanul érte a válaszom, az orra alatt morgott valamit és felém fordította a sebes karját. Valószínüleg mikor most elfeküdt a kanapén megdörzsölődött, mert vérezni kezdett... gyorsan bevizeztem egy törölközőt és alkoholt kerestem a szekrénybe
-Oké picit csípni fog...de addig foglald el magad valamivel, ne erre figyelj- nyitottam ki az alkoholt

A nyakamhoz hajolt és lágyan csókolgatni kezdte. Hirtelen ért ez az elfoglaltsága de hagytam,hogy csinálja... legalább nem erre figyel
Annyira élveztem én is a puszikat,hogy a kelleténél is több alkoholt öntöttem a sebére, aminek az lett a következménye,hogy erősen a nyakamba harapott. Mosolyogva rátettem a vizes törölközőt és odaszorítottam
-Oké, most már jobb lesz... de szorítsd ide
-Szorítsd te, doktor néni- nézett a szemembe vigyorogva
-Jól megvagy a barátnőddel ? - kérdeztem rá arra ami már azóta foglalkoztatott,hogy elmondta van barátnője
-Hát, 2 évig nagyon jól megvoltunk, aztán megtudta ezt a drogos ügyemet és inkább a munkába temetkezik... nem szakítottunk mert ahhoz túl szeretjük egymást... de nem olyan mint régen
-Értem, ez szomorú... és nem gondolod,hogy ha kigyógyulsz belőle akkor újra boldog leszel vele?
-Nem fogok kigyógyulni...nem is akarok
-Az életed sokkal jobb lenne a drog nélkül, mindent elront az a szar
-Sosem próbáltad ki?
-Nem, és nem is akarom...boldog vagyok az életemmel...és neked is annak kéne lenni, van családod , helyes vagy és szerelmes is egy szépségkirálynőbe...kellene ennél jobb?
-Szóval bejövök neked- mosolygott rám ismét olyan csábosan és csillogtak a szemei
-Nem mondtam ilyet, de minek hazudjak? Jó pasi vagy...ha nem lettél volna jó akkor nem engedem,hogy mellém ülj a szórakozó helyen
-Igaz, hát köszi szexi test,hogy ilyen jó csajt szereztél nekem- nézett végig kocka hasán
-Na jó éjt Tom- nevetve keltem fel
-Ne menj még... veled akarok aludni- fogta meg a kezem kisfiúsan és feltámaszkodott nyöszörögve
-Biztos,hogy nem-húztam fel a szemöldököm
-Kérleeeek- nézett nagy szemekkel
-Oké itt maradok veled míg el nem alszol- sóhajtva ültem a földre
-Juhúú, simogasd a hátam- feküdt a hasára és maga alá gyűrte a takarót
-Jézusom milyen puhány pasi- suttogva kezdtem cirógatni a hátát

Jól esett nekem is a puha bőréhez nyúlni. Finom érintése volt ,és persze finom illata.
Mosolyogva figyeltem,hogy néha felszuszog és próbál elaludni.

I will never let you down 4.rész - Nem akartalak bántani, csak...

Másnap reggel halk sercegést hallottam, kinyitottam a szemem és a kanapén aludtam, betakarva Tom takarójával
-Hm, hogy kerültem ide?- nyújtóztam egy nagyot és körbenéztem
-Elaludtál a földön, éjjel magam mellé húztalak
-És együtt aludtunk?- ültem fel ijedten
-Igen, hozzám bújtál és álmodban simogattál- húzta az agyam
-Nemáá' - fintorogtam és visszabújtam a takaró alá
-Vicceltem, csak aludtunk ... tudom,hogy félsz a szextől- csábosan vigyorogva miközben a palacsintát töltögette
-Dehogy félek, csak tudom,hogy szar vagy az ágyban - beszéltem a takaró alól
-Hogy mondod?- nézett fel rám hirtelen
-Szar lehetsz az ágyban
-Kurva jó vagyok az ágyban- sértődött meg és átrakta magának az én palacsintám

Nem válaszoltam, szerettem már most felhúzni. Ilyenkor megfeszült a szemöldöke és idegesen motyogott magában valamit.

Már ment le a nap mikor Tom felkapta a kocsi kulcsot és felém fordult
-Majd jövök-
-Mi? Itt hagysz egyedül?- pattantam fel és az ajtóba álltam
-Nagy kislány vagy már, foglald el magad-próbált kikerülni
-Nem hagyhatsz itt, nem ismerem a környéket, és ha megtámadnak?
-Csak menj az idegeikre... hamar el tudod érni - lökött picit arrébb és elsietett

Nem értettem ezt a kirohanását, néha megpuszil és kedves, néha meg mogorva és nem érdekli mi van velem.
Simán összepakolhatnám a cuccaim és elmehetnék, de még sem teszem meg mert az erdő közepén vagyunk és ismeretlen hely.
A ház mellett volt egy kis kilátó féle, egy kis rozsdás paddal, felmentem és leültem oda. A telefonomat a kezemben szorongattam és néztem ahogy a térerő néha változik. Hiányzik Alexis és nem tudom mi van a családommal...
Hallottam ,hogy valaki lépked lassan fel a lépcsőn de nem foglalkoztam vele, biztos voltam benne,hogy Tom az.
-Szabad ez a hely?- mosolygott rám egy középkorú férfi
-Oh elnézést, de nekem mennem kell- ijedtem meg és felpattantam
-Nem zavar kisasszony, csak annyira szép ez a táj, imádom ide jönni és gondolkozni...most látom itt először
-Komolyan? Pedig...pedig sokat vagyok itt- hazudtam dadogva
-Üljön csak vissza, nem bántom- mosolyogva

Lassan leültem mellé , de azért a távolság tartás még megvolt.
-William- nyújtotta a kezét
-Abby- ráztam meg lágyan egy pillanatra
-Egyedül van itt? Éjjel elég veszélyes környék
-Hogy érti ezt? -
-Szeretnek a fiatalok itt vadászni... mert ide még a rendőrség sem jár fel... az a fehér ház itt alattunk, egy idős hölgyé volt de azt hallottam,hogy megölték 2 éve... mindenki fél attól a háztól, néha hangokat hallanak bentről- nézett a "mi" házunkra
-Biztos nem így van... én nem hiszek az ilyenben- mosolyogva

-Abby!- szólalt meg mögöttünk egy határozott hang, Tom volt az
-Tom én... én csak- néztem rá
-Azt hiszem mennünk kéne, már besötétedett- nézett rám szúrós szemekkel
-Hát akkor örültem a találkozásnak - ráztunk megint kezet Williammel és Tom után eredtem.

A ház előtt erősen megragadta a karom és a falnak lökött. Hangos puffanással a földre estem és a vérző lábam után kaptam.
-Megmondtam valamit nem? - üvöltött rám és felhúzva berángatott a házba. Lenyomott a kanapéra és bevágta az ajtót
-Megrándult a bokám te szerencsétlen, tudod mennyire fáj?
-Örülj,hogy nem eresztettem még golyót a fejedbe-

Víz alá tett egy fehér törölközőt amit aztán odavágott hozzám
-Nesze, és ma már jobban jársz ha nem szólalsz meg
-Akkor beszélek amikor akarok- kezdtem bele de erősen a számra tapasztotta a száját
-Fogd be! - nyomta hátra a fejem
-Ez fáj, fogd már fel- haraptam erősen a karjába amitől felemelte a karját és egy hangos csattanással felpofozott

Nem válaszoltam semmit, erőm sem volt sírni... annyira hirtelen ért minden. Különben is, nem láthat sírni.
A lábamat felpolcoltam a kanapéra és hideg borogatással próbáltam enyhíteni a fájdalmon .Estére szépecskén feldagadt és lila foltos lett, épp úgy mint az arcom.Tom sürgött forgott mindenfele, de rám se nézett...
Nagy nehezen keltem fel a kanapéról és bebicegtem a fürdőbe. Bezártam az ajtót és a kádat teleengedtem forró vízzel, egészen addig amíg el nem fogyott és már csak a hideg víz folyt a csapból.
Pontosan nem is tudom mióta lehettem már a kádban mert elbóbiskoltam , arra ébredtem fel,hogy Tom hangosan dörömböl.

-Ha nem jössz ki most azonnal kidobom a kaját a kukába és onnan kell majd megenned- kiabálta be és már hallottam is a lépteit ,hogy elsietett

Nagy nehezen kimásztam a kádból és magam köré csavartam a törölközőt, úgy mentem ki. Élmény volt látni a meglepődött arcát,mikor meglátott szinte csupaszon...de szerettem volna kínozni. Sántikálva leültem a tőle legtávolabbi székre és szedtem egy adag krumplit.
-Van a szekrénybe kenőcs, elalvás előtt kend be a lábad és az arcod- nézett rám a vacsora felénél

Nem válaszoltam semmit csak ettem tovább. Láthatóan idegesítette ,hogy semmibe veszem így tovább folytatta.
-Nem akartalak bántani, csak...
-Leszarom, oké? Csak ne szólj hozzám
-De én...
-Tom! Nem kell a bocsánat kérésed ha holnap ugyanúgy megteszed ezt velem...oké? Csak hagyj békén

Felkelt és a maradék kaját a hűtőbe tette , levette a polcról a kenőcsöt és az asztal szélére tette. Bement a fürdőbe, és minden nyafogás nélkül letusolt a jéghideg vízben.

I will never let you down - 5.rész - Puha ajkak, finom illat, lágy simogatás

Éjjel halk mászkálásra ébredtem. A sötétben csak egy piros pöttyöt láttam. Tom a szájában lógatta a cigit és úgy öltözött fel melegebb ruhába
-Hova mész?- álltam meg az ajtóba és hunyorítottam mert akkor kapcsolta fel a villanyt
-Kimegyek cigizni- nézett rám és kifújta a levegőt
-Mehetek én is?
-Aha, de van cigid?
-Nincs...
-Nekem is ez az utolsó szálam
-Nem baj, szeretnék picit friss levegőn lenni
Odanyújtotta nekem a pulcsiját és én fel is kaptam.Leültem a kanapéra és elég nehezen vettem fel a cipőt, annyira be volt dagadva
-Majd viszlek, úgy is a padhoz akartam menni- állt elém és a cigi végét elmorzsolva a zsebébe tette a szálat és felkapott az ölébe
Átkaroltam a nyakát és úgy mentünk fel a lelátóra. Gyönyörű kilátás tárult elénk. Egész Las Vegas a lábunk előtt hevert. A város mint mindig most is nyüzsgő volt és hallani lehetett még ekkora távolságból is a szirénák, mentők és a bulizó hely hangos moraját.
-Olyan szép, még sosem láttam ilyen szépnek Las Vegast
-Sokat jártál már ide?-nézett rám és újra meggyújtotta a cigarettát
-Még egész kiskoromban voltam itt a szüleimmel...aztán 14 évesen az akkori pasimnak volt autója és eljöttünk ide
-Hány éves volt? 20?
-25- mosolyogva-Neked hány éves a barátnőd?
-28 múlt pár napja
-Kérdezhetek valamit?
-Kérdezz, esetleg nem válaszolok- nyújtotta felém a füstölgő dohányt és én azonnal beleszívtam
-Furcsállom,hogy sosem hív... ha az én barátom lennél és eltűnnél már rég kerestetnélek
-Hát a mi viszonyunk más... 3 éve vagyunk együtt és abból 2 évet voltunk úgy igazán jóban... oké most is elmegy, de van mikor heteket nem látjuk egymást
-Szereted őt? - adtam vissza neki

2 ujjal megragadta és egy nagyot szívott bele, pár másodpercig bent tartotta majd kifújta és a távolba nézett
-Nem tudom, jó nő és tökéletes háziasszony... mint egy igazi feleség
-Sajnálod,hogy nem vagytok átlag pár?
-Persze, de magam kerestem a bajt...majd megszerzem a pénzt és akkor megint újra tök jól megleszünk
-Hogy szerzed meg?
-Ma a városban jártam és kerestem állást... egy gitár boltban javítom majd a hangszereket...jól keresnek és mivel nem kell sokat fizetnem ,hogy eltartsam magam így hamar összegyűlik
-De ígérd meg,hogy nem veszel újabb adagot
-Miért érdekel ez téged?
-Hát mert veled fogok élni még jó pár ideig...nem?- mosolyogva
-Dehogynem, talán örökre
-Jah persze, én ebbe a házba nem tudok megélni sokáig
-Miért?
-Ma a pasi azt mondta,hogy itt megöltek valakit és hallanak hangokat stb
-Persze ,hogy hallanak hangokat...hiszen én lakom itt néha -nevetett fel kedvesen

Nem gondoltam volt ,hogy ilyen jól el lehet vele beszélgetni... nem tudom mi ütött belé délután de már nem is érdekel...nincs helye itt haragnak. Az életem tegnap még normális volt, mint a többi embernek, de ma már egy "túsz" vagyok és engedelmeskednem kell...
Le sem tudtam venni szemem gyönyörű arcáról. Ilyen helyes pasit még nem láttam nagyon, biztos vagyok benne,hogy nem Amerikai... kívülről ismerem az amerikai férfiak arcvonásait... talán Osztrák vagy Svéd...
A szája telt volt és az arca sima. Jellegzetessége talán jobb arcán lévő anyajegy.
Ő is észrevette,hogy bámulom csillogó szemekkel, mert abbahagyta mondandóját és egy utolsót beleszívott a cigibe majd a pad szélébe elnyomta.

-Mit nézel?- mosolyogva ült közelebb
-Semmi...semmit sem , csak ... mindegy, mit mondtál?
-Hogy milyen szép kislány vagy - kaján vigyorral az arcán
-Ne hívj kislánynak, 21 éves vagyok
-Éppen jó- nyalt végig a szája szélén és még közelebb hajol

Hátrarántottam a fejem és végigdörzsöltem a karomon.
-Kezd hűvös lenni nem?- játszottam a vacogást- menjünk jó?
-Hát jó, vigyelek?
-Nem kell köszi, jól vagyok-indultam el nagy nehezen és fél óra alatt le is értem a 10 szintes lépcsőn
-Ha holnap is ennyire fog fájni elviszlek egy orvoshoz
-Nem kell, akkor csak lebuknánk- néztem rá és megfogtam a kezét
-És gondolom repesnél az örömtől
-Megszerzem veled azt a pénzt, aztán te úgyis visszamész a barátnődhöz és elfelejtjük egymást

Rám nézett és segített bebicegni a házba. Bebiztosítottam magamnak,hogy ne öljön meg.
Minden makacskodásom ellenére megengedtem,hogy mivel ma jó kisfiú volt alhat mellettem a kényelmes ágyon, de hozzátettem,hogy ne szokjon hozzá mert nem vagyok ilyen jószívű. Az ablakon átszűrődött  a telihold fénye és a lágy széltől táncoló faágak szép táncot lejtettek  a szürke falakon.
Tommal osztozkodnunk kellett a nagypárnán mert nagylelkűen felajánlotta ,hogy a lábam alá tesszük az övét,hogy polcolva legyen.
Hiába próbáltunk mindketten elaludni és becsukni a szemünket, egyikőnknek sem ment. Csak néztünk egymás szemébe és még csak pislogni sem akartunk.
Aztán ő lett a bátrabb, lassan odahajolt hozzám és az arcomat cirógatva lágyan a számra tapadt. Puha ajkai simogatták a bőröm és finom illatát soha sem tudom elfelejteni. A nyakamra csúsztatta kezét, onnan a vállamon át a hátamig, ezzel lecsúsztatva rólam a hálóingemet.
Mosolyogva húzta vissza kezét libabőrös vállamra és közelebb bújva lassan  engedélyt kapott ,hogy a puszikból csók, a csókból nyelves csók legyen.

I will never let you down - 6.rész - WCn lehúzott 1000 dollár (+16)














Már az idejét sem tudom megmondani mikor voltam utoljára férfival. Pár éve volt egy fájó szakításom és akkor megfogadtam,hogy csak komoly és megbízható kapcsoltban leszek hajlandó odaadni magam...ennek ellenére egy olyan pasival csókolózom akit 2 napja sem ismerek...ennyit a fogadalmaimról.De hát mit tegyen az ember ha egyszer ennyire jól esik neki? Tom teljesen profin csókolt...és ha már ettől teljesen kész vagyok mi lesz ha esetleg egymásnak esünk pár hónap múlva a szex hiányunk miatt?
-Most abba kéne hagynunk Tom, nem szabad...neked barátnőd van
-Tilos a szex meg minden?- hagyta abba és piros ajkait nyalogatta
-Tilos
-Akkor még jobban kell, imádom a tiltott dolgokat- vigyorgott kajánul és a nyakamba hajolva lágyan végignyalt rajta
Átöleltem a hátát és lágyan cirógattam. Mikor hozzám simult éreztem éledező férfiasságát még ennyi ruha között is és vigyorogva a fenekére csaptam
-Fáradt vagyok és aludni akarok, te meg csinálj amit akarsz- fordultam nagy nehezen a hasamra és bebújtam a takaró alá.
Másodpercekbe sem telt mire éreztem,hogy a takaróm lassan felemelkedik és a hideg ujjai a fenekemet simogatják
Nem válaszoltam mert érdekelt meddig merészkedik... nem csalódtam benne, rettentő bátor volt. Mire odanyúltam,hogy elkapjam a kezét már a fehérneműm alatt volt és erősen a fenekembe markolt.
-Fejezd be Tom...ne akard a rövidebbet húzni- suttogtam és újra behunytam a szemem

Tom valószínüleg ezt kihívásnak vette, mert már nyúlt is előre és nem éppen udvariasan végigsimított rajtam. Megremegtem és összerándult a fájó lábam.
-Auu... Tom komolyan mondom hagyd abba, fáj tőle a lábam
-De azért ott elindult valami nem?- kisfiúsan vigyorgott és kihúzva kezét elfeküdt mellettem
-Nem- vágtam rá pirulva
-Mivan? Ilyen még sosem történt velem, én...én azt hittem,hogy annyira jó tudok lenni,hogy egy ilyen elindítson valamit egy nőben...de...de- kezdett magyarázásba és ahhoz,hogy abbahagyja muszáj volt a szavába vágnom
-Felizgultam és tetszett, de fáj a lábam, fogd be és aludj te nagyra nőtt kisfiú- pusziltam meg a fülét

Elégedetten takarta be magát és végre valahára elaludt.

Napok majd hetek teltek el. Már azt sem tudtam milyen nap van és hanyadika...csak próbáltam elfoglalni magam mindenfélével... mostam, takarítottam, könyvet olvastam és Tommal beszélgettem. Persze mindketten tudtuk,hogy ez nem tarthat örökké...
Egyik délután a kertben ültem és a kezembe akadt a telefonom. Kíváncsiságból bekapcsoltam és csalódottan vettem észre,hogy senki sem keresett, egy sms-t sem kaptam még Alexistől sem.Tom is látta rajtam a csalódottságot vagyok ezért kivette a kezemből a telefont, a zsebébe tette és a tenyerem cirógatta.
-Igazad volt, talán nincsenek is barátaim...és ennek így kellett lennie- sóhajtva néztem rá
-Ne szomorkodj miattuk- mosolyogva nézett rám és beleszívott a cigijébe
-Kérdezhetek valamit? De kérlek legyél őszinte... te félsz? Félsz,hogy megtalálnak minket és bántanak vagy valami ?

Egy utolsót szívott a cigibe és elnyomta, közben hosszasan kifújta.
-Persze,hogy félek, de ha itt vagy velem akkor nem nagyon érdekel
-Féltél,hogy elszököm vagy valami?- nevetve néztem rá
-Eléggé... vagyis nem féltem csak nem akartam... ennyi az egész
-Szóval rossz lenne neked ha elmennék... ezzel azt hiszem tudlak majd fenyegetni- nevetve bújtam hozzá

Védelmezően ölelt és a hajamba túrt. Jól esett az ölelése, de egyre jobban kezdtem azt érezni,hogy kötődőm hozzá, és ezt az egyet nem akartam.

Tom minden napját a gitár boltban töltötte, de ha volt alkalma hazahozta az elromlott gitárokat és itt szerelte,hogy ne legyen annyit egyedül

-Kiolvastam ezt a könyvet is... hozol haza újakat?
-A gatyámat ráfizetem....ezt nem hiszem már el- idegesen nyúlt a zsebébe és elővett onnan egy csavarhúzót
-Nem tudok mást csinálni Tom... el kell magam foglalni
-Mondjuk takarítsd ki a pincét... - kiabálta oda bunkón és tovább szerelte az elektronikus zongorát
-Tudod,hogy félek a pincéktől...nem egyszer mondtam már
-És szerinted figyelek? Igazán felnőhetnél már...nem fog megenni ott a mumus- nevetett

Ez a nevetés más volt mint a többi.... engem nevetett ki, és ez jobban fájt mintha még egy rossz szót mondott volna helyette.
Sértődötten fordítottam neki hátat és kimentem a ház elé. Tegnap éjjel kiloptam pár szál cigit a kabát zsebéből és akkor rábukkantam egy csomag cocainra.
Féltem ugyan attól,hogy ha megtudja,hogy én tüntettem el esetleg bántani fog, de nem érdekelt... lehúztam a wc-n.

Leültem a rozsdás hinta ágyba és rágyújtottam. Nagyon ritkán szívok el egy egész szálat. Én tényleg csak akkor kezdtem neki mikor okom  volt rá és ideges voltam... divatból sosem.

Az érzésem ismét nem hagyott cserben. Már a felénél jártam mikor kivágódott az ajtó és Tom vörösen izzó fejével találtam szemben magam.
-Hol van?- üvöltött rám és nem is érdekelte,hogy az ő drágán vett cigiét szívom
-Mi?-kérdeztem rá nyugodtan és elnyomtam a csikket
-Tudod nagyon jól miről beszélek... a fiókodban megtaláltam az üres zacskót... hova tüntetted?
-Mit számít már? Nincs meg és kész- vontam meg a vállam

Egy szem pillantás alatt bent voltunk a házban és ő erősen szorította a karom
-Most azonnal mondd meg hova tetted vagy esküszöm ,hogy olyat teszek amit később megbánok
-Tedd csak meg, nem érdekel... nem fogom hagyni ,hogy tönkre tedd az életed...végre megkeresnél egy kis pénzt de te elszórod ezekre a szarokra
-El akartam adni te kis lotyó... 1000 dollárt dobtál ki - üvöltött annyira,hogy még a nyálai is szerte szét szóródtak
-Ne ilyennel keresd meg a pénzed... megint bajba kerülsz
-Ne szólj bele a dolgaimba, csak egy kis púp vagy a hátamon... folyton könyveket kell neked vennem, kaját és ruhákat... egyedül minden sokkal könnyebb lenne...

Elhúzódtam tőle és a vörös karomat masszíroztam...hátha kevésbé lesz fájó a szorítása után. Másnapra be is lilult... de ezt pulóverekkel letakartam.
Tom azt sem tudta,hogy a napi vitákban szerzett feszültségeket éjjel sírom ki, a párnámat az arcomba szorítva, tompítva ezzel a levegő kihagyásaimat és a szipogásokat.

Ezután a vita után napokig nem beszéltünk, Tomtól nem kértem könyveket, nem kértem tiszta ruhát és ételt sem.
Esős idő volt kint és a szél is rendesen verdeste az esőcseppeket az ablakomhoz. Az ajtóm mindig nyikorgott , pont mint most...de észre se vettem annyira belemerültem az írásba. Egy szakadt kis feclire írtam apró betűkkel.  Tom egy fehér kis ingben volt és egy sötét farmerben...ismét elképesztően jól nézett ki.3 napos Borostája éppen látható volt és ezt állt neki a legjobban. Egy tálca volt a kezében rajta gőzölgő spagettivel és teával. Az ágyam végébe lépett és letette rá
-Ezt meg kell enned mind, oké?- egyenesedett fel
-Nem vagyok éhes, megeheted- hadartam el és le se vettem a szemem a papírról
-Nem is ettél már napok óta
-Az a célom,hogy éhen haljak és neked minden sokkal könnyebb legyen- grimaszoltam gúnyosan mosolyogva

Megforgatta a szemeit és mellém lépkedett .
-Ne beszélj butaságokat baba- simogatta meg lágyan az arcom
Idegesen ellöktem magamtól és felpattantam, az ölemből minden leesett a földre, de nem érdekelt
-Hagyd ezt abba Tom! Ne játsszuk ezt a játékot tovább... egyik nap úgy beszélsz velem mint egy utolsó olcsó kurvával, ma meg itt simogatsz és becézel... hagyd abba most azonnal! Nem szórakozásból vagyok itt csezdmeg, hanem mert muszáj veled együtt élnem. Szerinted nekem nem lenne jobb nélküled? Életem legnagyobb hibája volt elmenni abba a buliba és megengedni,hogy mellém ülj. Abba nem is gondoltál bele,hogy nekem ez az egész mennyire nehéz? Rajtam vezeted le a feszültségeket minden egyes nap... én tehetek talán róla,hogy egy utolsó szerencsétlen vagy aki tönkre vágta az életét mikor a markában volt a siker és a boldogság? - minden egyes mondatnál a mutató ujjammal megböktem a mellkasát

Válaszul egy kisebb pofont kaptam tőle. Egy nő nem sokáig bírja az ilyesfajta megaláztatást...de én keménynek mutatkoztam miközben alatta egy iszonyat gyenge és érzékeny külső rejtőzött amit eddig sikerült előle elrejteni
Én válaszul a spagettit nyomtam a fejére. Itt nála betelt a pohár és a falhoz vágta a porcelán tányért ami azonnal darabokra tört . A fehér fal néhány helyen szósz foltos lett ,de ez kit sem érdekelt. Tekintetem megtörhetetlen volt és még a hangjától sem pislogtam. Fújtatott egy ideig majd sarkon fordult és kiviharzott a szobából. Ismét pár napos beszéd szünet vette kezdetét.

I will never let you down -7.rész - Forró érintések (+18)

 Tom ismét minden nap dolgozott, már hétvégén is... és amikor este hazajött kikerülve engem ment tusolni, aztán csinált magának vacsorát és egyedül megette az asztalnál.
A testem minden nap egyre sebesebb és lila foltosabb lett, egy kis pofontól, egy szekrényhez lökéstől meg ilyen apróbb dolgoktól. Erős fájdalmaim voltak de erről Tomnak nem szóltam. Így is a bögyében voltam már.
Kint már javában havazott, az kellett volna még,hogy kizárjon és megfagyjak.
-Ma kitakarítottam a pincét, ahogy kérted- mentem be hozzá a konyhába és törölgetni kezdtem a tányérokat
-Remek-vonta meg a vállát és letette az evőeszközt
-Most nem fogsz hozzám szólni soha többé? - támaszkodtam a hátammal a pultnak de rájöttem,hogy a 2 napja történt vita után bevertem a hátam és azóta fáj a hátam.Felszisszentem és eltávolodtam a pulttól.
-Jobb ez így, elviseljük egymást és kész... pár hónap és meglesz a pénz... bár már meglenne ha nem szórtad volna el a szert... de mindegy már
-Ha én is kereshetnék munkát
-Miért, alkalmas vagy bármire is?

Nálam pedig itt telt be a pohár. Erősen fejen vágtam amire felpattant és a szék amin pár másodperccel ezelőtt még nyugodtan pihent most a konyha másik felében feküdt a földön. Erősen megszorította a karom amitől felsikítottam és egy erőset vertem a mellkasába.
Meglepődött és a karom után kapott. Felhúzta a bő pulóvert és meglátta,hogy a csuklóm csupa lila és zöld foltos.
Nem értettem miért lepődött meg mikor ő tette ezt velem. De láttam a szemében a megbánást.
-Miért nem borogatod be?-nézett rám és a hangja máris finomabb és kedvesebb volt
-Tök mindegy...elmegyek ledőlni, aztán holnap tovább folytatom a takarítást a pincében,  ott jól tudnál hangszereket javítani, nagy a hely- húztam vissza a pulcsim és elmentem mellette

A szemeim már csukódtak le mikor hallottam,hogy nyikorog az ajtóm és a sötétben lassan egy világos csík jelenik meg. Kint égett a villany.
Azonnal megéreztem Tom finom illatát. Felültem és pislogtam a világostól. Csak a körvonala rajzolódott ki. Mikor az ágy mellé lépett láttam,hogy csak egy szűk boxer van rajta. Nyeltem egy nagyot és arrébb húzódtam,hogy le tudjon mellém feküdni.
Az ajtót nyitva hagyta és a lámpa is égett kint. De így legalább láttuk egymást a félhomályba.
-Égve hagytad a villanyt, lekapcsolom- másztam ki a takaróm alól
-Ne, csak bejöttem megnézni,hogy vagy...de ha már így magad mellé hívtál itt maradok egy picit- simogatta a hátam és szorosan magához ölelt

Puha bőrétől még mindig elakad a lélegzetem és nem bírom ki,hogy ne szívjam magamba az illatát. Legszívesebben mikor elfelejtem már milyen finom illata van megszimatolnám,hogy soha többé ne felejtsem el azt. De a sok vita és idegeskedés miatt nem lehet.
Átöleltem a derekát és lassan végigpusziltam a mellkasán. Tetszett neki a helyzet mert elfeküdt mellettem és a takaróm alá bújt. Hideg ujjaival végigsimított a gerincemen egészen a fenekemig amin megpihent. Fölé támaszkodtam és a mellkasától a nyakáig minden egyes millimétert végig pusziltam,a mellbimbója körül elég sokáig elidőzve.

Mikor megremegett a teste tudtam,hogy bármelyik percben elvesztheti a fejét és vadul nekem esve magáévá tesz. De hősiesen tűrte a kínzásom, még mikor a kényes részénél is jártam.

-Nem kínoztál még eleget? - suttogva emelte fel a takarót ahonnan vigyorogva kidugtam a fejem és az arcához hajolva lágy puszit nyomtam a szájára
-Visszakapod amit te is tettél velem
-Kiengesztellek csak engedd- túrt a hajamba és feltámaszkodott izmos karjára
-Hagyom-csókoltam meg lágyan és megvártam míg ő nyom le az ágyra

Mutató ujjait a nadrágom szegélyébe csúsztatta és úgy húzta le lágyan a ruhadarabot.
Nem voltam félénk, nem érdekelt,hogy bugyiba lát, aztán később anélkül. Elégedett voltam a testemmel még ha az elmúlt 2 hónapban nem is sportoltam és egész nap csak feküdtem.

Csillogó szemekkel végignézett csupasz testemen és ujjaival nyakamtól, keblemen át egészen a belső combomig végigsimogatott.
Libabőrös lettem és a mellettem pihenő boxerét a képembe nyomtam, ezzel tompítva sikolyomat

Örökké valóságig tartott mire kiment a táskájáért amiben az óvszert tartotta. Bár elmondása szerint csak 15 másodperc volt. Vigyorogva rám ugrott és kezembe nyomta az óvszert.
Izzadt testünk összeolvadt és már számolni sem tudtuk hányadik menetet futjuk éppen. Az elmúlt pár hónap szex mentes időszakát biztosan bepótoltuk.
Ha Tom fáradtan borult rám, nagy lendülettel magam alá nyomtam és én vettem át az irányítást. Ha mindketten fáradtak voltunk picit megálltunk és csak pihentünk egymáshoz bújva.


2 napig minden tökéletesnek tűnt. Tommal átbeszélgettük az éjszakákat és sok mindent megtudtunk egymásról. Megtudtam,hogy gyermekkorukban Németországban éltek és így kiderült miért is van olyan furcsa akcentusa. Anyukája igen kedvesnek tűnt elmondás alapján, és a tesójára sem lehetne panasz.
-Tök hülye vagy,hogy egy ilyen jó család ellen fordultál... lehetett volna karriered és boldog életed
-Ne oktass ki te is kérlek. Na és neked milyen az életed?
-Unalmas... de kezd izgalmas lenni...biztos egy hős leszek ha túlélem ezt az elrablásos dolgot- viccelődtem- nem, komolyan... gyermekkorom óta imádok írni... minden gondolatomat leírom egy egy kis cetlire is akár és próbálok belőle mindenfélét összerakni.
-Izgalmasan hangzik, ebből a történetből is írsz egy storyt majd?
-Lehetséges, és mindenfélének lehordalak majd... talán 1 jó dolgot tudnék rólad mondani-
-Na kivele-simogatta a karom
-Jó vagy az ágyban, piszkosul- haraptam meg lágyan az alsó ajkát és meghúztam picit
-Tudom... na menj öltözni- csókolt meg vigyorogva és a fenekemre csapott
-Minek? Nem tetszik a látvány? - néztem végig a kinyújtott pulcsimon és a francia bugyimon
-Dehogy nem, csak elmegyünk a városba- csillogó szemekkel
-Megint itt hagysz egyedül?-szomorodtam el
-Veled megyek te buta nő személy- lökött le a kanapéról,hogy elinduljak - bízok már benned annyira,hogy kivigyelek... és biztos legyen benne ,hogy nem szöksz el
-Úr isten, úr isten, úriste...- ugráltam és a 3. úristenezért már nem hallotta,mert  becsaptam magam mögött az ajtót és valami tűrhető ruhát kerestem a nagy kupacban.

I will never let you down - 8.rész - Irány Las Vegas és híres kaszinói , 9.rész - Hasznodat se vettem soha

8.rész - Irány Las Vegas és híres kaszinói

2 Hónapja pontosan jöttünk végig ezen az úton, mégis annyira örültem neki,hogy újra autóba ülök és ezen a szörnyű emlékekkel teli úton száguldunk be a nyüzsgő városba. Tom rám adott valami hatalmas napszemüveget és parókát.

-Ígérd meg,hogy nem fogsz elcsavarogni mellőlem és nem szemtelenkedsz- fogta meg a kezem egy üres parkolónál
-Ígérem, jó kislány leszek apuci- adtam a szájára egy puszit és kipattantam.

Mire kiszállt a kocsiból már a kirakatoknál nézelődtem izgatottan. Megforgatta a szemét és igyekezett utolérni
-Jó,hogy most mondtam valamit- kapta el a karom és maga mellé húzott- nyughass már, tudom,hogy izgatott kislány vagy, de fogd vissza magad- súgtam a fülembe aztán belepuszilt
-De...de...de- járkáltam egy helyben izgatottan
-Magamhoz bilincsellek ha nem viselkedsz, mindenhova bemegyünk de akkor legyél jó
-És vásárolunk is?
-Ha futja rá- vonta meg a vállát
-Menjünk be egy kaszinóba és játszunk
-A világ leghülyébb ötlete bébi, csak elvesztenénk mindent pénz
-Tudom,hogy kell csalni,hogy mindenképpen én nyerjek... a másnaposokban láttam és utánajártam... tényleg bejöhet
-Az csak egy film...ha igaz lenne a csalás akkor ma már mindenki azt használná
-Hagy próbáljam meg... csak 5 dolcsit adj
-Jó...de ha elkapnak és itt hagylak
-Várj meg itt kint, oké? - csókoltam meg vigyorogva és egy zsúfolt kis kaszinóba tértem be

Tom már 2 órája a "Grand Hotel and Casino" tábla alatt állt és meg sem tudja számolni hány cigit szívott el idegességében. Már éppen nyomta el a sokadikat mikor jött 3 rendőr autó vadul szirénázva és megálltak a Casino előtt. Tom szíve vadul vert és nem tudta mit kezdjen most magával.
Mikor a nagy kapu nyílt,hogy a sok rendőr bemenjen izgatottan kukucskált be a réseken, hátha meglát...
-Mi történt? -esett neki egy öltönyös fickónak mikor az kijött az ajtón
-Elkaptak egy nőt, ne haragudjon de rohannom kell- sietett el

Tom még várt pár másodpercet majd az autó felé kezdett rohanni, egyenesen vissza a kis bunkerunkba. Otthagyva engem.

Értetlenkedve álltam a teli táska pénzel a kezemben és kerestem a szemeimmel Tomot, egy ősz bácsi és egy kutyán kívül senkit sem láttam. A kocsi irányába néztem, üres az egész parkoló.

Tom egy kis sikátorban gubbasztott a volán mögött és szemei pislogás mentesen figyelték az utat, hátha meglát engem. Mikor a rendőr autó elment előtte szemét az üveghez nyomta és úgy figyelte,ki ül hátul. Egy fekete hajú lány ült ott... nem én. Azonnal megnyugodott picit és kiszállt a kocsiból. Odalépkedett a sarokra és körbenézett... azonnal észrevett az üres parkolóba és vigyorogva sétálni kezdett felém.
Mikor a hátam mögé lépett felkaptam a teli táskát és egy erős lendülettel hason vágtam. Mikor megláttam Tomot szenvedni a földön azonnal leguggoltam és ijedten kapkodni kezdtem a levegőt.
-Úr isten, ne haragudj ...bazdki azt hittem valaki letámadott...
-Tégla van a táskádba? - köhécselve ült fel
-5 000 dollár- mosolyogva

Tom szeme kikerekedett és láttam rajta,hogy ha most fel tudna kelni az égig ugrálna örömében és kiabálná: 5000 DOLLÁR , 5 000 ...5 000

Tommal kitaláltuk ,hogy ebből 3000 dollárt elteszünk és a maradék 2 000et elköltjük még ma éjjel.
Álmaim ruháit kaptam ma meg, a világ legdrágább pezsgőjét rendeltük és a legpuccosabb helyre ültünk be enni.

Már nem is tudtuk mennyi az idő, csak bementünk mindenhova és körbenéztünk. Tele tankoltuk az autót és vettünk karton számra cigiket. Tomnak végre eszébe sem jutott a drog.
Tommal a legdrágább Hotelnek legdrágább lakosztályát vettük ki 1 éjszakára.
Mikor a liftből kiszálltak az utasok és ketten maradtunk az összes gombot egyesével megnyomtuk,hogy lassan érjen fel és képeket készítettünk a telefonunkkal.
-Nem akarok több utast, van még ezen kívül 4 lift... szexelni akarok veled itt- húztam magamhoz a pólójánál fogva és a falnak dőltem.
Kaján vigyor ült ki az arcára és lágyan kiszívta a nyakam miközben már mindkettőnkről lekerült a ruha.
Odacsapott a gombokhoz és megnyomta a STOP gombot ami azonnal bejelezett az információs pulthoz és jöttek is megkérdezni,hogy vagyunk.
Nevetve a nyakába bújtam és a mellkasát simogattam
-Menjünk, mert itt fognak pattogni, majd a hotel szobába megkaplak- csókoltam meg és a kezébe nyomtam a ruháit.

Azokat a megvető pillantásokat sosem fogom elfelejteni. Egy egész szép kis tömeg állt ott az ajtóban és néztek minket. Tomon fordítva volt a felső,a cipzárral becsípve a pólója alja, nekem a hajam szétszedve és kócosan. Amint lehúztuk a kártyát az olvasóról és beléptünk a luxus lakosztályba nevetés tört ránk. A vállába kapaszkodtam , mert csak úgy tudtam megállni,hogy ne essek össze a nevetéstől.
-Ha ennyire lenéztek minket, simán szexelhettünk volna ott is... ennél gázabb már nem is lehetne
-De... az erkélyre rálát mindenki, csináljuk ott... hangos leszek te meg vad... mit szólsz?-markoltam  meg nadrágon keresztül és a bár szekrényhez mentem , töltöttem magamnak skót whiskyt és kérdőn néztem Tomra
-Naná,kérek én is... de tele töltsd

Kiültünk az erkély korlátjára és eliszogattuk az italunkat.
-Hányadikon is vagyunk?
-Azt hiszem a 23. emeleten, egész magasan
-Annyira leugranék, biztos kellemes érzés lehet
-És egyben végzetes is, meg ne próbált- fogta meg a karom aggódóan
-Hiányoznék? néztem a szemébe és leugrottam a korlátról
-Persze,kis hülyém - ölelt magához
-Csókolj meg- suttogva néztem fel rá, az ital már megtette a hatását

A nyakamra csúsztatta kezét és telt ajkaival az enyémre tapadt. Nem telt el sok idő, már egymás szájában mászkáltunk és a földön fetrengtünk.
-Menjünk le a medencéhez,üres- suttogva a szájába és a vállát karmolásztam
-Nincs fürdőgatyám
-Boxerbe, úgy sem marad rajtad sokáig

9.rész - Hasznodat se vettem soha

A ruháink a víz tetején úszkáltak, mi pedig a medence sarkában, a falhoz préselődve simogattuk, csókoltuk egymást. Vizes haja a vállához simult. Mosolyogva simított végig az arcomon, letörölve a lefolyt sminket.

-De holnap vissza kell mennünk a házba, de már nem kell sok pénz
-Megpróbáljam megint a kaszinót?
-Nem, tegnap is lebukott egy csaj... nem kockáztatok, 3 hónap max és meg lesz a pénz
-Én is kereshetnék valami állást

Megvonta a vállát és a lábaimat a dereka köré tekerte, így kezdett lassú mozgásba
-Valami pékségbe, imádok sütit sütni-sóhajtottam fel közben és az ajkamba haraptam
-Majd holnap megbeszéljük ezt, most koncentrálj- bújt a nyakamba és nyöszörögve puszilgatta a bőröm.

Amilyen hamar jött ez a jó időszak, olyan hamar el is ment. Már 7 000 dollár volt félretéve mikor Tom nem bírta és belenyúlt. 3 hét múlva vettem észre,hogy már csak 5 500 van a zacskóban.
Az asztalnál ültem és idegesen vártam,hogy belépjen az ajtón.
-Hello édes, milyen jó illatok vannak itthon- jött be mosolyogva és ledobta az esernyőt a földre

Az asztalon kiborítva a sok papír pénz én meg mögötte ültem kérdőn nézve rá. Tudta miért ülök így...de nyelt egy nagyot és megpuszilta a homlokom. Azonnal félrelöktem és a pénzt a táskámba téve felkaptam a bőröndöt.
-Most hova mész?
-Haza...
-Mi az,hogy hazamész? Nem mehetsz haza
-Tom, nem rám van szükséged hanem a drogokra... elköltöttél 1500 dollárt? nem kellett volna már sok bassza meg, ezentúl szenvedj meg egyedül érte... kiveszek egy bérlakást és egyedül élem az életem, végre nélküled
-Itt hagysz?- fogta meg a karom és egy pillanatra meg is lágyultam
-Engedj el,nem érdekel már ez az egész... kibírtam idáig és már kezdtem jól érezni... minden olyan volt... nem voltak viták ... nem voltál agresszív, miért kellett a drog?
-Mert szükségem van rá
-Akkor légy vele boldog

Szomorú arca mögött ismét megláttam azt az agresszív és ideges Tomot akit megismertem. Magában számolni kezdett ,hogy ne tegyen baromságot. Biztos voltam benne,hogy most is be van állva a szerektől.
-Takarodj innen te kurva, ne is lássalak soha többé... - lökdösött ki az ajtón - hasznodat se vettem soha

Sírva fakadtam. Gondoltam,hogy nem én vagyok a legjobb társasága, de most igazán rosszul estek a szavai.
Felvettem a táskám és elindultam a város felé.

*

A nap vakítóan sütött az irodába. A képernyőt alig lehetett látni. Egy szőke hajú borostás fickó ült ott és pötyögött valamit koncentrálva. A hatalmas üveg ajtón keresztül látta a rohangáló alkalmazottait.
-370 embert tartok el... hihetetlen- mondogatta magának már 4 éve, de még mindig nem hitt a szemében- 4 kerek éve egyetlen egy embert sem rúgtam ki, ma mégis meg kell tennem... 20 embert a szabóktól... annyian vannak,hogy egész nap eszegetnek és filmet néznek. Le kell mennem és el kell mondani 20 nagyszerű embernek,hogy itt vége van és holnap már ne jöjjenek... olyan nehéz ez az egész- sóhajtva dőlt hátra és megigazította a felsőjét

Egyedül volt az irodába, nem beszélt senkivel telefonon... nem a gépbe pötyögte.
-Kurvára hiányzol te hülye Tom- rázta a fejét szomorúan és kikapcsolta a képernyő védőt

*

A lábam már zsibbadt alattam, de nem hagyhattam abba a gyaloglást. A könnyeim már az arcomra fagytak a hidegben.A város fénye még messziről látszott. Mérföldenként ha jött 1-1 autó. Próbáltam stoppal továbbmenni, de nappal senki sem szeret felvenni idegeneket, nem hogy éjjel.
Már kelt fel a nap mikor a legközelebbi apartmanhoz értem.
Ledobtam a földre a táskám és az első kanapéra lerogytam. Ruhám vizes és szakadt volt. Hajam összeállt a hidegtől és az arcom koszos volt. Mindenki engem nézett. Legszívesebben a képükbe ordítottam volna... de inkább felvettem a táskám és indulásra kész voltam , mikor megláttam a földön elterülő papírpénz tömeget. Lerogytam és azonnal a táskámba tömtem őket. A tömeg még mindig nézett.
Kezdett kellemetlen lenni a szituáció. A recepcióhoz sétáltam és pirulva, lesütött szemekkel kérte egy szobát 2 éjszakára.

Folyattam magamra a forró vizet mikor hangos kopogást hallottam. Elzártam a vizet és hallgatóztam, hátha rosszul hallottam... de nem .
Magamra kaptam egy törölközőt és az ajtóhoz siettem. Résnyire kinyitottam, Tom volt az.
Mikor nyílt az ajtó belökte és bejött, becsapta maga mögött az ajtót és a háló fele indult.
-Mit csinálsz Tom? Mit képzelsz?

Félrelökött és a táskámat kezdte keresni. Mikor megtalált a fürdőbe ment és bepakolta az összes ruhám.
Az ágyra dobált egy új farmert és pólót. Lerántotta rólam a törölközőt, csak ekkor nézett végig rajtam.
-Miért jöttél ide?- néztem a szemébe és magam elé húztam a lepedőt
-Érted, és a pénzemért
-Ott a pénzed a fiókba, megszámolhatod...csak 80 dollár hiányzik
-Oké, elpakolom, addig te öltözz
-Nem megyek én sehova , te mondtad,hogy amúgy se veszed hasznom
-Ne játszd már itt a sértődöttet... igen ideges voltam rád, de aludtam rá egyet
-De ez nem így működik... ne szórakozz már velem
-Ilyen vagyok... még párszor erőszakos leszek és durva...de így kell elfogadnod és kész
-Miért akarod,hogy visszamenjek?
-Mondtam már egyszer, nem fogom megismételni-nyomta hozzám a táskám
-Azt,hogy kedvelsz, nagyon is?- mosolyogva
-Gyerünk... ha kész vagy induljunk
-Kedvelsz és talán még belém is zúgtál...- mentem a nyomába és folyton ezt mondogattam

-Szóval nem tudsz elfelejteni, jó a szex meg minden...és kedvelsz- hoztam fel megint ezt a témát a kocsiba
-Fogd már be, igen  ...most már hagyd abba!
-Mondd ki
-Nem mondom
-Mondd már ki, kedvellek... gyerünk halljam... Abby és nagyon kedvellek és jó nő vagy... gyerünk
-Jó nő vagy
-Az elejét is... kedvelsz nagyon is... belém zúgtál?
-Hogyne...
-Talán még szerelmes is vagy belém
-Abby,ne mondj baromságokat... idegesítő vagy és nem estem beléd... oké? Csak hátha tudsz még nekem pénzt keresni és vissza tudok akkor menni a családomhoz.. ennyi
-Azta, te aztán tudod,hogy kell egy nőt megbántani... - szomorodtam el és kifelé bámultam az ablakon

Nem válaszolt semmit csak bekanyarodott a föld útra és újra visszatértünk a házba.

I will never let you down - 10.rész - Mondd meg Tom, hol a tesód?

Éjfélig fent maradtunk és számoltuk a papírpénzt. Mióta visszajöttem rohamosan megnőtt a hazahozott pénz, de inkább nem akartam tudni honnan szerzi őket. De a kíváncsiság hajtott. Esős napra ébredtem.Nyújtózkodtam egy nagyot és a takaró alól kikukucskáló lábujjamat visszahúzva a meleg takaró alá körbenéztem. A falon táncoló fa ágakból tudtam hogy viharos idő van kint, és már rég felkelt a nap. Reménykedtem benne,hogy itthon van még Tom. Kikukucskáltam. A nappaliban még sötét volt.
Visszalopóztam a hálóba és a takaró alá gyűrtem három párnát,hogy mikor reggel Tom benéz azt higgye,hogy még itt vagyok...
Felvettem a melegítő ruhám és kiszaladtam kinyitni a kocsit. A csomagtartó tele volt vas rúddal és véres rongy darabokkal.
Ijedten kaptam a számhoz és lecsaptam a csomagtartó tetejét.
-Nem lehet igaz... ez biztos nem igaz... kérlek kérlek kérlek... nem lehet... nem nem
Kétségbe esetten visszamentem a házba és Tom ágya fölé hajoltam. Mélyen aludt, mellkasa fel le emelkedett...
Pár percig biztos álltam az ágya felett...
-Annyira ártatlan, annyira kedves... nem tehetett ilyet- gondoltam magamba és a kabát zsebéből kivettem a fegyverét

Mikor Tom felkelt , első ránézésre semmit sem látott máshogy. A szoba sötét volt és hideg. Felült és megdörzsölte a szemét.
-Kedd...- motyogta magába és a fürdőszobába sietett
Arcát a csap alá nyomta és alaposan megmosta. Kezével tapogatni kezdett a borotva után se sehol sem találta. Felnézett és észrevette,hogy a polc üres... azonnal arra gondolt,hogy leléptem... de mindkét fogkefe a pohárba volt, csak éppen az alja ragasztóval körbetekerve,hogy puha legyen.
Furcsállva nézett körbe. Más minden a helyén. a szennyes a szennyes tartóba, a törölközők a fogason, a tus fürdő a zuhany kabinba.
Megvonta a vállát és a konyhába sietett,hogy elkészítse a reggelit. A hűtő szekrényből kivett 6 tojást és egy tálba öntötte őket. Rutinosan nyúlt a szekrénybe ,hogy elővegye a villát, de csak az üres fiókban matatott. Az összes fiók tárva nyitva volt. A polcok kiborítva és egy ideges Tom ült a kanapén mikor kijöttem a szobából.

-Hol a fegyverem?- nézett fel rám szúrós szemekkel és ha a tekintetével ölni lehetett volna, már rég a padlón hevernék
-Eltettem őket... és mindent amivel bántani tudsz engem
-Mivan?- csattant fel és egy szempillantás alatt előttem termedt
-Láttam mi van a csomagtartóban.. pénzért ölsz? -löktem meg erősen

Azonnal megbántam. Tom nem tűri ha más bántja őt, szavakkal vagy tettekkel egyaránt...nem,hogy egyszerre
-Hülye vagy- ordított rám és ő is meglökött
-Mi lenne ha egyszer veszekedés közben nem bántanál?
-Nem tanulnál belőle
-Soha nem foglak megérteni Tom... annyira de annyira bánom,hogy nem más rabolt el... bárki csak legalább te ne lettél volna. Eliszod és elköltöd a pénzt. Már simán hazamehettem volna.
-Mégis kihez? Nincs senkid- vágta hozzám gúnyos mosollyal és felvett egy pulóvert
-Szemét dög... utállak, érted Tom? Mélyről jövő utálatot érzek- estem neki kétségbe esetten és ütni kezdtem ahol csak értem.
Hősiesen tűrte. Hozzászokott már ehhez... elég gyenge voltam a többihez képest.
Mikor már megunta,hogy sírva ütöm a mellkasát megfogta mindkét kezem és erősen markolva eltólt.
-Lenyugodtál végre? Mire jó ez? Nem fáj..-nézett mélyen a szemembe
-Hát nekem fájnak az ütéseid- fakadtam ki és fintorogva próbáltam kiszabadítani a kezem

Tom szorosan magához ölelt és a hajamba túrt.Halkan csitított a mély mackó hangjával.
Jól esett a közelsége,de jól tudtam,hogy ez átmeneti állapot... amint jobban leszek és elrontok valamit máris visszatér az a Tom amit már nagyon nem tudtam elviselni.
-Ez az utolsó napom ... oké?- suttogta és nem hagyta abba egy percre se a hajam simogatását
-Kérlek mondd,hogy nem ölsz- néztem rá piros szemekkel

Annyira kétségbe esetten sírtam,hogy a szemem a kétszeresére duzzadt és alig láttam. Hunyorognom kellett,hogy jól lássam Tom reakcióját
Válaszul megpuszilta a homlokom .
-Téged sose bántanálak, ne félj-tartotta telt ajkait a homlokomon és úgy mondta
-Ez nem vígasztal Tom... szükségem van rád, nagyon... és nem akarom,hogy börtönbe kerülj
-Nem fogok... rossz arcokat keresünk csak meg, nem találomra
-Milyen rossz arcok?Együtt élünk, beavatnál mindenbe?
-Tegyél fel egy adag teát, elmegyek pisilni aztán elmondok mindent

A kezem reszketett mint egy kocsonya miközben kitöltöttem a forró teát a 2 csészébe. Letettem az étkező asztalra és egy szivaccsal letöröltem a kiloccsant foltot. Tom megfogta a kezem amivel éppen a foltot sikáltam
-Az csak víz... már 5 perce sikálod, le fog jönni a lakk róla

Visszadobtam a mosogatóba és leültem vele szembe. Ebben a pár másodperc szünetben sikerült jól szemügyre vennem a kezeit. A körmei tövig voltak rágva, az ujjperceiben pedig homok és por keveréke ült le.
-Szóval? Kik azok a rossz arcok? Te nem vagy az?
-Hibát követtem el pár éve, igen... de nem bántottam senkit... csak nem tudtam kifizetni a szert és ezért előlegben adták oda... aztán a tesóm bejelentette,hogy elköltözik otthonról mert azt érzi,hogy már nincs rá szükségem mert ott van nekem a barátnőm. Ideges voltam rá és elküldtem a fenébe... azóta nem kerestük egymást... nem tudom mi van vele, nem tudom hogy van... nem tudom hol él és kivel... boldog e vagy sem...hiányzom e neki vagy sem
-Ne terelj Tom... kik azok a rossz arcok?
-Emlékszel arra a hotelre ahol megszálltunk pár hete?

Bólintottam,hogy emlékszem. Folytatta tovább.
-Amellett van egy bár... egyik éjjel betértem oda meginni valamit. Egy üres hely volt a bár pultnál így megkérdeztem a mellette ülő férfit,hogy szabad e a hely...
-A lényegre térnél? Miért fontos ez ?
-Ne szólj most bele Abby... várd ki a végét, ez is fontos

Sóhajtva beleittam a forró teába és tovább figyeltem.
-Markus a neve, egy svéd tornász volt...de az edzője csúnyán becsapta és sok milliót ellopott tőle. Ez több mint 1 éve történt...és most látta jónak azt,hogy elintézze a pasast... már nem gyanakodnának rá
-És ha annak a pasasnak van gyereke és felesége?
-Miért nem gondolt rá akkor?
-Mi lett a férfival?
-Még nem tudtuk elintézni... sokan voltak körülöttünk és a terv sem volt az igazi
-Elmegyek megkérdezni Billtől,hogy mi van vele , ha nem bántod ezt a férfit... ígérd meg nekem,hogy nem folysz ebbe bele... Tom kérlek szépen
-Abby, nem lesz semmi baj
-De lesz, megölsz egy embert... ez nem elég baj? Hogy gondolod ezt? Hogy vagy erre képes?Lehet ő az egyetlen aki eltartja a családját, ő rá lehet csak számítani és nincs más rajta kívül... ha megölöd, én magam megyek a rendőrségre és feljelentelek, világos?
-Miért ennyire szívügyed ez a téma?
-Mondd meg Bill címét és odamegyek, beszélek vele és kérek tőle pénzt
-Felejtsd el bébi, ebbe meg te ne avatkozz bele

Felkeltem és a hálóba igyekeztem. Tom a teáján pihentette a szemét mikor egy hideg tárgy nyomódott az arcába.
-Mondd meg Tom, hol a tesód? - remegő kezekkel kérdeztem a pisztolyt szorongatva

I will never let you down - 11.rész - Viszlát Elena, jó volt önnel dolgozni

Bill izzadt tenyerét a nadrágjába törölve nézett ki a forgalmas Los Angelesi éjszakában. Egészen Inglewoodig kocsikázott,hogy személyesen mondhassa el a fiatal tanonctól aki fél éve került hozzájuk . Jó munkát végzett, de neki profi munkások kellenek. Annyira híres az ő cége,hogy nem teheti meg,hogy az áruk órákat késnek vagy hibásak. Bill beismerte magának is,hogy a lány feltűnően álmodozó ,de rettentően csinos és vonzó.
Fél 9 után pár perccel a Glenn Anderson Fwy sétányon megállt egy sárga taxi és egy piros ruhás , boldog nő szállt ki. Haja hanyagul feltűzve. Beszaladt az étterembe és már rázta is le a magáról a vizet.
Bill nem tudta megállni, muszáj volt mosolyognia ...
-Annyira bájos- gondolta magába és felállt. Elena odasietett hozzá és lenyomott neki 2 puszit, amin mindketten meglepődtek
-Bocsánat Bill a késésért... annyira nagy a forgalom, pedig esik az eső... ez a fránya város sosem alszik?- ült le és Bill segítségét visszautasítva,egyedül vette le a kabátot és magától tolta be a széket.
-Semmi baj, addig rendeltem bort, ha nem probléma
-Sehogy baj, bár így hogy vezet haza?
-Hívok egy taxit, ez nem okoz majd problémát
-Remek... farkas éhes vagyok, mit eszünk?- nyúlt az egy szem étlapért ami Bill bal oldalán pihent. Nem zavarta,hogy Bill már a kezében tartotta,hogy kinézzen magának valamit. Angyalian rámosolygott és magához húzta. Bill intett a pincérnek,hogy hozzon még egyet és mosolyogva beleivott a vörösborba.

A vacsora közben  kínos csend volt. Bill fejében ezernyi gondolat kavargott...elmondja most vagy később? Jelenetet fog rendezni vagy békésen feláll és elmegy... kétli
-Mi a neve ennek a parknak? - szólalt meg a vacsora végén és kimutatott az ablakon
-Holly park... gyönyörű éjjel, sok fűzfa és futóút is van...
-Értem, szoktál futni?
-Persze, a munkába menet ha lekésem a buszt... félek,hogy a gonosz főnök kirúg- viccelődött Billen - sajnálom, rossz vicc volt
-Semmi baj, értékelem,hogy ha késésben vagy futsz... -mosolyogva nyomta ki a telefonját mikor az rezegni kezdett a zsebébe

Elena az órájára nézett és azonnal kikerekedett a szeme.
-Basszus, fél 11... anya megöl ha észreveszi,hogy még nem vagyok otthon
-Anyukáddal élsz? -lepődött meg Bill és intett a pincérnek,hogy hozhatja a számlát
-Igen, kettecskén egy kis emeletesház tető terében... jó kis kuckó az- mosolyogva kinyitotta a tárcáját és kivett belőle 20 dollárt
-Hagyd csak, majd én fizetek
-Nem engedhetem meg... bele kell fizetnem
-Miért?
-Mert én is ettem- mosolygott rá teli szájjal és a szemei csillogtak
-Nem baj, a vendégem vagy- fizette ki az egészet Bill és együtt kiléptek a szakadó esőbe

Bill leintett egy taxit és Elena felé fordult.
-Ha gondolod menjünk együtt, és majd kirakunk a házatok előtt-ajánlotta fel a teljesen elázott Bill
-De az nagy kerülő
-Nem baj, ülj be- nyitotta ki az ajtót és előreengedte

Mikor mindketten beültek mosolyogva egymásra néztek.
-Hova lesz az út?-fordult hátra a taxis
-Ramsgate Ave 52 alá legyen szíves-Elena és végig Bill szemébe nézett

Bill most érezte a legalkalmasabbnak elmondani miért is jött ide. Furcsállta,hogy a lány nem kérdezősködik efelől.
-Mondanom kell valamit Elena. Nagyszerű lány vagy , szorgos és igyekvő... csinos vagy nagyon ...komolyan még modellnek is elmennél
-Azta, ez kedves... te is szexi vagy és nagyon okos, ezt már rég el akartam mondani...de az irodában olyan mogorvának tűnsz... nem gondoltam volna,hogy ilyen jó fej is tudsz lenni
-Kérlek engedd meg,hogy befejezzem-nyelet egy nagyot és már nyílt a szája,hogy folytassa, de ekkor Elena felsikított és szólt a sofőrnek,hogy álljon meg
-Bill,otthagytam a telefonom- nyitotta ki az ajtót és lekapva magassarkúját visszafelé kezdett futni

Bill is kiszállt és sóhajtva utána eredet.
-Ne rohanj már ennyire, messze van az étterem
-De a telefonom, anya megöl...7 hónapnyi meló árából vettem... erre gyűjtöttem Bill
-Nyugodj meg,menjünk vissza az étterembe , ha nincs ott akkor holnap reggel kapsz egy másikat, ígérem- fogta meg a kezét és ráterítette az öltönyét
-Köszönöm- kulcsolta össze a kezét Billével és mosolyogva elindultak az étterem felé

-Sajnálom, de itt semmilyen telefont nem láttam...
-Esetleg látott itt valami furcsa alakot?
-Nem figyelem az embereket, az én dolgom a kiszolgálás
-Bill hagyjad, menjünk innen... ne veszekedj vele- bújt hozzá Lena és próbálta nyugtatni a főnökét

Bill egész úton nem szólt semmit. Fázott és teljesen szét volt fagyva.
-Gyere fel, adok meleg ruhát és letusolhatsz
-Nem akarok zavarni- állt meg a bejárati ajtónál
-Nem zavarsz, komolyan...nem akarom ,hogy megfázz itt nekem
-Nem fogok
-Holnap muszáj egy főnök a cégbe...aki rendet tart és félemlítést- nevetve nyitotta ki és hívta a liftet
-Nem gondolod,hogy szemtelen vagy a főnökkel szemben?- húzta fel a szemöldökét
-Tökre nem... szerintem te is viccesnek találod ,hogy ilyen nagy a szám- vigyorgott rá angyalian és elindította a nyikorgó liftet felfelé
-Ki fog egyszer égni itt a villany- nézett a pislákoló fényre Bill
-Majd kicserélik, túlságosan nem zavar, én mindig lépcsőzök- dőlt a falnak és mosolyogva bámulni kezdte a főnökét

Bill is hasonlóképpen tett. Mikor az emeletre értek Elena a kulcsai után kezdett kutatni.
Bill a legrosszabbra számított,hogy egy poros, dohány szaggal beivott falas lakás lesz.  Örömmel látta,hogy szép otthonos kis lakás.

Elena az ágyára dobált pár tiszta pólót és melegitőnadrágot.
-Ha levetted a ruhád akkor ráteszem őket a radiátorra és pár óra alatt meg is szárad. A fürdőszobában találsz törölközőt és tusfürdőt...ha kell még valami akkor szólj csak ki

Bill gyors zuhany után kiszállt és mikor megtalálta a törölközőt az egyik szekrénybe dobta.
-Elena, hol van a törölköző? Nem találom- dugta ki a fejét az ajtón
-Ott a polcon, a zuhanyzó mellett
-Nincs ott, komolyan - pislogott nagyokat
-Van rajtad valami?
-Nincs, de eltakarom, gyere csak

Bill két kézzel takarta magát.Teste még a víztől fénylett. Elena végignézett rajta és egy nagyot nyelve keresni kezdte a törölközőt.
-Itt is van, anya biztos bedobta a szekrénybe- adta volna a kezébe-Jaj... inkább leteszem valahova- pirulva
-Köszönöm- csábosan vigyorogva
-Istenem... még 2 kéz is kevés- suttogta a lány pirulva és kisietett

Elena az összes ablakot kinyitotta. Hirtelen úgy érezte forog körülötte a világ.
-Jézusom mi van veled? Térj már észhez, a főnököd... nem eshetsz bele, Elena nem szabad- mondogatta magába és fel alá járkált

Már kezdett jól lenni, és megbeszélni magával a dolgokat mikor kilépett Bill egy bő pólóba és boxerbe. Újra kezdődött minden.
Elena elviharzott mellette, be a fürdőbe és becsapta maga mögött az ajtót.
Fél órája bent volt, Bill már kezdte azt hinni valami baj van. Az ágy szélére ült és szétnézett a szobában.
A fal tele volt a lány képeivel.
-Modellkedtél?-kérdezte hangosan
-Igen, 3 évet
-És miért hagytad abba?
-Mert túl nagy volt a hajtás... és mikor felajánlottak nekem Franciaországba egy állást ki kellett lépnem, nem hagyhattam itthon anyukám egyedül
-Ez kedves tőled- nézett rá Bill mikor Elena kilépett az ajtón

Egy rövidnadrág és egy top volt rajta. A hajáról csöpögött a víz, egészen a melle közé.
-Ha megszáradt a ruhám akkor megyek is- kelt fel Bill
-Reggelig biztos nem fog, még alig 1 órája van ott... nyugodtan aludhatsz itt is, majd megágyazok neked a földön
-Remek, köszönöm

Mióta a szakmában van mindenki hajt azért,hogy a barátja legyen. Hogy bevigye őket a vip partykra és,hogy benne legyenek az újságban. Az volt az álma,hogy híres divatcége legyen és mindenki ismerje a nevét.Nők és férfiak ezrei hordják a márkás cipőit és felsőit. Gyerekkora óta erre vágyott, most mégis elgonolkozott azon,hogy mit veszített el emiatt... Igaz barátságok, szabadidő, ismeretlenség, esti séták.


/ha lehet alatta szóljon :) /


Elena látta,hogy Bill a plafont bámulja, és látszott rajta,hogy kattog az agya

-Min gondolkozol?- nézett le az ágyról Elena
-Hogy mennyire megváltozott az életem mióta elindítottam a cégem
-Ugyan olyan ember vagy mint más, csak meg van kötve a kezed
-Te vagy az első olyan ember aki nem azt figyeli,hogy mégis hogy szúrhatna hátba
-Sokan ezt teszik?
-Nem is gondolnád mennyien , az alkalmazottaim fele
-Rúgd ki őket
-De profik, jól végzik a dolgukat
-Akkor betanítod azokat akik nem olyan jók még... meg lehet ezt tanulni-ült fel törökülésbe és a falnak dőlt
-Majd meglátom... kimegyek cigizni, te nem jössz?- állt fel
-Mehetek, de meg ne fázz... vedd fel a papucsom

Az eső szüntelenül esett azóta is. Bill és Elena a korlátnak dőlve szívta a cigit és bámulták a tájat
-Az egész várost belátni innen... gyönyörű- ámuldozott Bill
-Minden este kiülök ide egy kávéval és csak bámulom a nyüzsgő várost
-Erre az életre vágyom én is, hogy legyen nyugtom... én leülök valahova és 2 percenként csöng a mobilom...
-Ideadnád?

Bill a zsebébe nyúlt és átadta a legmodernebb telefonját a lánynak
Elena kikapcsolta és zsebre tette.
-Most már nem fognak keresni, ha valami olyan fontos majd hagynak üzenetet

Bill felé fordult és a hátán végigsimított lassan. Nem érdekelte őket,hogy esik rájuk az eső, csak fürkészték egymás tekintetét.
-Azta, sose láttam még ilyen barna szemeket- suttogta Elena és átkarolta Bill nyakát
-Azért jöttem ma el hozzád,hogy kirúgjalak...de nem megy- hajolt egyre közelebb
-Tudom, majd holnap megteszed- hunyta le a szemét és Bill száraz ajkaira tapadt

Szorosan húzták egymást magukhoz és a víztől összetapadt a felsőjük. Elena már Bill dereka köré csavarta a lábát és egymást lökdösve a falhoz játszottak egymás szájába.

Az ablak tárva nyitva volt, a szellő táncoltatta a függönyt. Elena végigfeküdt az ágyon és magára húzta Billt. Bill végigpuszilt a lány arcán miközben vékony ujjaival lehámozta a felsőt róla.
-Ezt meg fogjuk bánni?- sóhajtott fel Elena és lehúzta Bill boxerét
-Meg, de most ne ezzel foglalkozz- simított végig Lena csupasz testén, és nem időzött , 3 ujjával kényeztetni kezdte

Elena hangos sóhajaival jelezte,hogy nagyon élvez mindent. A feje mellé húzta Billt és végigpuszilt a combján, a hasán , majd a lényegre tért.
-Nincs nálam óvszer... nem gondoltam,hogy ez lesz- lihegve mászott el tőle és a lába közé feküdt
-Van az alsó fiókban. Bár nem hiszem,hogy jó rád- simogatta Bill piercinges mellbimbóját

Bill kivett a fiókból egyet és felhúzta.
-Francba, kicsi... nincs nagyobb?
-Nincs, nem gondoltam,hogy gyártanak már ló méretre- nevetve puszilgatta Bill nyakát és magára húzta
-Szedsz gyógyszert?
-Igen, de gyerünk már... tégy magadévá- vigyorogva feküdt el az egy személyes ágyon és behunyta a szemét

Egy erős feszítést érzett odalent. Pár másodpercig kellemetlen volt , de hamar megszokta és a fájdalom helyett valami felemelő érzést kezdett érezni.
Hosszú körmeivel végigkarmolt Bill hátán, amitől ennél is jobban bevadult és eszméletlen iramot diktálva mozgatta csípőjét.
-Szexi vagy, és ki gondolta volna,hogy megkaplak- suttogta Bill fülébe , aztán végignyalt rajta
-Soha sem néztem rád úgy mint egy nő...csak mint egy kislány... és nem láttam benned a vonzalmat
-Azt hittem meleg vagy-nevetve
-Én meg egy elkényeztetett picsának tartottalak...de mivan? Meleg? Te is azt hiszed?
-Hát már kezdem nem azt hinni...bár elég tutyimutyi gyenge vagy -húzta fel még jobban a felette mozgó férfit és nevetve a nyakába mart

Bill összeszorította a fogát és nem finomkodott tovább. Ágyéka 1 perc alatt legalább ötvenszer csapódott az alatta fekvőéhez.
-Csere- borult le fáradtan Elenáról , el is felejtve,hogy egy személyes.Hangos puffanással leborult a földre.
-Jól vagy?- mászott rá nevetve Lena és azonnal mozogni kezdett
-Beütöttem a fenekem, fáj- sajnáltatta magát két mély nyögés közben
-Majd megpuszikálom ha végeztünk- hajolt le és lágy puszikat adott Bill szájára
-Mozoghatnál gyorsabban... elég unalmas vagy- vágott vissza az előbbiért Bill és a könyökére támaszkodva a lány mellét kényeztette
-Nem érdekel a véleményed, nekem jól esik... ha nem mész el akkor majd segítesz magadon- karolta át a nyakát és picit gyorsabb mozgásba kezdett

Pár másodperc eltéréssel, szinte pontosan együtt mentek el. Elena lihegve borult Bill izzadt testéhez és a nyakába bújt.Bill szorosan átölelte a lány vékony derekát és behunyta a szemét
-Egész jó volt, de ezen még csiszolni kell- pattant fel Elena és az ágyba bújt- jó éjt főnök- bújt a takaró alá és már le is hunyta a szemét

I will never let you down - 13.rész - A raktárban


Elena mosolyogva nyújtózkodott egyet, és első dolga az volt,hogy kinézzen a nyitott ablakon. Egy galamb pár ült az erkélyen és szerelmesen bújtak egymáshoz. Mosolyogva az ágy szélére dőlt és lenézett Bill helyére. De csak az összehajtogatott takarót találta,rajta egy levéllel

"Jó reggelt Elena, jól éreztem magam az éjjel, de ezt mindenképpen el kell felejtenünk.Nagyszerű lány vagy , de nem tudok veled dolgozni... annyi kiesést okoztál már a lemaradásaiddal,hogy nem tudlak tovább alkalmazni. Nagyszerű lány vagy, és amit megígértem azt be is tartok. Pár nap és megérkezik az új telefonod. Légy nagyon boldog! Bill"


A cég 2 szárnyas üveg ajtaja egyszerre nyílt ki a nagy lendülettől. Elene idegesen sietett a lifthez, elhaladva az információs pultnál
-Elena, nem mehetsz fel... Bill nagyon elfoglalt- szólt utána Kelly
-Fogd be, csörgesd meg,hogy megyek és küldjön ki mindenkit vagy tegye le a rohadt telefont- nyomkodta folyamatosan a hívó gombot

A lány égett a dühtől... arca elől eldobta a haját és berontott Bill irodájába. Kelly későn hívta fel Billt... túl hamar felért a lány. Egy tucatnyi ember ült a kerek asztalnál és éppen az divat bemutató terveit beszélték mikor Elena berontott.
-Bill, hogy képzeled? Soha senki nem alázott még meg ennyire. Nem kell a rohadt telefon, se semmi... jól dolgoztam itt és mindent megtettem... te jöttél le folyton idegesen és oltottál le... megcsináltam mindent időben de te az utolsó percben változtattál rajta. Erről én tehetek?- csapta le táskáját az asztalra és Bill elé sietett
-Elena, most nem érek rá... majd ha végeztem felhívlak és megbeszéljük-próbálta nyugtatni a lányt de kevés sikerrel
-Most! Lefekszünk aztán másnap egy levélben mondod,hogy ki vagyok rúgva? Milyen gerinctelen ember vagy te? - lökte meg amitől Bill visszaesett a székébe
-Elnézést, 5 perc és jövök- kelt fel újra és a lány kezét megragadva kiment a folyosóra, aztán egyenesen egy raktárba-van fogalmad arról mit tettél?12 cég társam előtt égettél le! Igen lefeküdtem veled de ne legyél  tini picsa... az életben nem egy ember fog még veled szakítani... de nem is tudom miért mondom ezt... nem is volt közünk egymáshoz. Pasiból vagyok és éltem a lehetőséggel... de te egy kislány vagy ... nekem meg egy nő kell! 21 éves vagy és még sok mindent kell tanulnod... majd ha 10 év múlva visszajössz profin akkor visszaveszlek,de nekem most ide csakis profi emberek kellenek...akik időben csinálják meg azt is amit az időpont előtt fél perccel kérek! A jó alkalmazottaim mindenből több példányt csinálnak mert tudják,hogy milyen vagyok... ha nem tetszik valami nekem akkor le is út fel is út. Ha 20 éve a feleségem lennél akkor is kirúgnálak ha szar vagy! Ez van cicabogár...- oktatta ki egy perc alatt

Bill se számított arra,hogy ennyire megmondja az őszintét.... talán picit meg is bánta, de ha most visszavonja és bocsánatért esedezik akkor Elena azt gondolja róla,hogy egy puhány alak.  Elena sem kispályás... egy gyors pofonnal el is mondta erről a véleményét
-Soha nem lesz senkid Bill... és nem azért nincsenek barátaid mert híres lettél...hanem azért mert egy fontoskodó mindenbe belekötő féreg vagy... egyedül fogsz élni életed végéig...mert vágysz arra amiben tegnap részed volt, de azt hiszed te vagy valaki... ruhákat tervezel a széked mögött és mások megveszik...na és akkor mi van? Minden más munkát az alkalmazottaid csinálnak meg, de te csak lerajzolod... valljuk be nem kell hozzá nagy tehetség
-Nem érdekel a véleményed... 21 éves vagy és az anyáddal élsz... ezt ma már nem szokás

Elena most kétszer nagyobb pofont adott neki mint az előbb.
-Nekem legalább van valakim. De nézz magadra, a hírneveden kívül semmid nincs
-Takarodj kifelé!
-Mert ha nem?
-Hívom a biztonságiakat
-Hívd... hívd csak ide fel... gyerünk!

Bill nem szólt semmit, csak várt.
-Gondoltam, nem is várok tőled mást Bill Kaulitz... úr-fintorogva
-Annyira látszik rajtad,hogy csak egy gyerekes kislány vagy - forgatta a szemét
-Akiért tegnap úgy odavoltál... csókolgatták, akit lefektettél és akinek mondtad,hogy ilyen életre vágysz
-Minden ember mond hülyeséget... a te életed szar... egy padláson laksz egy koszfészekbe... nem is értem,hogy volt pénzed főiskolára

Elena válláról lecsúszott a táska mikor fejét lehajtva sírva fakadt. Mindig is felnőttesen tűrte a bántásokat amiket az életben kapott a családi körülmények miatt...de ez most a legmélyebb ponton ártott neki. Lecsúszott a falnak dőlve és vékony ujjaival eltakarta az arcát.
Bill szeme elkerekedett és tehetetlenül állt ott
-Ezt nem kellett volna, sajnálom... ezt nagyon sajnálom- guggolt le elé és Lena egy erős lökéssel hátralökte
-Menj ki innen... menj már vissza dolgozni-kiáltott rá

Bill felkelt és Elena lábára tett pár tiszta zsepit.
-Sajnálom ha megbántottalak,nem gondoltam,hogy ezt váltom ki belőled... nem akarom ,hogy sírj-ült mellé szorosan és egy kis hezitálás után ugyan, de rátette Elena lábára a kezét és lágyan simogatta

A lány szipogva kifújta az orrát és hátra döntötte a hideg falnak a fejét.
-Menj vissza Bill... nem kevés pénzről tárgyaltok most... én is mindjárt hazamegyek
-Hazaviszlek-pattant fel
-Ne teperj most, örülök,hogy elmondtad a véleményed... örülök,hogy ennyire őszinte voltál
-De nem kellett volna ennyire durván elmondanom. Csak felidegesítettél
-Oké, de milyen jó,hogy utoljára látsz itt...
-Ne sajnáltasd már magad Elena... gyönyörű vagy és találni fogsz magadnak egy sokkal jobb állást
-Csak tudnám miért mondtad akkor tegnap,hogy mennyire jól érzed magad
-Mert kikapcsolódtam picit... de éjjel sokat gondolkoztam és rájöttem,hogy ez az én életem... a nyüzsgés és az ismertség
-Értem,hát sajnálom,hogy én nem tartozom az elit barátaid közé akik a villa negyedben élnek... ha neked ilyen munkatársak kellenek akkor tényleg nem tartozom ide
-Egész életemben keményen dolgoztam meg a pénzért! Egy 600 fős faluból jöttem ahol még bolt sem volt... szerinted én mégis hogy jutottam el idáig?
-Lehet, de ha esélyt sem adsz nekem,hogy bebizonyítsam jó vagyok ... akkor én mégis miről tehetek?

Bill a szekrénysor közé húzta Elenát és a falhoz nyomta. Mindkét kezét a lány feje mellé támasztotta és közel hajolt hozzá
-Bizonyítsd be-adott egy apró puszit a lány szájára, eltávolodott , majd vissza és bekapta alsó ajkát
Elena végigsimított az izmos karján egészen a mellkasáig.
-Vissza kell menned bébi, várnak
-Várjanak, nem mehetek vissza felizgulva-suttogta a lány fülébe és lágyan beleharapott a fülcimpájába

Elena felemelte két kezét és Bill mosolyogva húzta le róla selyem felsőjét.Végigcsodálta a melleit, aztán végig is simított rajta hideg kezével.
Bill telefonja csörögni kezdett, megzavarva őket.
-Franc- vette elő és kikapcsolva a polcra dobta
-És ha fontos volt? Ne kerülj miattam bajba- aggodalmaskodott a lány
-Életemben most először nyomtam ki lány miatt...értékeld-nevetve
-Megtisztelve érzem magam uram, most pedig ha lehet-nyelt egy nagyot- vigyen fel a csúcsra
-Hidd el, Mount Everest lesz- kacsintott és levette a fölösleges ruhadarabokat

Elena felhúzta Billre az óvszert és párszor végighúzta rajta a tenyerét
Bill telt ajkai kört alkottak és halt, mélyről jövő sóhajok törtek ki
-Úristen- támaszkodott meg ismét Elena feje mellett és felsőteste egyre szaporábban járt fel s alá

Bill elkapta Elena nadrágját és kihámozta belőle. Mikor már mindketten meztelenül bújtak egymáshoz Bill hosszú vékony ujjaival végigsimított Elena érzékeny pontján

-Csináld...már jó-suttogta Elena
Bill körbenézett és mikor meglátott egy ruha kupacot az egyik sarokba, felkapta az ölébe Elenát és lágyan ráfektette a tetejére.
Elena azonnal magára húzta, Billre pedig egy nagyobb pulóvert, ha esetleg benyitnának

Az ablak lassan párosodni kezdett, a szeretkező pár felett.
Kiszívott nyakakkal, karmolás nyomokkal, apró puszikkal és halk sóhajokkal bolondították meg az amúgy is tökéletes aktust.

I will never let you down - 14.rész - A levél


Gyorsan suhantam végig az iroda soron. Kellemetlenül éreztem magam mikor a sok öltönyös ember mellett elsiettem a halász nadrágomban és a foltos felsőmben. De ez volt az egyetlen holmi amit ma találtam a szekrényben.
Arany betűkkel ki volt írva egy táblára,hogy Bill Kaulitz
-Ezaz-vettem mély levegőt és megigazítottam a hajam

Kettőt kopogtam és megvártam míg Bill kiszól ,hogy mehetek.
-Hello, Abby vagyok- mosolyogva és odalépkedtem az asztala felé, ahol szorgosan dolgozott

A kezem nyújtottam... erre rám se nézve erősen megrázta.
-Bill Kaulitz, ha teheti gyorsan mondja mert ma 4 tárgyalásom lesz... kb 5 percem van ezt befejezni, miért jött? Azt mondta a telefonba ,hogy nagyon sürgős
-Igen, szóval... szóval az a helyzet,hogy... Tom és én már egy ideje...- kezdtem bele de mikor kiesett a toll a kezéből és úgy nézett rám mint aki embert ölt...elakadtam
-Tom? Tudod hol van Tom?-
-Persze, vele élek már 2 hónapja
-Hol? Miért? Ki vagy? Mi van vele?
-Egy kis házban, mert segítek neki, Abby, jól van- válaszoltam sorban a kérdéseire- belekeveredett valami hülye ügybe
-Miért nem ő jött ide? A tesója vagyok, ismerem... tudom,hogy mindig bajba keveredik a hülye...
-Pont ezért nem jött ide...
-Lemondom az összes tárgyalást és odamegyek... veled-kapta fel a telefonját
-Nem!-nyomtam le a gombot ami megszakította a hívást- Csak szeretném ha adnál egy kis pénzt, ennyi az egész
-Hogy kérhetsz ilyet? Honnan tudjam,hogy nem vertek át?
-Mert a iker tesód, és szeret téged-néztem a szemébe
-Mennyi pénz kéne?-sóhajtva vette elő a csekk füzetét
-Készpénzben kéne... elloptunk egy autót és biztos keres a rendőrség... 80 000 dollár
-Mennyi? Az tudod te mennyi pénz?- akadt ki
-100 000et kérnek, ebből megvan már 9, kérlek Bill... követnek minket, esküszöm visszafizetjük
-Szeretném látni Tomot...neki akarom majd átadni a pénzt
-Rendben, akkor majd hívunk-keltem fel
-Megüzennél neki valamit?
-Persze, mit?

Bill gyorsan írt egy lapra és betette egy borítékba.
-Kérlek add oda neki, oké? - adta oda
-Átadom,ígérem
-Rendben, köszönöm
-Én köszönöm, vagyis mi- mosolyogva öleltem meg és elsiettem

Elena ruhája
Tom a kanapé előtt ült és egy gitárt javított... mindig mikor húzott a húron egyet megpengette.
-Hello, meg is jöttem- dobtam le a táskám és mellé ültem
-Na mi volt?- tette félre a hangszert
-Ad pénzt, készpénzt- vigyorogva pusziltam meg
-Hogy van? Mit mondott? -nézett rám csillogó szemekkel
-Aggódik érted nagyon, jahm...és írt neked egy levelet- nyúltam a zsebembe és odaadtam neki
-Hoznál nekem egy kávét? Egyedül szeretném elolvasni
-Persze- simogattam meg az arcát és a konyhába mentem

Tom kibontotta a levelet és csillogó szemekkel, remegő kezekkel olvasni kezdte, 3x-4x-5x egymás után.

-Hívd fel és mondd meg neki,hogy nem kell a pénze... köszönjük- kelt fel és felment a lelátóra,elszívni egy füves cigit

*

Bill idegesen túrt a hajába és a sötét telefon képernyőre szuggerált.
-Bill... hahóó- ült Elena az ölébe és a nyakába puszilt
-Hm? -ocsúdott fel
-Már itt beszélek neked 10 perce... nem is figyelsz?
-De...vagyis, megismételnéd?
-Mi van veled már 2 napja? Valami baj van?- simogatta a nyakát
-Nem, csak... várom,hogy hívjon a tesóm
-Bill, nem foglalkozhatsz csak ezzel, majd ha akar valamit keres
-Tudom, de azt ígérték,hogy hívnak...de már 3 napja nem hívnak
-Fognak...figyelj, aludj ma nálam
-Nem köszi, a saját ágyamba akarok aludni
-Akkor megyek veled, nem hagylak egyedül
-Nem vagyok már kisfiú
-Nem érdekel, megetetlek, aztán letusolunk és az ágyba bújunk... nincs apelláta

Bill pár percig morgott az orra alatt de aztán feladta és összepakolt. Már csak ők voltak az épületben... ugyan Elena már nem itt dolgozik, de minden nap bent van és segít ahol tud

-Nem kérek, nem vagyok éhes-tolta el a villát amit Lena felé fordított
-Muszáj enned, már 2 napja nem ettél
-Nem érdekel, Elena, nem kell- kelt fel és elindult a háló felé
-Bill! Visszaül és eszik!-parancsolt rá és az útjába állt
-De...- kezdett bele nyávogó hangon és keresztbe tette a kezeit
-Nincs de, visszaülsz és megeszed legalább a felét! Kérlek- csimpaszkodott az ölébe és lágy puszikat adott a szájára


Bill a falhoz nyomta miközben a dereka köré csavarta a lábát és így nyomta  ágyékát a lányéhoz.
-Enned kéne- suttogta a lány a szájába és a szőke hajába túrt
-Téged akarlak megenni... most azonnal - fogta erősen,hogy el ne essenek és a hosszú lépcsőn lassacskán elindultak felfelé.

*

Tom az elmúlt pár napban nagyon megváltozott... csendes volt és látszott rajta,hogy maga alatt van.
-Bemegyek veled a városba, keresek én is munkát- vettem fel a cipőm
-Nem lehet, maradj csak itthon... majd jövök-puszilta meg a homlokom
-Tom, figyelj rám nagyon! - fogtam meg az arcát -Tudom ,hogy van valami ...csak nem akarod elmondani, de kérlek mondd el... bízz bennem...hiszen itt vagyok, nem? - suttogva és mélyen a szemébe néztem
-Este jövök- puszilta meg a szám és elsietett

Az ablakból néztem ahogy kifordul az autóval. A kanapé mellé guggoltam és végigkutattam az egész szobát. A szekrény alsó fiókjában a papírok alatt megtaláltam Bill levelét. Tudtam,hogy személyes...de tudnom kellett,hogy mi bántja őt ennyire...és biztos voltam benne,hogy ez a levél.

"Tom, ellátogatott hozzám a barátnőd, igen kedves... csak nem értem miért nem te jöttél el a pénzért, tartottalak annyira emberségesnek ,hogy ha már azt a dolgot a szemembe tudtad mondani, egy ilyen apróság már nem számít neked... csalódtam benned."

Erdő
Ugyan nekem nincs tesóm, de mikor Tom Billről beszélt mindig láttam azt a csillogást a szemében, hogy mennyire szereti és milyen büszke rá. Fúrta az oldalam ,hogy mi lehet az a titok amit Bill leírt a levélben... abban biztos voltam,hogy Tom emiatt ilyen.

Az erdő mentén van egy kis ösvény, mikor Tom egész napra elmegy ott szoktam sétálni. Megnyugtat a magány és a természet. Az éneklő madarak és a fák suhogása. Gondolataimat valami furcsa hang zavarta meg. Jobbra kaptam a fejem, de már túl késő volt...

I will never let you down - 15. rész - Inkább hagytalak volna ott


Fájdalmas hangon felnyögtem és hunyorogva  kinyitottam a szemem. Az oldalam szúrt , hát odakaptam. Forróságot éreztem , majd a kezemen végigfolyt valami melegség. A karomban már nem volt erő,hogy felemeljem, de így is tudtam,hogy az vér. Kiabálni akartam,de egy hang sem jött ki a torkomon.  Az eső szüntelenül zuhogott a testemre, minden porcikám átfagyott.
-Nem aludhatok el, nem lehet- suttogtam és próbáltam nyitva tartani a szemem.
-Megöltük- suttogta a barna kalapos a fa mögül és letette a fegyvert
-Biztos,hogy nem... mozog a teste... de nem kell sok, csinálj már valamit
-Mégis mit? Nem lett volna szabad lőnünk, míg biztosak nem vagyunk benne,hogy az egy állat
-Vigyük ki a főútra és hagyjuk ott... ott biztos megtalálja valaki

Megfogták a kezeimet és a lábamat és cipelni kezdtek a forgalmas útig.
A poros földre tettek és a kocsijukhoz visszaszaladva,gyorsan elhagyták a helyszínt

Mikor felébredtem ismét a kanapén feküdtem... megkönnyebbültem,hogy csak egy rossz álom volt... de nem, Tom éppen az övvel kötözte ki a kezeimet.
-Thom... mit csinálsz? nyüszögve és próbáltam kiszabadítani a kezeimet
-Nyugodj meg, máshogy nem lehet megcsinálni... kiszedem a golyót, de ha szabadon hagynám a kezed odanyúlnál és megölnéd magad, hozok egy szivacsot, majd harapj rá- simogatta meg forró arcom és megigazította a borogatást
-Menjünk el kórházba... nem érzem jól magam- sírtam el magam
-Nem mehetünk, de bízz bennem... megcsinálom

A tűzhöz sietett és megforgatta benne a kést. Hangosan felsikítottam és könyörögtem neki,hogy ne csinálja, de nem figyelt rám. Becsuktam a szemem és olyan erősen haraptam  ,hogy kettéharaptam a szivacsot. Leszorította a sebet és rutinosan körbetekerte rajtam a fáslit.
-Kész vagyunk,nyugi- puszilta meg az arcom és elengedett. Testem minden porcikája remegett .
-Fázom, nagyon fázom- néztem rá remegő szájjal
-Hozok neked takarót, de ne mocorogj, aztán kapsz fájdalom csillapítót
-Vigyél be a kórházba, nem bírom
-Nemsokára jobb lesz,ígérem
-Tom, vigyél be...kérlek... nagyon fáj
-Nem lehet,nem szabad... értsd már meg- kiáltott rám

2 napja feküdtem már az ágyamban, és piszkosul untam... Tom a sérülésem után 1 nappal vett nekem egy csengőt,hogy ha bármi van csak csengessek és ő jön is. Kedvessége mindössze eddig tartott...

-Mindjárt elalszom állva- ásított egy hatalmasat és a kávéját kevergette. A konyhában állt egy szál boxerben és nézett ki a fejéből, mikor ismét csengettem- 5 kibaszott perce csengetett... megint mi kell neki?- idegesen rontott be
-Kéne zsepi-köhögve és felnéztem rá
-Hozom... még valamit? -sóhajtva
-Nem kell köszi, de nem akarsz itt maradni picit?
-Álmos vagyok... kint alszom- ment ki és gyorsan behozott pár zsepit és egy üveg vizet- jó éjt- puszilta meg a homlokom és kiment a kanapéra
Szemei már lecsukódtak és éppen a valóság és az álomország között járhatott mikor egy kis csengetést hallott... a párnájába csapott és magára húzta a takarót. Néma csend, majd hangos csengetés
-Megyek már- üvöltött be és korom sötétbe elindult felém- francba már - kiáltott fel mikor belerúgott a szekrénybe
-Jól vagy?- szóltam ki
-Persze... csak elegem van,hogy folyton csengetsz és nem hagysz aludni- jött be - mit akarsz?
-Igazán megérthetnéd a helyzetem... 2 napja fel sem kelhettem
-Mit kérsz?
-Pisilnem kell
Felkapcsolta a kis lámpát és segített felülni. Az ölébe vett és a fürdőszobába vitt.
Arca mogorva volt és végig szúrós szemekkel nézett rám
-Menj nyugodtan vissza, majd megoldom
-Persze, nem is bírsz menni- segített felállni és visszakísért az ágyamhoz-még valamit? Vagy végre alhatok?
-Most ideges vagy rám?
-Nem-vágta rá és betakart
-Milyen hihető volt
-Befognád végre? Komolyan mondom... legalább egy szabadnapom lenne... csak egy! Te egész nap csak zaklatsz... komolyan inkább hagytalak volna ott az út szélén vérben ázva... egy idegesítő emberrel kevesebb lenne- kapcsolta le a villanyt

*

-A részvényekre akartunk kitérni...ugye?- kopogott Harry az asztalon,hogy Bill végre odafigyeljen rá
-Hm? Mit mondtál bocsánat?
-Nagyon szétszórt vagy... visszatérjünk erre később?
-Nem lenne baj? Haza szeretnék menni és egy forró fürdőt venni... majd hívlak
-Hát rendben...de nem várhat sokáig-fogott vele kezet
-Persze,1-2 nap és felkereslek

Felkapta a kocsi kulcsot és meg sem állt hazáig. Ledobálta a ruháit és beszállt a forró kádba. Lekapcsolta a villanyt és elmerült a víz alatt.
Órákig áztatta magát...mikor már nem bírta tovább a meleget, kiszállt és egy törülközőt a dereka köré csavarva kiment az erkélyre.
-Szia, ez már az 5. cigim fél óra alatt... nem bírom már tovább ezt a stresszt... tudnom kell,hogy hol vannak... muszáj megtudnom-kezdte el mesélni köszönés nélkül a telefonba
-Gyere át vacsorára, most lett kész éppen... itt alszol és átbeszéljük az éjszakát
-Nem tudom...lehet hívni fog Elena, és akkor mit mondok neki?
-Ne érdekeljen... majd kitalálunk valamit
-Rendben, fél óra és ott vagyok -tette le , felvette szabadidő nadrágját és szakadt felsőjét...a kocsiba ült és elindult az uticél irányába

*

-Jó napot, egy liter cola lesz és egy kék Multifilter-vette elő Tom a pénztárcáját és már fizetett is. Megköszönte és a kocsiba ülve rágyújtott egyre- a francba... azért a hülye gyógyszerért nem mentem be- csapott a kormányra és megfordult

Rossz döntés volt részéről. A sötét utat hirtelen megvilágította a kék és a piros szín tánca.

I will never let you down - 16.rész - Önmarcangolás (+18)


-Jó napot- tekerte le Tom az ablakot- valami baj van?
-Egy kislányt keresünk aki 2 napja tűnt el a városban..megnézhetném a csomagtartóját és a jogositványát?
-Persze, nyitom- hajolt le és megnyomta a gombot. Csak remélni tudta,hogy a véres rongy és a vascsövek nem lesznek ott
-Rendben, minden oké itt... akkor láthatnám az iratát? Itt él a környéken?
-Nem, Las Vegasban lakom... fontos ügyben vagyok itt
-Miféle fontos ügyben, ha lehetne tudnom?
-Gitárboltot szeretnék nyitni... gitároztam sok éven át és el szeretném őket adni...tudna ajánlani egy üres üzletet?
-A belvárost ajánlom, ahol nagy a forgalom, egy kaszinó mellett... sok üres üzlet van
-Remek ötlet, ha sikerül magának ajándékozom az egyik gitárt
-Szaván fogom, Mr. Kaulitz, köszönöm a türelmét,további jó utat
-Sok sikert a keresésben- mosolyogva feltekerte az ablakot és mielőtt elindult intett még egyet, és gyorsan besietett a városba, megvenni a gyógyszereket

*

Bill a romos lift helyett a lépcsőt választotta. A belváros zaja ma a szokottnál is hangosabb volt. Nem telt el úgy óra,hogy nem ment el a romos épület előtt egy kamion, rendőrautó vagy tűzoltó.
-Végre,hogy itt vagy- húzta be a nő vigyorogva és máris csókra formálta ajkait
-Hatalmas a dugó odakint, siettem- csókolta meg és levette a cipőjét
-Főztem kávét, menj a hálóba...addig töltök neked ... kapcsolj egy kis zenét- markolt lágyan Bill fenekébe

Bill mosolya azonnal eltűnt,amint Dana a konyhába ért. Levette a nadrágját és felsőjét, gyorsan bebújt az ágyba és rágyújtott egy cigire
-Kérek egy kicsit- ült Dana az alatta fekvő Billre és beleszívott a cigibe
-Nem akarok most beszélni, csak kényeztess
-Mivel?
-Szájjal, kézzel...amivel csak akarsz-vonta meg a vállát és rágyújtott még egyre

Dana vigyorogva a paplan alá bújt és nem húzta Bill agyát, azonnal a lényegre tért
-Te vagy az én emberem- suttogta Bill jól eső sóhajok közepette

*

-A hülye gyógyszered miatt majdnem lebuktam... de hál istennek nem kaptak el... mert nem volt a csomagtartóban a vas meg a rongyok... még jó,hogy eltetted onnan a nagy kutakodásban- törölgette az éjjeli szekrényem
Az ablak felé fordultam és csak bámultam ki az ablakon.
-Most ezt fogod játszani? Már 2 napja nem beszélsz hozzám... nem kérsz tőlem semmit... besértődtél talán? Nem fogok bocsánatot kérni...tényleg ezt gondolom
Semmi válasz... megforgatta a szemeit és visszatette a csengőt az asztalra, az ágy alatt hevert
Arcomon lassan végigfolytak a könnyek, apró foltokat hagyva a fehér párnán. Az első nap még törölgettem le, hogy ne vegye észre... de már nem látom értelmét... úgyis folyamatosan potyognak. Lelkileg teljesen megviselt ez a pár nap... a lövés, Tom idegeskedése...és,hogy rajtam vezeti le. Bántott már meg annyira,hogy sírtam és pár napig nem beszéltünk...de már odáig merészkedett,hogy lassan látni sem akarom. Nagy nehezen felültem és a fiókból kivettem a naplómat.

"December 24. Karácsony... : Első karácsonyom amit a rokonok és a barátok nélkül töltök. Szokatlan de nem rossz...Tomnak készítettem egy kis dobozt amiben a szerszámait tárolhatja. Tőle kaptam csokit, pár könyvet , új ruhákat és egy forró éjszakát. Az utóbbi volt a legszebb. Soha nem láttam még ilyen szenvedélyesnek és lágynak. Azt mondhatom,hogy ez a nap veszekedés mentes volt. (:"

-Baromság az egész- téptem ki a lapot és idegesen összetépkedtem - utálom őt, el akarom felejteni ezt az egészet- kiabáltam és az ajtóhoz vágtam a bögrét

Tom összerezzent az ajtó előtt, egy nagy tálca leves és spegetti volt a kezében. Az ajtó alatt lassan folyni kezdett a tea.Szemével követni kezdte hova folyik. Letette a szekrényre a tálcát és lehajolt,hogy felmossa a ragacsos folyadékot. Akármennyire is próbáltam elfolytani mélyről jövő sírásom,Tom hallotta,ahogy néha elakad a lélegzetem.

*

A város nyüzsgése alább hagyott, már csak pár autó és röhögcsélő fiatal maradt a forgalmas úton. Bill a másik oldalára fordult és maga alá gyűrte a selyem lepedőt. Csipás szemei kinyíltak és hunyorogva körbenézett. Megdörzsölte a szemét és kikelt az ágyból. Kinézett a nyitott ablakon. Meleg nyári idő volt, jól esett neki a meleg szellő.
-Nem tudsz aludni? Feküdj vissza-ült fel álmosan Dana és nyújtotta a kezét
-Lassan haza kéne mennem, lebukhatunk
-Kit érdekel?
-Engem, jól megvagyok Elenával
-Egy fiatal lány... hozzád egy érett nő kell, ez a 19 éve pont jó közöttünk-mászott mögé és lassan simogatni kezdte Bill izmos hasát
-Nem a kora zavar benne, te is tudod... nem ez a legnagyobb probléma
-Hanem?-puszilgatta a hátát
-Hanem,hogy a lányod- hunyta le szemeit szégyenkezve

I will nevet let you down - 17. rész - Sim születésnapjának indult


-Rendben, egész szép a sebed, de ne hajolgass ha lehet- kente be Tom a hasam és új kötést tett rá

Nem válaszoltam semmit,csak magamra húztam a takarót és tovább olvastam az egyik könyvet
-Ma olyan szép idő van... le akarom nyírni a füvet... gyere ki velem és napozz addig
Rápillantottam lenézően és tovább lapoztam
-Nem feküdhetsz egész nap itt az ágyban... levegő kell neked
Megismételtem az előbbi mozdulat sorom és lelöktem a kezét az ágyamról
-Na jó, nem játszod ezt- rántotta le rólam a takarót és kivette a kezemből a könyvet
-Tom, add vissza- szóltam rá
-Nem, kint a kertben megtalálod majd ezt a szart- ment ki és a falhoz simulva várt,hogy csináljak valamit

A szekrénybe kapaszkodva felhúztam magam és letettem a lábaimat. Hangosan felnyögtem a fájdalomtól. De a bizonyítási vágy erősebb volt a feladásnál. Mikor a lábaimra nehezedtem a hasamban egy erős égető érést éreztem, de ez sem érdekelt.
Tom fájdalmas arccal állt a szobám előtt, legszívesebben bejött volna,hogy segítsen...de azt akarta,hogy egyedül csináljam meg
-Ideadnád a könyvet most már? -álltam mellé könnyes szemekkel,de inkább a fájdalomtól
-Kint megkapod, ha lefeküdtél a napozó ágyra - ment ki a napsütésbe...mikor kiért rám nézett és várta,hogy megyek e

Mosolyogva vette tudomásul,hogy megerőltettem magam és elindultam a szabad ég alá.
-Ügyes kislány- borzolta össze a hajam
-Fogd be... ne szólj hozzám- feküdtem le nagy nehezen és kikaptam a kezéből a könyvet
-Itt leszek a közelben, ha kell valami ezzel a vizipisztollyal locsolj le- kaján vigyorral az arcán és levette trikóját

Izmos testén végigszaladt a szemem, párszor . Ajkaim kiszáradtak és hirtelen minden túl forró lett.
Megfogtam a vizipisztolyt és hozzávágtam
-Auuuh... mondom vizezz le, ne hozzám vágd-szólt rám, de nevetett
-Jól esett-próbáltam komoly lenni,de annyira édes volt.. muszáj volt nekem is nevetnem-szóval, vedd vissza a felsőd, mert undi vagy
-Mi vagyok?-indult lassan felém
-Undorító, na...gyerünk már, megvakulok- takartam el a szemem
-Vond vissza- tartotta felém a pisztolyt
-Dehogy vonom, nem félek tőled
-Én a helyedben félnék- tartotta a fejemhez
-Húzd csak meg ... megkönnyebbülnél , tudom

Eldobta messzire és mellém ülve vadul megcsókolt. Fogával megharapta alsó ajkam és erősen meghúzta.
Körmeimmel végigkarmoltam a hátán, amitől felszisszent és a combomra csapott

*

Elena a kulcsát kutatta a mély táskában, mikor Bill kinyitotta az ajtót... egy kötényben volt és paradicsom szószos volt az orra
-Halihó kis kuktám...épp időben, meg kéne pucolnod a krumplit
-Oké,szia-fordult meg nevetve és elindult haza a lány
-Jó vicc... vedd le a kabátod, addig előkészítem neked a pucolót
-Igenis szakácsbácsi... parancsot értettem
-Ne szemtelenkedj-puszilta meg és a fenekébe markolt
-És,hogy hogy főzöl valamit?
-Ma van anyukám szülinapja, 3-4 óra és ideérnek
-Mi van? Ma van? Mi van?
-Aham, ma 48 éves

A pucoló koppant az asztalon. Mire Bill odanézett már Elena a cipőjét vette és rohant is el.
-Mi a...-szólt oda Bill,de Elena már csak ennyit hallott

Nem telt el 20 perc , mire Bill iphoneja világítani kezdett. Bill megtörölte a kezét és megnézte ki hívja.
"Elena"
-Na mondjad édes-mosolyogva
-Mi anyukád kedvenc színe? Van itt kék, piros, rózsaszín, lila,sárga,fekete,fehér
-Narancs sárga, fel ne sorold nekem a több ezer színt
-És szerinted szereti a narancs sárga fülbevalókat? Mondj más színt
-Akkor piros
-Kék jó lesz?
-Jó...-forgatta meg a szemét nevetve és köszönés után letette

Az asztal fehér csipkés terítővel volt lefedve , az asztal közepén sárga tulipánok, Sim kedvenc virága
-Azta, kitettél magadért -puszilta meg Elena és most már véglegesen levetkőzött
-Rajtad nem ez a ruha volt előbb
-Hazamentem átöltözni, azt hiszed,hogy mikor megismerem anyud akkor olyan ruhába leszek?-háborodott fel
-Na muti mit vettél- húzta fel a szemöldökét

Elena odaadta neki a kis dobozt .
-De hát ez fehér
-Tudom... a kék olyan fiús volt
-Egy kék fülbevaló hogy lehet fiús?-nevetve ölelte magához
-Bill, így is elég ideges vagyok...ne húzz fel-

Sim, Gordon és a család pár barátja pontban este nyolckor érkeztek. Simone vigyorogva ölelgette meg Elenát, máris szimpatikusak voltak egymással
-Reméltem,hogy egy olyan barátnője lesz a fiamnak aki megeteti végre rendesen...ha már hozzám alig jön enni
-Ohh, egyik nap betömött vagy 6 sajtos szendvicset
-Elenaa- szólt rá fintorogva Bill és eljátszotta a sértődöttet
-Majd mutatok gyerekkori képeket, olyan kis duci volt még
-Benne vagyok, imádok Bill múltjában kutatni
-Nem találsz úgyse semmit- nyújtotta rá a nyelvét

A vacsora nevetésben telt. Sim és Elena folyton beszélgettek, Gordon is az egyik rég látott barátjával társalgott az új meccs eredményeiről
Bill a telefonja rezgésére letette a villát és kivette a zsebéből.
"Abby"
Gyorsan lenyelte az ételt és felpattanva kisietett az erkélyre
-Végre, tudod mennyire aggódtam?
-Történt egy s más azóta, bocsánat
-Tommal?-vágta rá azonnal aggódó hangon
-Nem, velem... figyelj csak annyit akarok mondani,hogy Tom nem akarja a pénzed...a leveled miatt
-Mi van? Mi az,hogy nem kell? Már megvan minden egy táskában
-Akkor költsd el, de Tomnak nem kell
-Akkor fogadd el te
-Nem tehetem
-Nem érdekel, mondd meg hol vagytok- kiabált rám
-Szia Bill- tettem le

Idegesen ledobta a földre a telefonját és párszor végigtaposott rajta.Elszívott egy cigit és bement.
-Te kavarsz az anyámmal?-esett neki Elena és püfölni kezdte Bill vékony testét


I will never let you down - 18. rész - Kibékülés-Szétválás, Nevetés-Sírás


-Azt hittem,hogy ő Dana... mikor múltkor hívtunk az a nő vette fel... nem gondoltam,hogy az anyja az- Gordon
-Hát köszi szépen... menjünk ki és beszéljük meg- fogta meg Elena kezét
-Azt várhatod,hogy valaha is beszélek veled... üzend meg a szerelmednek,hogy mire hazaérek már ne legyen otthon
-Te is hazudtál nekem,hogy az anyád nem normális...hazudtál!
-Miért szerinted a normális anya elveszi a lánya szerelmét?
-Nem vett el, én menekültem tőled hozzá!

Mindenki felszisszent erre a mondatra. Sim halkan pityergett Gordon mellkasán. Nem bírja a vitákat.
-Jó hír, már nem kell bújkálnotok-tapsolta meg Elena őt és felvette a cipőjét- Még egyszer boldog szülinapot Sim,örülök,hogy megismertelek titeket- nézett a többiekre és elsietett

Dana békésen töltötte a teáját mikor megérkezett Elena.
-Máris? Azt hittem ott is alszol annál a fiúnál

Elena nyugodtan odasétált mellé és anyjára öntötte a langyos teát.
-Tudod te jól hogy hívják azt a fiút, nem egyszer másztál az ágyába
-Megőrültél? Mi bajod van?-kiáltott rá
-2 órád van,hogy elvidd az összes szemeted és kiköltözz innen-fordult sarkon és bevágta a szoba ajtaját
Dana ruhája
-Mégis hova?
-A szerelmedhez, már biztosan nagyon vár!
-Kétszer történt meg... és csak azért mert te nem foglalkoztál vele
-Dolgoztam bazdmeg! Tudod mit jelent az? Mikor dolgoztál utoljára? 10-12 éve... de most jó neked, lesz egy olyan pasid aki eltart majd... de csak hogy tudd, ha látom,hogy bemész egy boltba, egy étterembe vagy bárhova, barátkozni akarsz valakivel... odamegyek és elmondom,hogy milyen is vagy valójában...egy romlott nőszemély

Bill kopogtatott az ajtón. Dana kinyitotta
-A szobában van, most mondta,hogy 2 órám van,hogy elhúzzak

Bill Elena szobája elé sietett és dübörögni kezdett
-Húzz a francba... vidd azt a hülye nőt is, de gyorsan mielőtt még hívnám a rendőrséget
-Gyerekes vagy...ez az amiért az anyáddal jobban megvagyok!
-Gyorsan csináljatok gyereket is, nem tudom,hogy tudtad e de az a  ráncos shaire pei hasonlító állat ott melletted már 45 éves! Lassan nem tudtok kis cuki Bill babákat csinálni... bár azt hiszem szívességet tennétek ezzel mindenkinek
-Nyisd ki! - Dana

Elena kinyitotta. Unottan nézett rájuk,bár a szemén látszott,hogy sírt

*

Tommal órák hosszat feküdtünk a napágyon.Már besötétedett, de mi untalanul öleltük és puszilgattuk egymást.
-Meg kéne beszélnünk mindent, annyira unom már ezt a sok veszekedést és kiabálást- puszilgatta az arcom
-Szerinted én nem? Olyan jó most így... mindig lehetnénk ilyen boldogok-karoltam át a nyakát

Ha őszintének kell lennem...talán örültem is,hogy visszavontuk Bill segítségét... ha odaadta volna a pénzt akkor már meg lenne az összes és mehetnénk haza. De így pár hónapig még biztos ittmaradunk. Furcsa még nekem is kimondani ezt, de jól érzem magam itt, a sok veszekedés ellenére is.
-Tom, miért közelítesz azzal a pudinggal? Nem tetszel te nekem! - tettem le a fakanalat nevetve
-Csak azt akarom,hogy megkóstold-húzta fel a szemöldökét és a képembe nyomta
-Barom szemét- nevetve töröltem le az arcomról és egy adagot én is a fejére nyomtam
-A hajaaam , tudod milyen macerás ezt kimosni belőle?- nyávogva sietett oda a tükörhöz
-Olyan macera,hogy a fél év alatt egyszer se láttam,hogy mostad volna- nevetve borultam el a földön
-Ezért ma te mosod meg a hajam-nyújtotta rám a nyelvét és tovább főzött

*

Bill és Dana a kanapén ülve nézték Elena ajtaját.
-Most mi lesz? Nincs hova mennem
-Nem tudom, ne agyalj most ezen

Dana remélte,hogy nem ezt a választ kapja... biztos volt benne,hogy Bill azt mondja,hogy hozzá mehet nyugodtan.
-Most pontosan mi is van köztünk?
-Mi lenne?-vonta meg Bill a vállát
-Mi az,hogy mi lenne?- vonta fel a szemöldökét
-Semmi nincs, szex és ennyi
-Volt köztünk szikra
-Dehogy volt, legalábbis a részemről semmi

Elena kinyitotta az ablakot, friss levegő után könyörgött a szervezete. Mélyen beleszívott a városi levegőbe és kiült a tűzlépcsőre.
Folyton azt kérdezgette magától,hogy Bill miért tette ezt vele, hiszen megbízott benne...hiszen Bill boldognak tűnt... vagy csak azért mert közben Danáról álmodozott? Kirázta a hideg még a gondolattól is,hogy szeretkezés közben nem rá, hanem a vérszerinti anyjára gondolt...

Nyílt az ajtó,Elena cicanadrágba és hosszú kék felsőbe kilépett a szobájából. Vállán egy nagyobb táska pihent.
-Hova mész?- pattant fel Bill
-Fogd be Bill! Most azonnal- vette fel a cipőjét és elsietett

Bill másnap fáradtan lépett be a cég ajtaján.Minden alkalmazott ránézett, volt aki sugdolózott, volt aki nevetgélt az orra alatt.
-Mi folyik itt Kelly? - sietett az információs pulthoz és levette Dior napszemüvegét
-Próbáltam minden papírt összeszedni, de képtelenség az egészet összegyűjteni- adott pár lapot Bill kezébe és félve leült a pult mögé

Bill kikerekedett szemekkel nézte a lapokat. Róla volt egy kép, alatta pedig piros betűkkel: "Velem járt, az anyám kefélte"
Bill szeme vérben állt, a pult mögé sietett és az összeset széttépte.
-Hívj össze mindenkit, MOST-sietett a lifthez, mindenkit félrelökött és egyedül a liftbe szállva felment az irodájába. Elena a fordószékében ült és felpakolta Bill vázlataira a lábát. Úgy olvasta Bill emailjeit amiket az anyjától kapott. Amint nyílt az ajtó hangosan olvasni kezdte.
"Kedves Csokibocsóm...fújj-tette hozzá- Elena ma végre elment itthonról és miénk az egész ház... mivel már mindenhol csináltuk a ház összes szegletében, gondoltam kipróbálhatnánk az ő ágyát is... apropó,jut eszembe erről.. megrendeltem ebben a pillanatban az új francia ágyam... így már csak 43000 Dollár van a számládon, bocsesz... a posta költség a drága, esküszöm- nézett fel rá- jah de olvasom tovább... úgy érzem beleszerettem az egyéniségedbe és a mosolyodba... mikor néztük kint a csillagokat és te megfogtad a kezem, majd kiugrott a szívem a helyéről... aztán mikor a szép szavakat súgtad a fülembe- itt Elena eljátszotta,hogy  mindjárt hány
-Takarodj ki az irodámból!
-Igenis csokibogyó- kelt fel és a laptopot az asztalra dobva, felemelt fejjel kisétált Bill cégéből

I will never let you down - 19.rész - Holnap már a saját ágyadban alhatsz


Tom hátrahajtott fejjel élvezte a tűző napot. Ölében a fejem pihent, a hatalmas napszemüvege meg az orromon csücsült.
-Tudom,hogy nem szeretsz erről beszélni, de holnap kapom a fizetésem...és azzal együtt meg lesz a pénz-simogatta a hajam
-Tudom, tegnap összeszámoltam mennyi van...reméltem,hogy még bőven nincs meg
-Ettől függ az életünk, ki tudja mikor találnak ránk?
-Hát akkor menjünk Európába- ültem fel és az ölébe bújtam
-Éjjel gondolkoztam sokat... szeretném rendbetenni az életem, jóba lenni Billel és anyuval... szeretnék gyerekeket... egy gitárboltot nyitni, Los Angelesbe
-Szép tervek , és velem mi lesz?
-Nem tudom, biztos te is szeretnél valamit
-Hát persze- ültem mellé és a tájat bámultam

Abby ruhája
Reggel feljöttünk a hegytetőre piknikezni. Alig vártam,hogy kimozduljunk... fél éven keresztül rossz viszonyban voltunk és minden nap veszekedéssel telt el...most,hogy már jól megvagyunk, vége az egésznek.
-Megírod a siker könyved és azzal turnézol majd a világban... mindenki a te könyved fogja olvasni a buszokon-vigyorogva nyomott egy puszit a vállamra
-Talán így lesz... nem tudom- piszkáltam a földön egy kavicsot
-Mi a baj? Azt hittem vágysz már haza
-Igen, vágyom is... de veled
-Én Riához tartozom, te is tudod
-Fogalmam sem volt erről... ha annyira hozzád tartozna nem feküdtél volna le velem tegnap sem
-Nem fogok veszekedni... fogadd el a döntésem és kész

Felkelt és a táskát a hátára dobva elindult hazafelé.

*

Bill vöröslő fejjel állt fel a kis dobogóra és vette kezébe a mikrofont.
-Egy kis figyelmet emberek... tudom,hogy most jó dolog a főnököt a háta mögött kinevetni...tegyétek is meg, aztán ha nem lesz munkátok holnap,akkor ne engem hibáztassatok. Hallottam vissza már most pár dolgot, és szeretném tisztázni az ügyeket. Elena írta ezt a hülyeséget és igen, összejöttem az anyjával pár alkalommal,de nem értem miért akadt ki Elena mikor mi csak ismerkedtünk... de egy dolgot tanultam belőle, soha többé nem keresem a Parkerek társaságát... szóval ha még egyszer hallok valakitől is pletykát az már pakolhat is.- tette le az asztalra a mikrofont és kisietett
-Kelly, hozz nekem kérlek egy jó erős kávét- ment be az irodájába és magára zárta az ajtót.
Elena hátul meghúzódva hallgatta végig amiket Bill mondott. Idegesen felpattant és mielőtt még a tömeg kiment volna a kapun, kezébe vette a mikrofont
Elena ruhája
-Billnek elég nagy dákesze van... hát ezt nem lehet nem észrevenni a szűk farmerján keresztül... tudják nála a kavarás annyit jelent,hogy körülbelül minden este ott voltam nála és minden este szeretkeztünk...2 hónapon át, szóval nem tudom mi kellett volna még neki ahhoz,hogy járjunk...de hát a mi kis dívánk nem tudja,hogy egy kis faluból érkezett még pár éve és mi tettük őt naggyá... elkényeztetett kis pöcs lett belőle aki egy szívtelen dög és nem tud bocsánatot kérni és órák hosszat nézi magát a tükörben... jah és ha már a nagy őszinteségnél tartunk drága Bill- kiabálta ,hogy Bill ezt mindenképpen hallja az irodába is...nem mintha eddig nem hallotta volna-Az anyám odalent kicsit ápolatlan... de hát olyan überjó napszemcsiket csinálsz,hogy tudjuk be a vakságodat annak- nézett Bill szemébe, aki már igyekezett elkapni tőle a mikrofont
-Te meg szex közben úgy  nyögsz mint egy túlgyártott zseb kutya
-Te meg 5 percnél tovább nem bírod és kifáradsz...bár mit is vártam, egész nap az irodádban ülsz és semmit se csinálsz
-Édes szívem engem legalább ismer több millió ember, na és téged? Te egy senki vagy...még az anyád is utál
-Ez kölcsönös- nyomta Bill képébe a mikrofont és elsietett

Több 100 ember kikerekedett szemekkel figyelte a veszekedést...majd mielőtt még Bill rajtuk vezette volna le a feszültséget, elindultak a dolgukra.

*

Sóhajtva körbenéztem az üres szobán ,hogy megvan e minden. Csalódottan vettem észre,hogy már mindent bepakoltam és útra készen állunk.
-Kész vagy?- jött be Tom
-Persze, minden megvan... mehetünk is- néztem rá csalódottan és felvettem a táskám
-Ne szomorkodj,újra a saját ágyadban aludhatsz-fogta meg a kezem
-Te meg a sajátodban- mosolyogtam rá erőltetetten és előre mentem

Borús idő volt. A fák meghajolva táncoltak és egy madár se énekelt a lombokon. Szürke volt az ég és messziről mennydörgést járta be az égboltot.
-Esni fog, szóval sietnünk kell- pakolt be és bezárta a házat
-Mi lesz a kocsival?
-Letesszük ott ahol elloptuk és felszállunk egy LA buszra
-És a pénz?
-Ha odaértünk felhívom a fószert és megbeszélünk egy helyet
-Na persze,hogy szétverjenek téged
-Mi mást tudok csinálni?
-Rakd egy zsákba és hagyd ott
-Szerintem ebbe nem kéne beleszólnod... majd megoldom egyedül. Amint odaértünk a városba hívok neked egy taxit és hazamész

Las Vegas a megszokottnál is forgalmasabb volt. Mindenki igyekezett hazamenni mielőtt még ideér a vihar.
-2 jegyet kérnénk Los Angeles Santa  Ana busz állomásig
-Sajnálom,de már nincs több szabad hely, de hétfő estére tudok maguknak foglalni 2 jegyet
-Hétfő estére? De hát az 2 nap
-Sajnálom,de már mindenki előre megrendelte
-Remek... és akkor hogy juthatnánk a városba?
-Itt 1 saroknyira lehet bérelni autót
-Köszönöm,viszlát- tette vissza a tárcájába a pénzt és elindultunk bérelni egy autót


Barstow
Éjjel értünk Barstow határához. Tom kabátja a fejem alatt volt és békésen aludtam, Tom pedig a rádiót állította be.
Mikor meghallotta a helyi híradót kicsit feljebb hangosította és egy hatalmasat ásítva figyelte az utat.
-Kramer Hills közelében egy kisebb tornádóra lettek figyelmesek  a helyi lakosok. A tornádó négyes erősségű és kelet felé tart. Ha lehet maradjanak otthon. 

I will never let you down - 20.rész - Örökre vége a bujkálásnak?


2 hét telt el azóta,hogy Bill lejáratta saját magát az alkalmazottai előtt. Jobban mondva nem lett volna olyan kínos az egész, ha Elena nem kavar be és mond olyanokat a dolgozók előtt. Így a 2 hét alatt mindössze háromszor ment be, a többi dolgokat otthon végezte el.
Dana párszor hívta de mindig kinyomta a telefont és a fiókba dobta. Nem kevés üzenetet kapott tőle és kezdte úgy érezni magát,hogy Dana zaklatja őt.
-Jó napot, szeretnék letiltatni egy számot-ment be a telefon céghez és elővette az iratokat

Megkönnyebbülten ült be az autójába és indult Sim felé.
-Végre sikerült... el se hiszem,hogy nem csörög 10 percenként ez a hülye-ült le a verandán a székre
-Azt beszélik,hogy bezárkóztál mióta Elenával összevesztél
-Kelly volt, mi?
-Az most mindegy... ha nem bírtad miért visel meg ennyire?
-Ki mondta,hogy megvisel?Egyszerűen leégetett az összes dolgozóm előtt... te talán nem éreznéd magad rosszul?

Sim csak csendben mellé ült és megfogta a kezét
-Tegnap itt járt Tom- sóhajtva
-Mi? Hogy van? Miért nem szóltál előbb? Átjöttem volna
-Nem jött be, csak a kocsijában ült- szomorkodott és Bill vállára döntötte a fejét
-Miért nem hívtad be?
-Mert szeretném ha ő lenne aki kezdeményez, tudom,hogy már nem haragszom rá...de nem fogok ráakaszkodni
-Amiket mondott azt nem komolyan gondolta, mindig is olyan anyás volt... emlékszel,hogy gyerekkorunkban is mindig hozzád bújt mesélés közben... csak összejött azzal a hülye nővel és minden megváltozott... drog, pia , balhék
-És szerinted ha most mellé állunk akkor nem keveredik ilyenbe?
-Most van egy másik lány a képbe... akivel volt most, találkoztam vele pár hónapja
-És milyen?-faggatózott vigyorogva
-Kedves és csinos...elég okosnak látszott
-És szerinted összejöttek?
-Nem hiszem, nem említette
-Emlékszel hogyan hoztuk össze az első barátnőjével?
-Persze, jól meg is vert mikor szakítottak- nevetett fel

Sim sejtelmesen ránézett Billre
-Mi? Biztos,hogy nem... anya nem fogjuk megint eljátszani, Tom nagyfiú
-De kérlek már... annyira szeretném- bújt hozzá
-Jó- motyogta az orra alatt fintorogva

*

Abby ruhája
Az utca ugyan olyan volt mint 1 évvel ezelőtt... a fák virágoztak, a fű szép zöld volt... itt nőttem fel gyermekkoromban és most ide jöttem ismét haza. Mégis annyira idegennek éreztem az egész légkört. A busz nyikorogva fékezett és kinyitotta a hátsó ajtót. Leszálltam és a táskámat kiszedve elindultam a házunk felé.
Az előkertben új grill sütő és szaletli volt. Pár percig biztosan álltam az ajtó előtt... bekopogtam és míg nem nyitották,addig az üvegben megigazítottam a frizurám. A nagymamám nyitott ajtót. Könnybe lábadt szemekkel nézett rám és magához húzva erősen megölelt
-Édes istenem, apuska hát gyere, Abby hazajött- kiabált be a nappaliba

Éjfél is elmúlt már, de mi a kanapéra ülve forró csészét szorongatva beszélgettünk...elmondtam mindent ami velem történt az elmúlt 1 évben.
-És ti? Minden rendben veletek?
-Persze, Alexis minden nap átjárt és főzött nekünk, nagyon kedves
-Tényleg, mi újság vele?- kérdeztem rá izgatottan
-Most született meg a 2. kislánya, annyira tünemény az a kislány
-Komolyan? Ez remek hír- mosolyogtam, de rettentően csalódott voltam,hogy erről lemaradtam

Felkaptam a táskám és elindultam a régi szobám felé. A lépcső melletti falon mindig is a mi képünk volt. Mikor kicsi voltam és a pipacsok között ülök, mikor nagyi ölében ülök és a kis kezeimmel gyúrom a tésztát... most mégis Alexis képei vannak kint. Ahogy az új kislányát ölelgeti, ahogy az én nagyszüleim játszanak a picivel...
"Tudom,hogy azt kérted,hogy ne írjak neked és felejtsük el egymást...de ez az élet egy káosz... utálom ezt... veled akarok lenni" - írtam Tomnak egy SMS-t... de 2 hét után sem kaptam rá választ... el kellett fogadnom,hogy én már nem vagyok a képben

*

Tom izgatottan dobolt a kormányon. A telefonja az ölében pihent .
-Hívjatok már... - sóhajtott fel és hátrahajtotta a fejét
Már órák óta ült a kocsiban és várta,hogy hívják őt a pénz miatt... már ment le a nap mikor a képernyő felvilágosodott és megszólalt a zene. Tom összerezzent és azonnal felvette.
-Ismered az El Pollo Grande éttermet? -kérdezte az egyik
-Nem igazán
-1600 South Hoover Street
-Igen tudom hol van
-Oda vidd... most zártak be. Dobd egy zacskóba a pénzt és tedd be a kukába. De maradj ott ha esetleg egy csöves kukázna...világos?
-Igen, értettem mindent

A város forgalma egyre jobban nőtt... a villamos megállóban tömegesen álltak az emberek.  A South Hoover Street  tömve volt turistákkal, fiatal egyetemistákkal és házaspárokkal.
-Pont ide kellett? Tömve van emberrel-dünnyögte Tom és átpakolta egy fekete zsákba

Kiszállt az autóból és elindult a nagy konténer felé. Ekkor egy erős kéz megragadta és a földre taszította. Aztán minden elhomályosodott.

I will never let you down - 21. rész - Ugye él?



Sim , Bill és Gordon idegesen mászkáltak a műtő előtt. Az orvosok nem mondtak eddig semmit. 4 óra várakozás után kijött egy ápolónő és elmondta a fejleményeket.
-A bal combcsont megrepedt, Az arcán több helyen össze kellett varrni, mint például a száját és a szemöldökét, A Bal 3. és Jobb 2. Borda megrepedt és ideiglenes merevítőt kapott és több zúzódás a testén. Az orvosok most végeztek és pár perc múlva bemehetnek hozzá. De csak egyesével és ne beszéltessék meg őt, még altatásban van...később is próbálják meg visszatartani őt a beszédtől
-Rendben, köszönjük- válaszolt  Gordon és magához ölelte Simet és Billt
-Miért bántották? Miért tettek ilyet a kisfiammal?- sírt fel hangosan Sim
-Nyugodj meg, minden rendben van már - Gordon és a haját simogatta-
-Menj be hozzá előbb te- nézett Sim Billre
-Biztos? Jól vagy?
-Dehogy vagyok jól...de te rád nagyobb szüksége van- erőltetett egy apró mosolyt az arcára

*

Ruhám
Hangosan lépkedve értem le az emeletről. A földszinten már hatalmas készülődés zajlott.
-Mi ez a sok kaja?- álltam meg a konyha előtt
-Grillparti lesz ma, ha kijönnél néha a szobádból akkor tudtad volna
-Kik jönnek el?
-A szomszéd házaspár és a kisfiúk, A boltból Paul , Alexis a 2 gyerek és a férje
-Remek, még jó,hogy ma nem leszek itthon
-Dehogynem, segítesz előkészülni
-Aztán megyek el
-Nem tudod örökre elkerülni őt... sokat fog idejárni
-Tudom, de nem akarom látni
-Nyafogás helyett segíts- simogatta meg az arcom és kezébe kapott két tál salátát

Már kint készülődtünk mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt, de most felvettem
-Háló?
-....
-Bill, mondd lassabban kérlek,egy szót se értek
-...
-Hogy micsoda? Mi történt Tommal?
-...
-Ugye él még? - lettem falfehér és lerogytam egy székre
-...
-Melyik kórházban vagytok? Odamegyek
-...
-1 óra és ott vagyok- tettem le és beszaladtam a táskámért

Lihegve értem be a kórház ajtaján. Az információs pulthoz siettem és elmondtam a nevem
-2. emelet, 670-es ajtó- válaszolt unottan és tovább lapozgatta a napilapot

Ha 100x nem nyomtam meg a lift gombot akkor egyszer sem. Idegesen néztem,ahogy a kijelzőn írja melyik emeleten van... 5-4...-3-2-1-F
Csilingelve nyílt ki az ajtó. Tömve volt emberrel.... A lábammal dobolva vártam,hogy mindenki kiszálljon
Megnyomtam a 2. emeletet és a falnak dőltem. Letöröltem arcomról az odaszáradt könnyeket és kilépve a liftből a 670-es szobát kezdtem el keresni. Ott ült előtte Bill, Sim, egy másik fiú és Gordon. Bill amint meglátott felpattant és átölelt
-Hogy van? - öleltem vissza remegve
-Most bent van nála egy orvos... azt mondta,ha végez bemehetünk hozzá egyesével
-De mit mondtak? Mi lesz? Rendbe fog jönni? Valami maradandó?
-Nincs maradandó, esetleg pár heg... az biztos,hogy többé nem űzhet nehéz sportágat ... de minden rendben lesz
-Tudtam,hogy vele kellett volna mennem
-Hova? Te tudod mi történt?
-Ma kellett neki visszavinni a pénzt...azt nem tudom hova, de ma kellett...biztos vagyok benne,hogy ők voltak
-A kocsit a South Hoover Streeten találták
-Akkor oda, azt nem tudom miért
-Figyelj majd ezt a rendőröknek is mondd el
-És ha kérdezik,hogy mi volt az elmúlt 1 évben?
-Akkor mondd el
-Tomot bezárnák
-Dehogy is, nem fogják... kérlek
-Rendben-öleltem át ismét

Az ápolónők kijöttek és mi mehettünk egyesével. én akartam menni utoljára. Mikor beléptem a szobába csak egy sebes arcú Tomot láttam, tele csövekkel . Elsírtam magam és az ágya mellé ültem , azonnal megfogva a kezét
-Miért nem mentem veled?- borultam az ágyra zokogva -ha ott lettem volna nem tették volna ezt... annyira sajnálom,hogy minden miattam van...hogy elszórtam egy csomó pénzt és,hogy annyi mindent kértem tőled...ha hamarabb összegyűlik a pénz mint ahogy volt a határidő... akkor nem lett volna ez, sajnálom hallod? -szorítottam meg a kezét

*

Elena táncoló léptekkel sietett Bill lakása felé. Háromszor bekopogott. Bill nyúzott arccal és karikás szemekkel állt előtte
-Mit akarsz?- halkan
-Háh...-ment be kárörvendően nevetve- összejöttem Justinnal...szétüt a guta ugye? Most nálam a labda...sarokba vagy szorítva...Justin a legnagyobb ellenséged és le fogunk győzni... tuti durvább lesz mint,hogy te az anyám lepedőén akrobatáztál...
-Gratulálok... ezért jöttél? Mert ha befejezted a mondandód akkor akár el is tűnhetnél a francba- nyitotta ki az ajtót

Elena is észrevette,hogy rossz állapotban van. Bill a falnak támaszkodott és mély levegőt vett, hogy el ne ájuljon.  Elena már csak azon kapta magát,hogy Bill dől felé .
-Héé, jól vagy?- kapta el és a kanapéhoz kísérte- teljesen elsápadtál... minden oké?
-Igen, csak menj el
-Nem akarlak így itt hagyni
-Tűnj már el innen Elena! Látni sem akarlak... utállak!- lökte arrébb

Elena könnybe lábadt szemekkel kelt fel a földről és elsietett a legközelebbi parkba.
Leült a járda patkára és remegő kezekkel elővett egy kis dobozt. Kivette belőle a tartalmát és a könnyektől alig láthatóan, halkan elsuttogta ami rá volt írva: pozitív.

  *


Ria ruhája
Sim két kávéval a kezében jött be a szobába és végigsimított a hátamon.
-Hoztam neked kávét drágám...jött orvos azóta?
-Igen, benéztek ... köszönöm- ültem fel és belekortyoltam a kávéba
-Annyira sokat jelent nekünk,hogy itt vagy- simogatta meg a hajam mosolyogva
-Ez csak természetes... alig várom már,hogy felkeljen
-Én is kincsem-sóhajtva
-Ha tudtam volna,hogy ez lesz mindent máshogy csinálok... nem engedtem volna ,hogy egyedül menjen oda...vagy,hogy ... istenem mindent megadnék azért,hogy újra leszidjon egy kis apróságért vagy mérgesen nézzen rám...nekem mindegy,hogy mennyire fog engem utálni, csak gyógyuljon már meg- hajtottam le a fejem szomorúan
-És akkor én mit mondjak? Több éve nem is beszéltünk
-De miért?
-Nem mondta el?
-Semmit sem mondott el... nem szeretett erről beszélni, de tudtam,hogy nagyon szomorú emiatt
-Az a nő az oka mindennek... amint összejött Tommal, kezdett eltávolodni tőlem a fiam...persze,hogy ezt nem tűrtem jó szemmel...mikor néha napján átjött akkor is pénzt kért és bűzlött a piától... a karja össze vissza volt szurkálva...szörnyű látvány volt ... próbáltuk Billel lebeszélni a lányról, de hajthatatlan volt... szerelmes volt belé
-Tudom, azt mondta... de miért nem ültek le és beszélték meg?
-Mert nem volt rá képes... ha elkezdtük akkor is felpattant és mindent a fejemhez vágott... régen nem ilyen volt... istenem az a lány az oka mindennek
-Rólam beszéltek?- állt az ajtóban egy vörös hajú lány

Mindketten odakaptuk a fejünket. Sim megfogta a kezem és kérdőn nézett rám.
-Őhm hello, Abigail vagyok
-Ria, ki vagy te?
-Az én egyik barátnőm- vágta rá Sim
-Tom velem volt az elmúlt 1 évben... pihenésre van szüksége, szóval megtennéd,hogy kimész és becsukod magad után az ajtót?
-Egy frászt... én vagyok a barátnője már 3 éve
-Mégse kerested őt az elmúlt 1 évben...ha nem tévedek
-Dehogynem , minden nap együtt voltunk- vonta meg a vállát
-Érdekes... - hagytam inkább rá...nem akartam Tom előtt veszekedni vele
-Az mindegy mi volt 1 évvel ezelőtt...de a ma a fontos- emelte fel a kezét és a szemünk előtt megcsillogtatta 8karátos jegygyűrűjét

I will never let you down - 22.rész - Istenem , ha hallasz


Ria 

Ria és én a kórház előtti parkba mentünk,hogy ott beszéljük meg a dolgokat, ne pedig a csendes kórházban.
-Viszonyod volt vele- jelentette be
-Igen
-Hogy tudtam...
-Nekem miért nem tűnt fel,hogy nem megy 1 évig haza?
-Mert soha nem találkozunk szinte
-És ez jó? Miért mész akkor hozzá?
-Mert valamikor régen még szerettem őt...és tudom,hogy ő most is szeret engem...hiszen visszajött és engem választott
-Csak fájdalmat fogsz neki okozni
-Keresett egy jól kereső állást és nekem is jól jön az a pénz amit nekem ad nap mint nap
-A pénze miatt vagy csak vele?
-Miért te nem csak azért voltál vele? Hagyjuk már...
-Nem, én azért voltam vele mert muszáj volt! Aztán megkedveltem
-Annak ellenére,hogy annyit bántott?
-Honnan tudsz te erről?
-Ő mondta, csakúgy mint azt,hogy volt egyszer kétszer szexuális kapcsolat köztetek...de azt is elmondta,hogy semmit sem jelentett neki... csak egyszerűen ő is pasi és ha nincs más akkor jó a szamár is... csak ,hogy őt idézzem... valamint még azt is elmondta ,hogy mennyire ki nem állhatott téged-mosolygott kárörvendően
-Hazudsz- keltem fel a padról
-Majd kérdezd meg tőle... nekem nem lenne okom hazudni, aki kettőnk közül hazug az csakis te vagy...nemde?- kelt fel ő is és elindult a kocsija felé

*

Tom állapota egyre jobb lett így a mély altatásból már csak fájdalomcsillapítókat kapott és néha 1-1 órára fel is ébredt.
Szombat délután egy tál sütivel a kezemben léptem be a szobájába. Ébren volt , és mikor meglátott édesen elmosolyodott.
Még nem néztem rá,így halkan osonva lépkedtem az ágya felé. Letettem a sütit és leültem a székbe ami az ágya mellett volt.
-Szia-halkan
-Hát te ébren vagy?-néztem rá -szia
-Igen, pár perce ébredtem fel... megvizsgáltak
-És mi a helyzet?
-Javulgatok... 1-2 hét és hazamehetek
-Ennek örülök,és lesz aki ápol?
-Majd anyát megkérem
-Rendben, de majd néha én is szívesen figyelek rád
-Nem kell... figyelj, összeköltözöm Riával és
-Tudom, már beszéltem vele... amint jobban leszel irány a templom és összeházasodtok- mosolyogtam fájdalmasan
-Nekem kellett volna elmondanom ezt, sajnálom
-Nem baj, hiszen ki vagyok én neked? -sóhajtottam
-Csak jogod lett volna tudni
-Én meg szeretném ha tudnád,hogy Ria nem olyan amilyennek mutatja magát
-Tudom milyen... makacs és akaratos...de ő tartozik hozzám... ő az aki teljes mértékben elfogad
-Én is elfogadlak
-Valahogy nem így emlékszem... például úgy akadtál ki rám a drogos ügyek miatt, hogy még csak a nevem is alig tudtad
-Ha Ria nem haragszik rád emiatt akkor elég baj
-Boldog vagyok vele, fogadd el és kész
-Jó...oké- dőltem hátra

*

Hetek teltek el azóta,hogy Elena meg akarta mondani Billnek ,hogy várandós tőle. De eddig soha nem jött össze az alkalom. Justinnal még mindig egy párt alkotnak,és nem is akar ezen változtatni...
-Szóval a költöztető csak hétfőn jön, gondoltam szólok,hogy ne kapkodj annyira a pakolással- nézett Justin Elenára és megpuszilta a homlokát
-Remek...akkor még 1 hétig nem tudunk összeköltözni? - sóhajtva bújt hozzá
-Sajnos nem...de alhatsz nálam minden este
-Aludni? Ki beszél itt alvásról? Ha észrevetted volna terhes vagyok és a hormonjaim csoda,hogy nem robbannak ki... egész nap az ágyban lennék és szeretkeznék veled- csókolgatta meg a száját és már borította is le az asztalról a dolgokat.
-Héé cica, ne ennyire hevesen, én is kívánlak de most nem lehet...10 perc múlva tárgyalásom lesz és nem mehetek úgy be
-Dehogynem, majd megigazítom a nyakkendőd- ült az asztalra
-Nem a nyakkendő a lényeg, még át kell olvasnom vagy 3x
-Szóval most nem lesz szex?- görbült le a szája
-De, este kapsz kettőt is
-Csak?- kezdte remegtetni
-Akkor amennyit csak akarsz szerelmem, de ne légy mohó
-Menj vagy megeszem a feneked- csapott bele kislányosan és vigyorogva megpuszilta - sok sikert
-Meglesz-csókolta meg aztán végigsimított a kemény pocakján és megpuszilta a jövevényt.

Bill az üveg ablakon keresztül nézte. Mikor tudatosult benne,hogy Elena babát vár Justintól  ökölbe rándult a keze és türtőztetnie kellett magát ahhoz,hogy ne verjen szét valamit. A tárgyaló terembe ment és Justintól a legtávolabbi székre ült. Justin és Elena az ajtó előtt még váltott pár csókot.
-Megvárlak itt, aztán együtt megyünk haza- szólt még Elena és becsukta az ajtót

Justin elővette a papírokat és mindenkivel kezet fogott... kivéve Billel.
A fél órás előadásban elmondta milyen éves eredményeket hoztak össze közösen... kivéve Bill
Mennyi jövedelem jött be és mindenkinek a divatbemutatója mennyire remek visszhangot keltett...kivéve Billé
-És azt is elmondanád,hogy a te éves kereseted mennyi? Vagy ,hogy mennyi hasznot húztál mások kárából? - emelte fel a végén a hangját Bill
-Nem értem mire célzol
-Nagyon is jól tudod mi a bajom veled... egész előadás alatt engem szidtál... több pénzt kerestem ennek a cégláncnak mint te valaha is... egész nap dolgozom és jól végzem a dolgom
-De nem a legjobban...körülötted mindenki sokkal jobb eredményt ért el
-Tudom,hogy az a bajod,hogy én jártam először Elenálval... de talán én jobban teljesítettem mint te? Ha kicsi a farkad ne rajtam vezesd le-

A terem susmorgástól lett épp olyan zajos
-Azt hiszem este már meg is kapod az igazgatói lemondásod
-2 évre szól... még van 1 évem
-Azt hiszem ezt én döntöm el... én neveztelek ki és annyi jogom is van visszavonni
-Vond, és ki lesz aki vezetni fogja?
-Hidd el,hogy megoldom... nálad még a takarítók is jobban dolgoznának

Bill felpattant és elindult Justin felé, ökölbe szorított kézzel...mikor megszólalt a riasztó
-Tűz van, mindenki siessen a kijárat felé! - sietett egy alkalmazott és mielőtt még a tömeg elindult volna, gyorsan lesietett

*
-A helyszínről jelentkezik Mia Smertz....Mia, mit tudsz eddig? Mi történhetett az épületben, hány ember rekedt bent?
-Üdvözlök mindenkit, hatalmas káosz uralkodik körülöttem, mint látják a város összes tűzoltója ide jött oltani a 60 emeletes épületet, a tömeget a rendőrség már elterelte és nők, férfiak és gyerekek várják imádkozva,hogy az ismerőseiket meglássák kijönni a füst mögül. Eddig 5 férfiról tudunk aki még bent van... most mondják a fülemben,hogy ebben a pillanatban tudták meg a cég vezetőjétől,hogy egy terhes nő is az épületben tartózkodik.

I will never let you down - 23. rész - Mennyország


-Bent van, Elena bent van - kiabálta Bill Justinnak
-Igen tudom, én mondtam meg a tűzoltóknak
-A tűzoltók nem fogják abbahagyni az oltást azért,hogy megkeressék... a gyereked várja a szíve alatt és te csak itt állsz
-Nem az én gyerekem, tőled várja te barom

Bill megtorpant és percekig állt ott miközben a tömeg lökte oldalra.
-Ha az ember a TVn keresztül nézi az eseményeket mindenkinek a 2001es terrortámadás jut eszébe. Repülő épület darabok, holttestek és imádkozó emberek. Eddig összesen 3 férfit és 2 nőt azonosítottak be, a többi emberről akik bent rekedtek még nem tudni.

-Elnézést uram, de bent van egy nő... terhes, és és... a 20. emelet körül lesz, muszáj megtalálniuk- állított meg Bill egy tűzoltót
-Mindent megteszünk, de nem lehet kivételezni, sorba kell menni
-Francba már a szabályokkal- bújt át a szalagkorlát alatt és befutott az épületbe
A lift ajtó kidőlve  feküdt a hall közepén , így Bill a lépcső irányába kezdett sietni.
-Uram ide nem jöhet be, életveszélyes- szólt neki egy egyenruhás férfi de Bill meg se hallotta

A 8. emelet után a falról lepotyogtak a sorszámok,így Bill hangosan számolva sietett fel a 20. emeletre
-Elena! Hallasz? Bill vagyok, hallasz? - üvöltött amennyire csak tudott és benyitott az összes irodába.

Semmi választ nem kapott, az összes helyiséget bejárta már,de sehol egy válasz.
-Kérlek szólalj meg... kérlek szépen, Elena- kezdte újra a keresést pánikolva, de a füsttől már alig kapott levegőt

A női mosdó a felismerhetetlenségik égett. Pár cserépből lehetett csak felismerni. A mosdók oldalai kidőltek és a mosdókagylókból szivárgott a víz, ezzel kicsit tompítva a tüzet, de megerősítve a füstöt. Bill a szája elé kapott egy rongyot és keresni kezdett...az utolsó mosdó alatt meglátott egy csillogó ékszert
-Az Elena karkötője, kérlek istenem add,hogy ő legyen és minden rendben legyen velük- sietett oda és elkezdte lebontani a falakat róla. Bill megkönnyebbülten látta,hogy Elena fekszik ott
-Kicsim, hallasz? Minden rendben lesz, csak ki kell vinni a folyosóig és értünk jönnek - simogatta el Elena hosszú barna haját és látta,hogy vérzik a feje

Bill, Elenával a karján mindössze a 15. emeletig jutott, idáig bírta. Lába alatt mintha mozogni kezdett volna a föld, aztán minden elhományosodott és a földre zuhant.

Az épület elé még több tűzoltó és mentő érkezett. A rendőrség hangosan kiabálva próbálta visszatartani az ideges embereket.
Justin a legutolsó sorban állt és a sebét tisztogatta. Elgondolkozott azon,hogy most ezután mi lesz, ha Elena nem éli túl,vagy ha Bill is bent ég az épületben amit 10 éve ő vezet és mindent ő ért el. A mi képzeletünkben bizarr dolog lenne elképzelni azt,hogy előtérbe helyezzük a munkánkat és azt fontosabbnak találni,hogy amiért annyit dolgoztunk az 1 óra alatt leég. Nekünk az lenne a természetes ha első sorban , az imádkozó emberek mellett állnánk és kérnénk a jó istent,hogy mentse ki a szeretteinket. Helyette Justin arcára egy aprócska mosoly ült, végignézett a lángoló épületen, sarkon fordult és leintett egy taxit,hogy hazaérve befekhessen a habok közé...

A napot már felváltotta a hold, a környék házait mégis bevilágította a lángok fénye. 9 óra folyamatos munka után az utolsó lángokat is eloltották és a sérülteket megvizsgálták. Bill az egyik mentőautó végében ült és bámulta a leégett épület maradványait.A 4 sávos úton egy autó sem állt, a rendőrautókon kívül. A járdákon fekete zsákokban hevertek a holttestek. Bill beleharapott az ajkába,hogy elkerülje a sírást. Egy ápoló éppen a karján lévő sebeket fertőtlenítette mikor ránézett Bill
-Tudni lehet már valamit a terhes lányról?
-Nem tudok semmi biztosat mondani uram, de ne idegeskedjen, mindent megteszünk értük
-Nagyon sokáig volt a tűzben, és és... tudják,hogy mikre allergiás? Vagy hogy mi a kedvenc kajája? Adjon egy papírt és felírom
-Nyugodjon meg uram, kérem

*

Egy vizes tállal a kezemben kopogtam be Tom szobájába. Már 2 hete Simnél lakott a régi szobájában
-Szabad- szólt ki már erős hangon
-Szia- nyitottam be mosolyogva
-Hello, hát te?
-Simnek el kellett mennie valahova, ezért hívott,hogy jöjjek
-Miért nem Riát?

Megvontam a vállam és leültem az ágy szélére
-De már jól vagyok, szóval nem kell segítség
-Láttad ebben a 2 hétben itt Riát? Hm?
-Sokat aludtam
-Nem Tom... nem volt itt egyszer sem...aki itt volt minden nap az én vagyok! Én akarok veled lenni és én vagyok beléd szerelmes, nem az a nő... csak a pénzed miatt van veled... hülye vagy ha nem veszed ezt észre

megszorította a kezem és mérgesen a szemembe nézett.
-Menj el innen
-Nem megyek, beteg vagy és egyedül lennél itthon...lehet engem utálni, és tudom miket mondtál rólam a hátam mögött...de nem érdekel...mikor bajban voltam te is segítettél nekem
-Mégis miket mondtam rólad?- gúnyosan

-Hogy mennyire utáltál velem lenni... és,hogy ...-kezdtem bele
-Mi van? Én ilyet nem is mondtam
-Mindegy Tom...már nem kell velem lenned- borogattam be a sebeit
-Abby, nem mondtam ilyet soha-fogta meg a kezem
-Hozok neked valami kaját, mit ennél szívesen?- tettem le a szivacsot és letöröltem a kibuggyanó könnyeimet
-Abby, figyelnél rám?

Rápillantottam mire ő maga mellé fektetett és átölelt.
-Nem mondtam ilyeneket... sokat veszekedtünk de jól éreztem magam veled... jó volt minden
-Idézem mit mondott még Ria: Azért feküdtél le velem mert szexhiányos voltál és ha nincs ló jó a szamár is
-Ne foglalkozz már vele... rám figyelj. Nem mondtam ilyet neki! Hiszel nekem?- hajolt fölém
-Hiszek- suttogva néztem az arcát ami pár centire volt tőlem

Mutató ujjával elsimított egy hajtincset az arcomból és behunyt szemmel lágyan száraz ajkaimra tapadt.Ismét a mennyországban éreztem magam.

I will never let you down -24.rész - Nem így akarta volna

Még pár napja megírtam egy fél részt...gondoltam felteszem  nektek :)

Puha ajkai simogatták kipirosodott arcom. Jól esett minden érintése, ám eszembe jutott,hogy bármi is lenne az elkövetkezendő fél-1 órában.,az elmúlik és ő ugyan úgy Riát választja
-Nem megy-ültem fel és visszagomboltam a felsőm
-Nem értelek...komolyan- ült mögém és a nyakam puszilgatta
-Te Riát választottad...ne nehezítsd meg még jobban a dolgokat...így is nehéz
-Ria jó arra,hogy lefeküdjek vele és ha kényszert érzek arra,hogy a világ legnyíltabb helyén szájjal kényeztessen akkor megteszi....de ő nem törődik velem
-Hát, mégis őt veszed el... tényleg összeilletek...-kezdtem magyarázásba de maga felé fordított és lágyan megcsókolt
-Kuss... most ne agyalj ezen, csak élvezzük ki minden percét- húzott magára

És valóban jól esett minden érintése.

*

A délutáni nyüzsgéshez képest már szinte alig volt valaki a kórházban.Pár ápoló sétált végig és nézett be a betegekhez, de a betegek rokonait már hazaküldték. Egyedül a négyes műtő előtt ült a földön  ember.
Bill,Sim, Gordon, Dana és Andreas
-5 órája-suttogta Sim és Bill hátára feküdt, aki előredőlve próbálta nyugtatni magát
-A legjobb orvos Los Angelesben- Gordon és Sim karját simogatta
-De 5 órája?
-Küzdenek érte, ne aggódj
-El se hiszem,hogy az unokámat hordja a szíve alatt és van képe meghalni- fakadt ki

Bill a földre csapott és idegesen rájuk nézett
-Befognátok végre? Ki mondta,hogy meghalt? Hem? - kelt fel és az ajtó mágik oldalára ült

Bill a falnak döntötte a fejét és behunyta a szemét. 3 napja nem aludt semmit, így azonnal elnyomta az álom.

-Elena Green hozzátartozói? - jött ki az orvos a 8.órában
-Igen,mi vagyunk-pattant fel Bill -hogy vannak?
-A kisbaba szívverése még nem stabil, de a körülményekhez képest jól van,a füst ami bekerült a szervezetbe káros lehet a kisbabára, ezért császár metszéssel kivettük a picit...inkubátorba tettük és mindent megteszünk,hogy ne károsodjon
-És...és Elena?-dadogott Dana
-Mindent megtettünk érte, de ...-kezdett bele
-De... nincs de, nem lehet de... - kezdte rázni a fejét Bill
-A fején és a mellkasán olyan erős sérülések keletkeztek,hogy már nem tudtuk visszahozni. Részvétem-

A temetésen csak a szűk családi kör jelent meg. Bill egy vörös rózsát a kezében szorongatva állt az első sorban. Nem is hallotta amit a pap mond, csak a koporsót bámulta
-Biztos nem így akart Elena meghalni, mindig pörgős és vidám lány volt... nem lehet így vége- fordult Dana felé Bill
-5 percen belül vége van, és te kibulizhatod magad egy bárban...de ne alázd meg a lányomat
-Hogy mondod? Én megalázni? Nálam jobban senki sem ismerte
-Bill, talán fél éve ismered
-Te meg 24, de mégsem tudtál róla semmit
-Épp eleget ahhoz,hogy tudjam, ezt akarná
-Na persze.Te a minta anya, mindent tudsz-fintorogva
-Takarodj innen Bill, most!- fakadt ki

Bill a ceremónia közepén bedobta a rózsát és sarkon fordulva elsietett. Gyors gyaloglása közben letépte magáról a nyakkendőt és az első kukába bedobta a fekete öltönyét. Fehér ingét nyakán kigombolta és nadrágjából kihúzta
-Anyád még mindig egy hülye picsa, majd én elengedlek úgy ahogy azt te is akartad volna

Bill riadtan kelt fel a kórház padlóján. Arca piroslott és folyt róla a verejték.
-Ez csak egy rossz álom volt- nyugodott meg és körbenézett...még mindig semmi

I will never let you down 25. rész - Mint azon az esős estén


Bill megkönnyebbült mikor felébredt és tudta,hogy ez még nem következett be...de félve mászott vissza Simhez és szorosan átölelte
-Minden rendben van...érzem- Sim ölelte vissza és a hátát simogatta
-Elena Green hozzátartozói? - jött ki az orvos a 8.órában
Bill összerezzent, eddig minden ugyan olyan mint az álmában. Az orvoson fehér köpeny van, a szeme karikás és pár helyen vérfoltos
-Igen,mi vagyunk-pattant fel Bill -hogy vannak?
-A kisbaba állapota stabil
-És Elena?
-Mindent megtettünk érte, de ...-kezdett bele
-De... nincs de, nem lehet de... - kezdte rázni a fejét Bill-ezt álmodtam,pont ugyan ezt...-kétségbeesetten kapta markai közé az orvost
-Bill,nyugodj le... ez nem segít- szedte le Gordon
-Elena él... de nem stabil, a sérülései súlyosak és nagyon sokat volt a tűzben,a bal lábfeje megégett

Bill megkönnyebbültek rogyott le a székbe és vigyorogni kezdett
-Tudtam, és bemehetek hozzá?
-Még altatásban van,de természetesen bemehet,csak ne zaklassa fel
-Persze,jól fogok viselkedni- vett mély levegőt és elindult-de anya-fordult vissza és odasietett Sim elé-  jó így a ruhám? Eléggé büdös már
-Tökéletes, jó így-mosolyogva
-De virágot se hoztam
-Nem hiszem,hogy most zokon venné-nevetett fel
-Nincs cigi szagom?-szagolta meg a felsőjét
-Bill, tökéletes vagy, mint mindig- puszilta meg mosolyogva és az ajtó felé lökte

Bill rosszabb helyzetre számított. Nem voltak tele géppel Elena testrészei, nem volt sápadt arc, nem voltak sebei. Elenát pont olyan  gyönyörűnek találta mint azon az esős estén mikor az étterembe beszaladt és lerázta vizes esernyőjét a vendégek méregdrága cipőjére.
Fehér takaróval volt betakarva és haja kócosan pihent a párna sarkában.
-Gyönyörű vagy- mosolyogva puszilta meg és leült mellé

Elena még békésen aludt. Bill mosolyogva végigsimított a karján,egészen a kis pocakjáig. Ugyan még  alig lehetett látni, de Bill máris oda volt a  tudattól,hogy 4 hónap múlva apa lesz.

-Amint kijöhetsz innen,hozzám költözöl és mindent rendbe fog jönni-hajolt a füléhez-soha nem mondtam még neked,de szeretlek. Remélem egyszer megbocsátod azt,hogy elkövettem azt a hatalmas hibát.  De nem felejtheted el azt amikor a parkban sétáltunk vagy mikor az erkélyen elmondtam a kívánságaimat. Veled akarok boldog lenni,nem nélküled- puszilt meg a fülét és mellé bújt

*

Most először éreztem azt Tomnál,hogy az együttléteink után nem rohan sehová. Las Vegasban mindig szusszant egyet és már ment is a dolgára. De most...ott fekszik mellettem békésen és az ujjaimat cirógatja.
-Bánod,hogy velem találkoztál azon az estén?
-Nem bánok semmit- mosolyogva- sokat veszekedtünk igen,és volt,hogy annyira megbántottuk egymást,hogy legszívesebben megöltük volna a másikat,de nem bántam meg semmit.
-Akkor jó, amúgy én néha élveztem veled  a vitát
-Én  is, mikor dühünkben szétszexeltük az éjszakát-nevetett fel boldogan
-Ne vedd el Riát- bújtam a nyakába és lágyan puszilgattam
-Nem veszem el-ölelt magához
-Ígéred?- mosolyogva
-Ígérem- csókolt meg lágyan

Bíztam Tomban, hittem benne, elhittem minden szavát. De vajon igazat mondott e? Nem vert át ismét? Szeretnék vele lenni és boldog lenni,újra
Pont egy hét alatt jöttek úgy rendbe a dolgok,hogy folyton együtt voltunk,reggel együtt keltünk, együtt töltöttük a napokat és együtt is feküdtünk le aludni.
Az erkélyen sütöttünk zöldségeket mikor megcsörrent a mobilja
-Szia mondjad-vette fel és mosolyogva rám nézett
-Most vagyok az utcádban- Ria
-Mi van? Miért nem szóltál?
-Mert meglelek, addig szedd össze a cuccaidat,éppen eleget voltál már anyádnál
-Fejezd be Ria, nem megyek el innen
-Komolyan? Majd meglátjuk-tette le

-Ez hülye- forgatta a szemét
-Elmegyek- tettem le a grill pálcát
-Nem kell elmenned baba, nem engedjük be és kész
-Azt nem tudja majd miért van ez... nem volt okunk erre, eljegyezted
-Te még 1 hete biztos  voltál ebben...bennem nem bíztál,most meg te hátrálsz meg?
-Eljegyezted
-Rég nem érvényes már
-És nem gondolod,hogy el kéne akkor neki  mondani?- bújtam hozzá
-Jó, kimegyek és elmondom neki- sóhajtva törölte meg a kezét és elindult ki

Ria egy miniszoknyába és egy V alakban kivágott csipkés felsőbe állt a kapu előtt
-Szia- ment ki elé Tom
-Hol van a bőröndöd?
-Az ágy alatt..nem megyek sehova
-Már túl öreg vagy ahhoz,hogy az anyáddal élj
-Azt csinálok amit akarok,itt akarok maradni és egy kis időt kérni tőled
-Időt? 1 hete nem is beszéltünk

Ria a kapu alá tekintett és meglátta az árnyékomat

-Abby, gyere ki- szólt unottan Ria

Nem mozdultam, így félrelökve Tomot berontott a kapun és gondolkozás nélkül nekem esett.

I will never let you down 26. rész- Violet Ann

Simone szemét dörzsölve kelt ki az ágyból. Az órájára nézett, fél 3
-Ki a fene keres ilyenkor?- dünnyögött és lesietett a nappaliba a telefonért
-Háló?- álmosan
-Anya, valami baj van a picivel. ki kell venni - Bill kétségbeesetten
-Azonnal megyek kicsim , ne idegeskedj

Felkapta magára hosszú kabátját és úgy pizsamában elindult a kórház felé.
Bill a műtő előtt beszélt az orvossal. Az arcáról nem lehetett levenni semmit. Sem sír, nem boldog.

-A tűz miatt annyi füst ment a szervezetbe,hogy a pici szíve nem bírta volna  , így egyre lassabb lett a szívverése. Ha bent hagytuk volna,és gépekkel próbáljuk helyretenni az maximum 2-3 órát jelentett volna
-Persze, jól tették- válaszolt Bill helyett Simone
-És most mi lesz?
-Nagyon sok baba születik meg 4 hónappal a kiírt időpont előtt, most inkubátorban van és gépeken keresztül lélegeztetjük. A látása és a hallása tökéletes, a reflexekkel vannak még problémák,de hiszen ez érthető
-Láthatnám?
-Persze, de előtte be kell öltöznie és a kezét is fertőtleníteni- fogta meg az orvos Bill hátát és elindultak a gyerekosztályra, Sim pedig mögöttük ballagott

A fehér szobában alig lehetett mozdulni , annyi inkubátor volt bent. Billnek is és Simnek is szörnyű látvány volt ennyi kis ártatlan babát látni , akik tehetetlenek. Minden kis csöppség aludt,kivéve egy rózsaszín takaróba becsomagolt , gyönyörű kislány
Bill mosolyogva leült a mellette lévő székre és aprócska kezére tette hosszú ujjait
-Hát szia életem- beszélt hozzá halkan - már most féltékeny vagyok az összes pasira aki majd érted fog rajongani- nevetett fel és a kis lábacskáját megpuszilgatta
-Ön az apuka?-jelent meg Bill mögött egy fiatal ápolónő
-Igen, én vagyok- nézett rá egy pillanatra, aztán vissza a picire
-Feltehetnék néhány kérdést? A papírokhoz kéne
-Persze, csak nyugodtan
-A kislány teljes neve?
-Violet Ann Kaulitz Trümper
-Ahol élni fog?
-LA, Sunset Ct 3412
-Nagyszülők teljes nevei?
-Simone Trümper, Dana Green , Gordon Trümper
-Kereszt szülők?
-Tom Kaulitz Trümper és Abigail Peterz
-Egyenlőre ennyi, köszönöm- ment el 

*
-Ria, hagyd abba- sietett oda Tom és lerángatta rólam
-Ne szólj ebbe bele! Addig csomagolj és együtt hazamegyünk
-Nyugodj már le, mégis mi a fenéért akarod,hogy veled menjek? A pénzem kell?

Ria meglepődve állt le és felé fordult
-Hogy mondod? Elismételnéd?
-A pénzemet nem adom neked...az velem együtt jár
-Inkább ezzel a szukával lennél? Los Angeles 2. legszebb nője vagyok, tudok főzni és a hülye életed is elviseltem mindig...-kezdett a mondandója végén vörösödni,és csak percek kérdése volt,hogy kitörjön
-Már nem kell, menj el
-Eljegyeztél
-Felbontom
-Emiatt a ribanc miatt? - bökött felém
-Igen, emiatt a ribanc miatt-vonta meg a vállát

Ria megszeppenve állt ott pár centire Tom arcától. Tom férfiasan tűrte a villámokat szóró szemek látványát. Ria vett egy nagy levegőt és Tom arcába köpött.
-Kapjátok be mindketten, nagyot hibázol... ez a nő jön és megy majd az életedbe, én 4 éve már veled vagyok és nem okoztam neked csalódást... meg fogod bánni,és akkor nem leszek ott,hogy megvigasztaljalak...magadra fogsz maradni

Mikor már nem hallottuk az autójának vad gyorsaságát , Tom segített felállni a földről és az arcát törölgette
-Jól vagy? - nézte meg a vérző szám
-Persze, szerintem ő nagyobbat kapott
-Láttam-nézett rám komoly arccal de aztán kitört belőlünk a nevetés- ez a nő hülye, teljesen megőrült mikor mondtam neki,hogy nem kap tőlem pénzt
-Hát cseszheti, mert engem fogsz elkényeztetni
-Gondolod? Többé nem követek el ekkora hibát
-Pedig elfogsz engem vinni nyaralni a Maldív-szigetekre
-Ha te fizeted- csapott a fenekemre és bementünk

*


Az éjszaka nyugisan telt a kórházban. Az orvos azt mondta,hogy az első éjszaka lehet kritikus, ha az alatt minden rendben van akkor hamar felerősödik. Még nem vehették ki az inkubátorból de Bill végig vele volt, aztán jött a reggeli
-Na most bemegyünk anyához és kapsz tejecskét, amitől még erősebb leszel- mosolyogva magyarázott Bill Violetnek és betolta Elena szobájába.
Elena az ablak felé fordult és a takarót piszkálta idegesen
-Meghoztam a drágát, már nagyon éhes- vigyorogva vette ki a picit és nyújtotta Elena felé
-Vidd innen, nem akarom látni
-Micsoda? - lepődött meg és magához ölelte a picit - de hát ennie kell
-Már vettek le tejet, adjátok neki oda azt
-Még meg sem fogtad
-Tudom, vidd innen
-Mi ütött beléd Elena?
-Nem akarom látni...csak ennyi
-Tudom,hogy nehéz ez, de szüksége van rád
-Ebben a 2 napban is elvolt... szeretném ha ökörbe fogadnák, nem akarok tőled gyereket... nem akarok semmilyen kapcsot veled
-El se hiszem,hogy ilyen vagy...hiszen a kisbabád
-Nekem nem kell... nem tudnám felnevelni, nem is akarom
-Elena rád se ismerek- tette vissza a picit és szólt egy ápolónak,hogy üvegből kapjon tejet

I will never let you down 27.rész - Porig égve

Bill visszatette a kicsit és intett az ápolónak,hogy vigye vissza. Leült Elena mellé és megfogta a kezét
-Miért teszed ezt? A kislányod
-Akire nem tudtam kellően figyelni és bármi baja eshetett volna... Bill nekem ez nem megy, kérlek ne hozd ide... időre van szükségem
-Neki meg az anyjára- emelte fel a hangját
-Mr. Kaulitz- szólalt meg az orvos az ajtóban - beszélhetnék önnel egy pillanatra?
-Igen- kelt fel- erre még visszatérünk- nézett Elenára és kisietett

-A kedvesének időre van szüksége,nem siettetheti
-De van egy 5 hónapos kislánya aki koraszülött...és szüksége van az anyjára
-És hibáztatja magát,hogy a pici válságos állapotban van
-De már nem!
-De igen, még mindig 5 hónapos, még mindig 1 kiló és még mindig gyenge. Mrs. Kaulitz most szülés utáni depresszióban van
-Hogyan? Ő ? Elena? Aki folyton pattog és azt mondja,hogy nem lehet senki rossz kedvű ha körülötte van... én nem hiszek ebben a szülés utáni depiben
-Depresszió... ez nagyon komoly dolog, támogatni kell

Bill sóhajtva nézte az ablakból Elenát, majd bólogatott és kiment elszívni egy cigit.

*

Tom morcosan dünnyögött a takaró alatt. Mikor kinyitotta a szemét és a naptól semmit sem látott, fejére húzta a takarót. Meztelen teste teljesen vörös volt.
-Fáj...mindenem- nyafogott
-Nem én kértem,hogy az autót szereld félmeztelenül-nevetve szedtem elő a testápolót és a hasára dobtam amitől felnyögött és morcosan a szemembe nézett
-Kenj be - kisfiúsan és nagy, csipás szemekkel  próbált engem meghatni

Leültem mellé és a felét kinyomtam kidolgozott felsőtestére

-Ott is- mutogatott le
-Le se égtél ott
-De fáj, kend be ott is! - húzta oda a kezem

Vigyorogva kentem be férfiasságát is , közben egy pillanatra se vettem el a tekintetem mogyoróbarna szempárjáról.

-Vége a gyereknapnak, menned kell dolgozni

Megragadta a kezem és magára rántott, de persze azt elfelejtette,hogy egész teste vöröslik a fájdalomtól

-Faszomba
-Nagyon fáj? - pusziltam meg az orrát, aztán az állát
-Ühüm, nagyon nagyon fáj...de túl kell élnem
-Tényleg készülődnöd kéne-simogattam fekete rasztáit
-Van 2 hét szabim még, kivehetném
-Amit nem most fogsz elhasználni, este finom vacsorával várlak ,ígérem

A vacsora szó hatására ledobott magáról és egy perc alatt elkészült
-Akkor este jövök, finom legyen a vacsora asszony- hajolt le hozzám nyögdécselve és megcsókolt

*

Az anyósülésen ülve kinyitotta a tükröt és megigazította tejfehér haját.
-Nem tudom mikor végzek, új meló,új időpontok
-Oké, akkor nem várlak meg a vacsorával...vigyázz magadra-puszilta meg a volán mögött ülő őszes hajú középkorú férfi

Bill mosolyogva nyitott ajtót, Annal a kezében
-Jó napot, Bill Kaulitz vagyok ő pedig a kislányom Violet
-Mona, nagyon örülök- mosolyogva ráztak kezet és végignézett Bill vékony, de kidolgozott testén
-Jöjjön beljebb, körbevezetem aztán megbeszéljük mi lesz, rendben?
-Rendben, és megkérdezhetem,hogy mi történt az anyukával?
-Szülés utáni bizbasza van... idők kérdése és rendbe jön, de addig nem szeretném ha látná a kisbabát vagy magára maradna vele...hallottam pár furcsa történetet
-4 gyerekem van , mind után kicsit befordultam, nem tudtam elfogadni a változást, de nekem az segített,hogy mellettem voltak a picik
-Fogalmam sincs mit tehetnék-sóhajtva
-Adjon neki időt

Bill körbevezette őt a nagy házon és megmutatta azt az üres szobát ahol majd ő alhat ha esetleg Billnek éjszaka mennie kell dolgozni
-Még 2 hétig itthon maradhatok és itt dolgozhatok, de aztán be kell mennem ügyeket intézni...biztos hatalmas káosz van most is odabent
-Imádom a ruháit, szerintem az egyik legjobb anyagból készül
-Köszönöm de kérlek tegezz, szerintem egykorúak vagyunk
-33-Mona
-34-Bill nevetve

*

Fél 10kor egyedül ültem a gyertyafényes asztalnál és a borospohár szélével játszottam.

"Fél 10 van és itt ülök egyedül, miért nem veszed fel a telefont? Aggódom, szeretlek" - írtam meg neki és mindent otthagyva mentem be a nappaliba

Tom a sötétben, sóhajtozott , mikor vadabbra kapcsolt a mély férfi hangot egy magas női nyögés előzte be. Ria becsukott szemekkel élvezte Tom vadságát és a hátába mart. Élvezték a tiltott együttlétet, miközben Tom háza lassan porig égett.

I will nevet let you down 28.rész - Sajnálom

Tom márkás autójának hangja járta be a környék utcáit. 3 tűzoltó autó , 1 rendőr és egy mentőautó állt a kiégett füvön
Fehér ingje hanyagul begyűrve a kétszer nagyobb nadrágjában , félig begombolva. A mentőautó végében ültem, pokróccal betakarva és éppen a karomon lévő sebet ápolták mikor nekemesett. Nem hallottam semmit, csak a nyakán díszelgő rúzsnyomokat néztem

-Mi a franc történt? Mit csináltál? - esett nekem hangosan ,hogy végre odafigyeljek
-A függöny lángra kapott és...-kezdett bele a rendőr de Tom a szavába vágott
-Nem magát kérdeztem, válaszoljon ő
-Le van sokkolva, hagyja hogy felfogja ami történt
-Mi történt? Miért tetted?

Le sem tudtam venni szemem a nyakáról .A vak is észreveszi a jeleket ami arra utal,hogy ismét egy nővel volt.Nem válaszoltam csak elfordítottam a fejem

-Válaszolj! - szorította meg a karom amitől felnyögtem
-Ez fáj
-Mindenem odalett, a házam, a ruháim, a munkám, az a sok munka amit belefektettem,szóval ne neked álljon feljebb
-Nem hiszem,hogy szándékos volt-szólt bele ismét az egyenruhás férfi
-Magunkra hagyna?- nézett rá mérgesen

Rám nézett én meg bólogattam. Mindenki arrébb ment, csak a mögöttem lévő orvos végezte tovább a dolgát

-Míg te a nőciddel szórakoztál és vacsorával vártalak
-Ezért mikor rájöttél,hogy nem jövök felgyújtottad a házat
-Elaludtam
-De volt időd kijönni-kapta ki a kezemből a telefonom és a betonhoz vágta
-Riával voltál?
-Szerintem pont te és pont most ne kérj számon tőlem semmit
-Csezd meg Tom, miért nem lehetett minden jó? -fakadtam ki
-Mert veled nem lehet kibírni

Megjelent mögöttem az orvos , kezében a röntgenképemmel
-Az üveg sajnos nem csak felületi sérülést okozott hanem komolyabb bajokat tett a hasi aortával és a bal tüdővel, azonnal kórházba kell szállítani és megműteni- fektetett el az ágyon és megvárta míg a többi orvos is visszasiet
-Mivan? - állt ott az autó mögött Tom és nézte az eseményeket

Levettél rólam a véres takarót ,így meglátta Tom a hasamba állt ,körülbelül 5 centis nagyságú üveget.
Becsukták a hátsó ajtókat és a csendes utcában szirénázva elsiettek, Tomot otthagyva a kiégett gyep közepén


*

Bill számára a tökéletes nőt tette most ki a fehér hajú bébicsősz. Mikor lejárt a 2 hét szabadság egyáltalán nem félt attól a tudattól,hogy kislánya egyedül marad egy idegennel. Míg otthon dolgozott addig is Mona segített neki mindenben. Ha a pici felsírt és ő éppen egy fontos telefont váltott akkor Mona már pattant is és megvigasztalja egy perc alatt, főzött, mosott és mindent elvégzett amire Billnek nem volt ideje
-Ugye tudod,hogy téged szeretlek most a legjobban?- nevetve ült fel Bill mikor Mona bement az irodájába egy hatalmas bögre kávéval
-Nagyon örülök neki, ez volt a célom-nevetve adta neki oda
-Ma későn jövök
-Ma lesz a fiamnak focimeccse... Hétfőn mondtam és elengedtél
-Teljesen kiment a fejemből... jól van , akkor magammal viszem a picit
-Bocsánat
-Ugyan, csak kiment a fejemből- mosolyogva
-De amint vége a meccsnek érte megyek
-Nem kell, estig kapsz kimenőt, aztán örülnék ha végre áthoznád a fiad és együtt ünnepelhetnénk a sikerét
-Az remek lenne, főzök akkor
-Majd én főzök, te ma szabadnapos vagy Mona, ne idegesíts fel- nevetve kócolta össze a lány haját és felvett egy fehér inget, lazán betűzte öve mögé és lábára zoknit húzott

Bill a tervezettnél is lassabban haladott a munkával. A forgós székében ülve ütögette száját a tollal és figyelte ahogy Violet békésen alszik a mózeskosárban. Még a telefoncsörgésre se figyelt fel. A sokadik próbálkozásra felocsúdott.
-Bill Kaulitz, tessék
-Anabel Hatson
-Ana, vártam már a hívásod
-Sajnálom,hogy csak most hívlak,de belefulladok a melóba, még áll az alkunk?
-Persze, de annyi változás van,hogy a kislányom és a bébicsőszöm is velem jönne
-Akkor lefoglalok 2 szobát nektek a Mortonsba
-1 is jó lesz, nem akarom,hogy fölöslegesen költekezz, és szeretném ha mindig a közelünkbe lenne Mona
-Akkor 2 szobás lakosztályt kérek nektek jövőhétre, az megfelel?
-Irány Florida- lelkesen és vigyorogva dobolt a lábával

*

Alexis előrehajolva dugta fejét a pulóverébe. Vörös arca égett és úgy érezte mintha 40° meleg lenne és nem kapna levegőt. Az orvosok szüntelenül mászkáltak ki és be a műtőkbe , de egyik sem a 450es szobából jött ki. Egy apuka boldogan vette karjaiba újszülött gyermekét, egy kisfiú bátran bicegett ki frissen gipszelt lábával, egy idős pár kézen fogva sétált ki a kórház ajtaján. De a 450es szobából semmi életjel nem érkezett.  A hatalmas csapóajtó kis ablakán lesett be Tom, körbenézett ,hogy lát e ismerős arcot akitől megkérdezhetné mi történt ebben a 3 órában amíg ő az új lakását rendezte be. Mikor meglátta Alexist kevésbé lelkesedett ,hogy éppen vele kell beszélni. Bármikor találkoztak mindig nemtetszését fejezte ki iránta a lány, de úrrá kellett lenni a félelmén és bement a váróterembe. Alexis arcára ismét fintor ült, de nem reagált semmit mikor Tom mellé ült 2 székkel. Hiába kérdezett volna bármit is Tom, nem tudott volna meg többet rólam, mert látta,hogy Alexis is éppen annyit tud mint ő.
A telefonját babrálta , aztán mikor elsötétedett a kép rápillantott a lányra
-Szia Lexi

Alexis ránézett és kicsit felé hajolva egy öklöst adott a karjába
-Köcsög, hát ennyire nem unatkozol? Egyszer az életben mennél az eszed felé a farkad helyett? Köcsög köcsög köcsög

Akik a teremben tartózkodtak furcsán néztek a lányra, hiszen ilyet mégsem illik, de ha valaki már egy picit is ismeri a lányt akkor tudja,hogy nem érdekli mások véleménye
-Persze, most meg füled farkad behúzod...olyan jellemző rád-fintorgott

-Válaszolj már - csapott bele még egyszer Tom sajgó karjába
-Sajnálom
-Uhha, meg ne erőltesd magad
-Mit akarsz?
-Hagyd Abbyt, ne keresd többé, ne hívd, ne vedd fel a telefont, ne bántsd többé
-Ezt majd ő eldönti
-Nem Tom! Nem dönti el mert hülye, mindent megtenne érted és te kihasználod, nem fog többet csalódni. Ha még egyszer a közelében látlak egy pillanat alatt eltüntetem a drágaságod

Tom nyelt egyet , de nem mozdult
-Majd értesítelek ,hogy mi van vele, de most mehetsz

Tom tudta,hogy most igaza van a barátnőmnek. Újra összejöhetünk, újra boldogok lehetünk...pár napra, aztán minden kezdődne előröl... fölösleges szenvedés

I will never let you down 29.rész BEFEJEZŐ RÉSZ

Ha előre láthatnánk a jövőben történő dolgokat akkor változtatnánk rajta? Bemennénk a szórakozóhelyre? Elmennénk arra a találkozóra, miközben kint szakad az eső? Megmenteném az életét, ha tudom,hogy csak fájdalmat okoz? Rátudnék nézni a közös kisbabánkra? Kötve hiszem,hogy a világon bárki változtatna az életén , még ha úgy érzi,hogy rossz is és semmi se jó az életben. Ha mindenki a biztosra megy akkor ki választana egy hatalmas kérdőjelet a kudarc helyett. Hiszen az idő mindent begyógyít. Nincs az a fájdalom amit ne lehetne túlélni.

-Azt hiszem tökéletes, mehet a zene- szólt bele a mikrofonjába Kathrin és a jól ismert induló felcsendült.

A templomban lehettek körülbelül 200an, mindenki magára vette a legszebb ünneplőruháját. A terem tele volt drágábbnál drágább zakóval, koktélruhával, blúzzal, de mégis mikor kinyílt az ajtó, a levegő megállt a tekintetektől. Gyönyörű selyemruháját a nap fénye ragyogta be. Gesztenyebarna haja a vállain pihent, csak egy lila orchidea fogta össze hátul.
Ki ne csodálta volna meg? 2003 óta , mióta megnyerte a szépségversenyt, csak egyre szebb és szebb lett. Tomot is ez varázsolta el.Hogy annyi mindenen keresztül mentek már,de a végén mindig egymásba botlottak. Nem érdekelte őket a sok támadás és ,hogy mindenki ellenezte ezt... Tom tudta,hogy Ria a tökéletes nő neki.

Mosolyra húzódott mindkettőjük szája mikor egymás mellé álltak és átkulcsolták egymás kezét.

*

Bill lassan haladt a hálószoba felé. Átlépett a küszöbön és ujjait Mona pólójába kulcsolva lépkedett az ágy felé. Egy pillanatra elszakadt a lány ajkaitól,hogy levegőt vegyen és tovább folytathassa a kényeztetést. Kinyitotta gesztenyebarna szemeit és a lányra nézett.

-Tökéletes vagy Mona, olyan ember vagy akiről mindenki álmodik, és te most itt vagy alattam, fel kéne ezt fognom
-Ráér majd később felfogni- nevetett Mona és átkarolta a nyakát

Pár évvel később:

Bill a széles ablakpárkányon ült és nézte,ahogy a madárfiókák próbálnak kirepülni a fészekből. Egy kis apróság az életben, de milyen fontos. Rögtön azon kapta magát,hogy azon aggódik,hogy Ann is el fog repülni, hogy ha felnő akkor itt hagyja egy másik pasiért.
-Min gondolkozol édes?
-Semmin, csak szeretlek- hajolt le és lágyan megcsókolta menyasszonyát
-Én is szeretlek Bill, de ha valami baj van akkor mondd el, szeretnék segíteni
-Tényleg nincs semmi baj, csak olyan esős idő van, ez fárasztó
-Szeretnél elmenni aludni?
-A kicsiért kell mennem fél óra múlva
-Hazahozza az anyja

Bill mosolyogva nézte a lányt aki az ölébe hajtotta a fejét. Lágyan végigsimogatott barna haján
-Azt megköszönném neki
-Ha szépen megkéred talán felfogja- nevetve
-Gondolod? Kétlem,hogy ő értene a szóból... -forgatta a szemét
-Ha ennyire butának tartottad akkor minek jöttél vele össze?
-Jó volt vele a szex-vonta meg a vállát

Már egészen belelendültek mikor kopogtattak az ajtón. Halk kacagást hallottak és máris tudták,hogy Ann az. A kislány felnyújtózkodott a kilincshez és rátámaszkodva kinyitotta. Fodros szoknyája csak úgy lebegett utána, annyira sietett a nappali felé. Ledobta hercegnős kis táskáját a földre és mikor meglátta az ablakban ücsörgő párt megállt és vigyorogni kezdett. Alig volt meg 10-11 foga
-Apcaaaa, ancii - sietett oda és felpattant Bill ölébe
-Szerelmem, hát te?
-Jiji nyényi hoszotty hasza, ejje jájt
-Milyen kedves tőle, éppen menni akartam érted kicsim
-Anca,ma fájty a poszim
-Na húzd csak fel a pólód, adunk rá gyógypuszit

Ann nyöszörögve elfeküdt és felhúzta a rózsaszín felsőt.
Bill odahajolt és megpuszilgatta, amitől a kicsi hangos nevetésbe kezdett
-Szújsz, apci szőjös a feled-tolta el a fejét
-Mrs. Kaulitz, te jössz-nézett rá Bill

Elena is odahajolt és cuppogva megpuszilgatta kislánya hasát.

Ami meg engem illet. Időbe telt megszoknom az egyedüllétet, de mint mindig, ezzel is megbirkóztam. Tommal pár év múlva összefutottam egy kávézóban és órák hosszat beszéltünk az életünkről. Mindketten rájöttünk,hogy fölösleges volt ez a pár év beszédszünet mert ha nem járunk, akkor igazán jó társaság vagyunk egymás számára. Ma már 1 ikerlánypár és 1 szőke, göndör fürtös kisfiú boldog tulajdonosa. Én pedig a kiváló keresztanya szerepét élem meg, immáron egy tengerparti házban , pár lépésnyire a Kaulitz rezidenciától

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése